Kultúra

Könyvsorsok: A kis tett mindig gaztett, a nagy tett sohasem az

Legalább ötévente egyszer végigolvasom Kosztolányit. Verseivel kezdem, aztán a novellák következnek, végül regényei. Ez afféle önkontroll, karbantartás, szűrővizsgálat, terápia. Ezernyi apró ceruzavonás jelzi a könyvek margóján, mikor mit tartottam fontosnak. Plusz néha jön hozzájuk valami új könyv, vagy a szerzőtől, vagy róla. Elfogult vagyok: ha engem kérdeznek, a száz legjobb magyar regény közé Kosztolányitól mind a négyet felvenném a listára.
Csanda Gábor

2020. július 12. 17:30

Nero, a véres költő
- Képarchívum

A Nero, a véres költő címűnek most olvastam először a kritikai kiadását (Takács László munkája, a Kalligram Kosztolányi-életműsorozatában jelent meg 2011-ben). Ez azért kiváló, mert mutatja a szövegközlések közti eltéréseket, Kosztolányi javításait. Márpedig abból, ahogy javított, amit s ahogy, sokat lehet tanulni. Itt egy határozott névelőt, amott egy határozatlant húzott ki, vagy egy kötőszót, s máris egészen más, zseniális lett az egyébként is jó szöveg. Folyamatosan tömörít, redukál.

A cselekmény ismert: Néró, az ingatag fiatalember császár fokozatosan annyi önbizalomra és hízelgőinek köszönhetően olyan torz önképre tesz szert, hogy mindenben a legjobbnak képzeli magát. Csakhogy dilettáns: sem a művészetben, sem a politikában nem hoz létre értéket. Vetélytársait pedig sorra gyilkoltatja, végül már szórakozásból, jó tréfaként öldököl. Vetélytársai alatt a hozzá legközelebbiek értendők: féltestvére, anyja, felesége, tanítója. Volt persze példaképe: apját a szeme láttára mérgezi meg az anyja – ezzel kezdődik a regény. Tán mondanom se kell: fergeteges a cselekmény, színről színre változik (33 rövid fejezetből áll); szemünk előtt egy gyilkos, aki levetkezi gátlásait, viaskodik látomásaival és próbál nem tulajdonítani semmi fontosságot gyötrő álmainak vagy a kibírhatatlan csendnek.

Tanítómestere szájából hangzanak el ezek a felmentésére hivatott szavak: „Hiszen látjuk mi, gyarló emberek (...), hogy jó lenne vér nélkül élni, de nem lehet (...) Egyelőre bizony – sóhajtott Seneca – öljük egymást. (...) Nem tartod különösnek, hogy mióta a világ áll, senki se merte kimondani egész határozottan, hogy ölni nem szabad?” (Itt Seneca láthatóan megfeledkezik a kőtáblák parancsolatáról.) Majd: „Egyáltalán mindig hagynak valami rést, melyen át a gyilkosság régi szent jogait nyeri el. (...)” S a keresztényekről: „Azok az igazi gyilkosok, mert képmutatók és gyávák (...) De bezzeg elfogadják a jótéteményt, mely a folytonos gyilkosságból származik, a rendet.” S végül: „A kis tett mindig gaztett, a nagy tett sohasem az.” Rossz belegondolni, hogy ez utóbbi megállapítás máig nem vesztette érvényét.

Amire csak most figyeltem föl, hogy a műkedvelő császár eljátssza az anyagyilkost és a terhes nőt is, ebből az anyagyilkost ugyanakkor, amikor anyját megöleti; míg parancsát végrehajtják, neki fellépése van a színpadon. A terhes (második) felségét is megöli: szó szerint agyonrúgja a magzattal együtt. Vagyis élet és művészet közt nagyon is direkt a kapcsolat, s olykor a kettő egybemosódik. Amikor a vajúdó nőt alakítja, a nézőtérről felkiabálnak: „szülj, császár”. De a zaklatott, beteges elmében ez a lehetőség már jóval korábban megfogant, egyszer Senecától féktelen jókedvében ezt kérdi: „mért nem szülnek a férfiak is? A férfiak férfiakat, a nők pedig nőket.”

A kritikai kiadás számos előnye mellett nem elhanyagolható, hogy kivonatosan tartalmazza a műre vonatkozó fontosabb irodalomtörténeti megállapításokat, elemzéseket, kritikákat, a Nero esetében konkrétan kilencven évnyi elméleti munkából szemezget. (Ebből érthetetlen módon kimaradt Benyovszky Krisztián 2007-es kiváló dolgozata Néró és Britannicus párbeszédéről.) Van a kötetben névmutató, kifejezések és nevek magyarázata, és még sok egyéb hasznos tartozék, például fényképmelléklet. Külön szót érdemel a Tárgyi magyarázatok, mely a művet követi szakaszonként, s a történeti vagy kultúrtörténeti részeihez fűz kommentárokat, magyaráz meg kifejezéseket. Gyakran azt mutatja ki, hogy Kosztolányi miből és mit merített munkája írásakor. Ez a rész alighanem olyanoknak szól, akik a mű mellett történelmi hátterére is kíváncsiak. S persze, kimutatja a sorozatos anakronizmusokat, például: nem csengethetett a kapucsengőn, mert a rómaiak akkor még nem ismerték a csengőt; nem zárhatták-nyithatták a fürdőben a csapot, mert a csapot sem ismerték; nem nyúlhatott a zsebébe, mert a tógán nem volt zseb; nem söpörhette le az asztalterítőről a morzsákat, mert nem voltak asztalterítők; nem ehetett cukrozott halat, mert a rómaiak nem ismerték a cukrot. És így tovább, a végtelenségig. Aztán sok helyütt a korabeli viszonyok ismerete teszi kétségessé a Kosztolányi-szöveg egyes megállapításait: „valószínűtlen, hogy rabszolgára bízták volna az őrséget”; „nincs arra vonatkozó adat, hogy Nero így jutalmazta volna Senecát”; „nem szerepel ilyen történet a forrásokban”. A kertek nem a házak előtt, hanem mögött voltak Rómában. És így tovább, precízen. Ahol szükségét érzi, a Tárgyi magyarázatok a szöveg történelmi hitelessége mellett tanúskodik: „Seneca valóban szívesen tartózkodott itt”; „Egyes római fürdőkben valóban volt lehetőség olvasásra” – ami már eléggé zavaró. Ami azonban igazán mulatságos, azok a fentiek ellenkezőjét kimutató megállapítások, tehát ahol Kosztolányi teremtő-alkotóként ezt vagy azt hozzátesz a történelmi tényekhez vagy elvesz belőlük: „KD költése”; „KD fikciója”; „KD szóhasználata kétértelmű”; „KD kitalálása”; „KD vagy rosszul emlékezett erre a szóra, vagy szándékosan »téved«”; „KD összekeveri az időrendet”; „KD ötlete” stb.; stb. Nem világos, mi célt szolgálnak ezek a rámutatások, melyek úgyis csak azt igazolhatják, amit az olvasó feltételez: hogy Kosztolányi regénye történelmi ugyan, de elsősorban regény. Az írói képzelet és tehetség páratlan gyümölcse. Azt mondja, a művészet örök. A dilettantizmus is, teszi hozzá. (Szlovákul két fordítása is olvasható, Alžbeta Göllnerováé 1935-ből és Gabriela Hanákováé 1983-ból.)

Támogassa az ujszo.com-ot

Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.

Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Budaj

A tiltakozás ellenére is módosították a hulladéktörvényt

Igor Matovič

Matovič: „Ezt elrontottuk”

koronavírus

Ma estétől szigorodnak a járványügyi intézkedések a Dunaszerdahelyi járásban

időjárás eső

Első- és másodfokú riadó van érvényben a heves esőzések miatt

mónika

Egy roma csaj történelmet írt

rák k

Nem kell, hogy halálos legyen a méhnyakrák

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.