Kristóf György Out című filmje pazar freskó a talajvesztésről

A filmet, amelyet Cannes-ban mutattak be, Magyarországon már vetítik, náluk ősszel kerül a mozikba. Főhőse egy szlovákiai energetikai üzem mérnöke, az ötvenen túli Ágoston (Terhes Sándor), aki leépítés során elveszíti a munkáját. Az üzem alkalmazottja – aki a hírt közli az érintettekkel – meggyőződését fejezi ki, hogy azok, akik az utcára kerültek, erős lélekkel túllépnek majd a nehézségen.

Ágoston úgy dönt, megvalósítja halászattal kapcsolatos régi álmát, amelyet annak idején feladott. Ezért egy lettországi hajógyár hirdetésére jelentkezve elutazik a tengerhez. Nem könnyű a váltás és a döntés az ő korában, ráadásul úgy, hogy egy más szociális alapú társadalomban érett felnőtté. Felesége (Bandor Éva), aki hozzászokott férje hóbortjaihoz és bohókás megértéssel fogadja kétbalkezességét, beletörődik a helyzetbe. Lánya (Bárdos Judit) – aki már más világban született – álma megvalósítására és az utazásra biztatja. A film Ágoston útját követi nyomon poétikus, gondokkal terhelt, sok jelentést hordozó, letisztult kockákon.

Tárgyakról, tájról, épített környezetről felvett vizuális költészetté emelt képsorokkal közvetít a film közvetlen és közvetett tartalmakat. A köznapi tárgyakról formált minden képi elemnek – a fiókban őrzött tárgykupacnak, a halászhálónak, a lerobbant mosógépnek, a reggelire felbontott halkonzervnek, a könnyezőpálmának, a pincébe levitt fotelnek – mondanivalója, súlya van. Az életről, a lelkiállapotról, a szociális helyzetről, a létállapot kvalitásairól szóló jelentést hordoznak.

A tárgyakat és állatokat ábrázoló minden részlet – a halászháló szemeibe beakadt apró halak, a potyadékhallal a tengerbe söpört színes fémcsali, az előre elkészített sírkő, a halászháló sűrű fonadéka, a márkás horgászbotok, amelyeket esetenként kitartottan, előtérbe hozva látunk a vásznon – fontos üzenetet hordoz a főszereplő gondolatmeneteiről, lelkiállapotáráról, döntéseiről, sorsának alakulásáról. A környezeti elemek és a tárgyi tartozékok – életvitelről, szokásokról, tradíciókról, az újszerűvel való szembesülés tétjéről és jellemtulajdonságokról is felfednek másképp (verbálisan) ki nem fejtett jelentéseket.

A freskószerű ábrázolásban a szikár szociális környezet és a természet elemeinek varázslatossága, valamint az ingatag, bizonytalan lét és az álom-elképzelés illuzionisztikus volta, a monumentális és a parányi feszül egymásnak. Ebbe a kontrasztba épülnek bele a hiteles színészi játékkal megteremtett élethelyzetek. Amelyekben van némi stilizáltság: groteszkség, a más modorból, habitusból fakadó misztikum. Van autentikusság, letisztultság és sok találó humor.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"278893","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]