Kontroll – sikerfilm a föld alatti világról

Pindroch CsabaHamarosan az USA-ban, Kanadában, Olaszországban, Izraelben, Romániában és a német nyelvterületen is bekerül a hálózati forgalmazásba, ami annyit jelent, hogy elvileg az említett országok valamennyi nagyobb mozijában vetítik majd. S mivel tavaly Magyarország legnézettebb filmje lett, az ország a Kontrollt küldte ki az Oscar-díjjelölésre, vagyis az Amerikai Filmakadémia tagjai beválaszthatják a legjobb idegen nyelvű film kategória öt befutója közé.

Történik mindez annak ellenére, hogy a támogatások odaítélésében illetékesek eleinte szkeptikusan viszonyultak a film forgatókönyvéhez, és az alkotóknak meglehetősen nehezen sikerült összekaparniuk a forgatáshoz szükséges, filmes berkekben minimálisnak tekinthető 180 millió forintot.

Egyebek közt erről beszélgettünk Rozsnyón Hutlassa Tamással, a film producerével, valamint az egyik szereplővel, Pindroch Csabával a film vetítése után.

Sokak szerint a film legjobb jelenete a kezdő képsor, amikor Aba Botond, a BKV igazgatója elmondja, hogy amit látni fognak a nézők, az fikció, és sem a helyszín, sem az ott történő események nem köthetőek a BKV-hoz. Hogyan sikerült megszerezni „díszletként” a budapesti metrót egy olyan film forgatására, amely az ellenőrökről szól, és nem mindig pozitív fényben tünteti fel őket?

Hutlassa Tamás: Két nehéz pontja volt a forgatásnak, az egyik a szükséges pénz összeszedése, a másik pedig a helyszín megszerzése. Mivel a film végig a metróban játszódik, és annyi pénzünk nem volt, hogy díszletet építsünk, semmilyen más alternatíva nem jöhetett szóba. Az ilyenkor normális ügymenet szerint küldtünk egy forgatókönyvet, és írtunk egy kérvényt, amelyben az állt, hogy a metróban szeretnénk forgatni, de nem csupán pár órát kérünk, hanem körülbelül két hónapot. Ja, és a film az ellenőrökről fog szólni. Mondanom sem kell, hogy azonnal elutasítottak minket. Másfél évig kellett harcolni az engedélyért. Antal Nimród rendező érdeme, hogy személyes kapcsolatai révén végül utat talált Aba Botondhoz, és sikerült meggyőznie őt. Egyébként az igazgató maga ragaszkodott ahhoz, hogy elmondja a film elején hallható beszédet, amely olyannyira abszurd, hogy azóta önálló életet él a filmen belül. Eredetileg Aba Botond irodájában akartuk felvenni ezt a pár percet, egy nagy, komor íróasztal mögött ülve mondta volna el, és az egésznek valamiféle birodalmi jellege lett volna. Aztán a felvétel idején az irodát éppen tatarozták, így nem sikerült a tervünk. Az engedély megszerzése után viszont ideális, szinte családi viszony alakult ki a BKV-sok és köztünk, mindenben segítettek, és azóta is minden rendezvényükre meghívnak, sőt Nimród most kapott valami BKV-s kitüntetést. Az ellenőrök már szeretik az utasokat, az utasok pedig az ellenőröket. Másképpen néz egymásra a két tábor. Szerintem ugyanis nagyon is igaz, amit a film egyik pontján a főhős kimond: hogy az ellenőröket mindenki utálja.

Ebben lehet valami igazság, mert én sem szeretem, ha molesztálnak a metróban, még akkor sem, ha van érvényes jegyem....

Pindroch Csaba: Igen, ez egy hálátlan meló. Bennem is van egy bizonyos fokú ellenszenv, amely a múltkor ki is bukott belőlem. Szakaszjeggyel utaztam, és nem vettem észre, hogy három megálló helyett négyet mentem vele. Elkapott az ellenőr, és kérte a személyimet. Tudni kell, hogy a törvény szerint nincs joga erre, és nekem sem kötelességem, hogy igazoljam magam. Meglehetősen pökhendien vágtam vissza, hogy mi van akkor, ha nem adom oda a személyimet, mit tud velem csinálni. Semmit, mondta csendesen. Aztán hozzátette: mélységesen csalódtam önben, művész úr! Nos, ennél nagyobb megaláztatásban még nem volt részem... Ez ugyanis azt jelentette, hogy az illető látta a filmet, és remélte, hogy ezáltal közelebb kerültem az ellenőrökhöz.

Hutlassa Tamás: Lelkileg tényleg nehéz lehet elviselni azt a megterhelést, amit ez a munka jelent. Antal Nimród és a film főszereplője, Csányi Sándor saját bőrükön is kipróbálták a dolgot: kaptak egy-egy karszalagot, és napokon át az ellenőrök mellett állva figyelték, hogyan dolgoznak. Bizony nehéz volt elviselni azt a hatalmas ellenszenvet, ami feléjük áradt. Ezek után azonban még inkább érdekelt bennünket, milyenek is ezek az emberek, és miért vállalták ezt a munkát.

Mi volt a producer feladata a filmben azonfelül, hogy meg kellett szereznie a forgatáshoz szükséget pénzt?

Hutlassa Tamás: A producer szó ma Magyarországon sajnos elsősorban „pénzszerző embert” jelent, azonban ha csak ennyiben merülne ki ez a tevékenység, nem igazán érdekelne ez a szakma. Számomra fontos, hogy alkotótársnak érezhessem magam, hogy minden lépést meg tudjak beszélni a rendezővel, hogy egyezzen az ízlésünk, és egyezzenek az elképzeléseink az alapvető dolgokat illetően. Nem szokványos módon indult a mi együttműködésünk, Antal Nimród hívott fel engem a Kontroll ötletével, nem pedig én kerestem rendezőt egy meglévő forgatókönyvhöz, ahogyan ez filmes berkekben lenni szokott. Ráadásul úgy kezdtünk forgatni, hogy nem volt együtt a szükséges pénz. Azért mentem bele a dologba, mert nagyon hittem benne, és meghatott az a fokú bizalom, amellyel Nimród első filmes rendezőként hozzám fordult.

A film tavalyi, őszi bemutatóját magyarországi viszonylatban szokatlanul intenzív és sikeres propaganda előzte meg. Ez a producer vagy a forgalmazó érdeme?

Hutlassa Tamás: Valóban eléggé belefolytunk a bemutatót megelőző marketingmunkába. Nem bíztuk a dolgot másra, mert a forgalmazó egyrészt tapasztalt, másrészt viszont egy kicsit talán fásultabb, nagyjából minden alkalommal ugyanazokat a megoldásokat használja, ezért nem különösebben hatékony a munkája. A Kontroll esetében megpróbáltunk a szokványostól eltérő kampányt folytatni, például apró, névjegykártya-méretű matricákkal ragasztottuk tele a várost, az autóinkra karszalagszerű emblémát tettünk, használtuk az internetet, amely egy eléggé praktikus csatorna, és magát a metrót is padlómatricákkal „díszítettük ki”. A peronokon felszerelt kivetítőkön hang nélküli mozgóképeket vetítettünk, és a kocsik belsejében is hirdettünk. Úgy látszik, az embereknek tetszett ez a stratégia.Mi a helyzet a fesztiválszereplésekkel? Szükséges lobbizni a meghívások érdekében?

Hutlassa Tamás: Ez a dolog már tőlünk független. A fesztiválok szinte „kézről kézre adják” a filmeket, nem nagyon tudjuk befolyásolni, hová hívják meg. Esetleg azt tudjuk eldönteni, hová nem engedjük el. Egy fesztiválról fesztiválra járó válogatóbizottság határoz a filmekről, akik egyik ámulatból a másikba ejtenek minket, mert eddig úgy tűnik, ahol bemutatják a Kontrollt, ott díjat is nyer. Számomra az eddigi legnagyobb, szinte álomszerű eredmény az volt, hogy a filmet májusban meghívták Cannes-ba, ahol elnyerte a francia ifjúsági díjat. Ez a fődíj után a legérdekesebb díj, mivel azok szavaztak a filmre, akiknek készült. Persze az sem mellékes, hogy Magyarországon a legnézettebb magyar film lett, és a közönségsiker mellett szakmai sikert is aratott. A filmkritikusok díjáért folyó versenyben négy kategóriában sikerült nyernünk vele.

Milyen hangulatban és milyen körülmények között zajlott a forgatás?

Pindroch Csaba: Egy filmforgatás általában napi tizenkét órás munkát jelent, legalábbis a színészek ennyi időre szerződnek. Itt azonban a metró zárásától a nyitásig volt időnk, azaz éjjel tizenegytől hajnali ötig, ami a szokásos idő felét jelentette, meló szempontjából viszont a szokásos munka dupláját kellett elvégeznünk. Nekem azért volt különösen érdekes ez az időszak, mert napközben a Pesti Színházban a Godot-ra várva című darabot próbáltuk, amelyben Luckyt játszottam. Ez egy olyan színház, ahol szintén nincsenek ablakok, nincs levegő és napfény. Éjszaka a föld alatt rohangáltam, nappal pedig két bőrönddel álltam a színpadon. Legalább egy hétig nem láttam a napot, emiatt furcsa, transzcendens lelkiállapotba kerültem. Antal Nimróddal egyébként nagyon jó dolgozni. Ha most itt lenne, és azt mondaná, vetkőzzek meztelenre, és másszak fel a fa tetejére, megtenném, pedig alapvetően konzervatív ember vagyok. Annyiban könnyű dolgunk volt, hogy a szerepeket nagyjából ránk írták, azaz Nimród már látta maga előtt a figurákat, amikor belekezdett a forgatókönyvbe.

Tipikus magyar, vagy ha úgy tetszik, kelet-európai karakterek mozognak a vásznon. Mennyire „jönnek be” ezek a szereplők a külföldi nézőnek?

Hutlassa Tamás: Szerencsés dolog, hogy sok helyen, sokféle közönséggel sikerült látnom a filmet. Ha csak tehetem, bent ülök a teremben, és figyelem a reakciókat. Az a tapasztalatom, hogy nincs eltérés, bármerre indulunk el a filmmel: ahol nevetni kell, ott nevetnek, ahol meg kell ijedni, ott megijednek, ahol feszültség van a vásznon, ott dermedten figyelnek. Ahogy azt a legelején Aba Botond is mondja: ez a film univerzális gondolatokat tükröz. Úgy látszik, ezt mindenütt egyformán érzik. A franciák számára nyilván furcsa, hogy valaki a szájába vesz valamit, aminek az egyik részét megeszi, a másikat kiköpi, mert ott nem szoktak szotyolázni. Vannak ilyen apró magyar sajátosságok, de alapvetően nem a kelet-európai vonal dominál, hanem az, hogy ez sajátos, jól megkonstruált világ. A modellszerűséget is meglátják benne: azt, hogy a történet tulajdonképpen a jó és a rossz küzdelméről szól.

Az Európai Akadémia nevezései

Az Európai Filmakadémia nyilvánosságra hozta a 2004-es nevezések listáját, melyre Szabó István Csodálatos Júlia és Antal Nimród Kontroll című filmje is felkerült. Az Európai Filmakadémia kuratóriuma 42 európai filmet választott ki a szakmai szervezetek, egyesületek, fesztiválok és a szaksajtó által ajánlott több mint 400 játékfilmből. Az év legfontosabb filmjeit tartalmazó listán, a jelölésre ajánlott 42 film között szerepel Szabó István Csodálatos Júlia című, angol–kanadai–magyar koprodukcióban készült Maugham-adaptációja, valamint Antal Nimród Kontrollja. A nevezett filmek közül az Ingmar Bergman és Wim Wenders által alapított akadémia 1600 tagja választja ki a jelölteket az elkövetkezendő hetekben. A jelöltek listáját november elején hozzák nyilvánosságra, az ünnepélyes díjátadást az idén Barcelonában tartják, december 11-én. Az Európai Filmdíjakat 17 kategóriában adják át, odaítélik többek között a legjobb európai film, rendező, operatőr, forgatókönyvíró, színésznő és színész díját. Az idén először a legjobbnak tartott zeneszerzőt is díjazzák. (MTI)