Különdíj művészi teljesítményéért

Peter Procházka felvételeAz angol színésznőt szombaton este a fesztivál különdíjával tüntették ki a világ filmkultúrájában nyújtott rendkívüli teljesítményéért. Vanessa Redgrave ezt megelőzően sajtótájékoztatón találkozott az újságírókkal, ahol elmondta, számára minden díj fontos, mivel az elismerés – ahogy az Oscar is – azt jelenti: „jó munkát végeztem” – mondta.

Vanessa Redgrave színészcsaládból származik, s a színészi tehetséget ő maga is „továbbörökítette”. A sajtótájékoztatón is említették, elégedett lehet, hogy mindkét lánya színésznő, amire ő azzal reagált: „a fiamról se feledkezzenek meg, aki rendező”. És akinek meghajol a munkája előtt, ezért is vett részt a pozsonyi mustra programján szereplő két produkció megvalósításában. Amelyekkel kapcsolatban úgy vélekedik, hogy: „Ha itt befejeződik a pályám, büszke leszek rá, hogy ez a két utolsó filmem. Mindenesetre remélem, hogy sokáig fogok élni, és lesznek még feladataim”. Bár a jövővel kapcsolatos terveiről nem sokat árult el: „Majd a következő hónapok megmutatják, mibe foghatok. Egy biztos, nagyon »igényes projektek« várnak rám, amelyek az egészségi állapotommal függenek össze” – nyilatkozta szűkszavúan.

„Angol királyi szereppel” kezdte a pályáját, Boleyn Annát alakította, ám valójában Michelangelo Antonioni legendás munkája, a Nagyítás című mozgókép rejtélyes kockás inges hölgye hozta meg számára a kiugrást, és indította el a világhír felé. A kérdést, amelyet Pozsonyban is feltettek, vagyis hogy milyen volt Antonionival dolgozni, bizonyára unhatja, s mi mást is válaszolhatott volna, mint: „Emberként és rendezőként is nagyon szeretem, megtisztelő volt hogy én kaptam a szerepet. Antonioni géniusz, rengeteget tanultam tőle.” Meglepő volt a válasza viszont arra a kérdésre, mi alapján válogat a szerepek között. Elmondása szerint ugyanis nem nagyon szokott válogatni, mert nem az a színésznő, akinek mindent felkínálnak, és elárasztják szereplehetőségekkel. „A színház az más, ott válogatok, és a dokumentumfilmek esetében is meggondolom, milyen projekt realizálásában veszek részt” – mondta.

Az 1977-es Júlia című mozgóképben „testhezálló” szerepet kapott: Jane Fonda partnereként egy politikai aktivistát játszott. „Testhezálló” a szerep, ugyanis Vanessa Redgrave – és erről Pozsonyban is hosszasan beszélt – az életben is politikai aktivistát „alakít” már régóta: köztudott, hogy az emberi jogok ismert szószólója. A hatvanas években a női egyenjogúságért harcolt, kiállt a vietnami háború ellen, 2002-ben a Capri Hollywood elnevezésű filmfesztiválon Capri szigetén pedig a csecsenföldi békéért és emberi jogokért való küzdelméért tüntették ki – a fent említett dokumentumfilmbe is azért invesztált, hogy a világ láthassa a csecsen-orosz viszony hátterét. Öccsével, az ugyancsak színész Corinnal egy évvel ezelőtt Béke és Haladás néven pártot alapítottak, amely az emberi jogi kérdésekre összpontosít, s az emberi jogok védelmét tekinti legfőbb feladatának. Ahogy szombaton is említette, világpolgárként, szülőhazája polgáraként és az UNICEF jószolgálati nagyköveteként kötelességének érzi, hogy mindent megtegyen az emberi jogok védelmében. „Nem könnyű feladat, ám ezekért az ambícióimért kész vagyok akár az életemet is feláldozni. Remélem nem lesz rá szükség” – mondta.

A Wagner című, Tony Palmer rendezte, 1983-as angol-magyar tévéfilmsorozatban Gállfi Lászlóval játszottak együtt. Ám van más „magyar élménye” is. Ahogy szombaton Pozsonyban elmesélte, színinövendék volt, amikor az oroszok ’56-ban bevonultak Magyarországra. S mivel máshogy nem tudta felemelni a hangját, otthagyta a drámaművészeti iskolát: „Hogyan tanuljak Shakespeare-t vagy Csehovot, miközben ilyen dolgok történnek a világban. Nem volt nagy tett a részemről, de legalább kifejeztem a tiltakozásomat.”

A kérdésre, ha ismert személyiségek, művészek kapcsolódnak be a politikába, nagyobb tömegeket tudnak-e megszólítani, úgy reagált: „az attól függ”, s példaként Schwarzenegger esetét hozta fel. „Színészként jól ismerték, bíztak benne. Aztán a dolgok megváltoztak. Minden az emberi bizalmon múlik. Ezért marad a régi igazság: mások bizalmát csak úgy tudjuk megtartani, ha ígéreteinket teljesítjük.”