Kocsmában készült a szerepre

Klara benéz a szobába. Látja, amit lát. Pár nappal később, hogy figyeljenek rá végre, mond egy nagyot. Szeretett óvóbácsija, akitől eddig csak puszit kapott, most „azt” is megmutatta neki. Családi körben kitör a botrány. Aztán az óvodában. Eltussolni nem tudják az ügyet, gyorsan szóbeszéd témája lesz a kisvárosban. Aztán rendőrségi ügy. Bírósági per. A kislány ártatlan. Egy gyerek nem hazudik, állítják azok, akik neki hisznek. Mi tudjuk, mi történt. Hogy nem történt semmi. A hajtóvadászat mégis elindul.

Vadászat. Ez a címe Thomas Vinterberg új filmjének, amelyet a cannes-i mustrán díjaztak az idén, s a Horizontok szekcióban Karlovy Vary fesztiválja is bemutatta.

Thomas Bo Larsen a kislány édesapját, az óvóbácsi filmbeli jó barátját alakítja, aki csalódottságában csúnyán összeveri a negyvenes férfit. A véres ökölcsapásokat a helybéliek kiközösítése követi, a szenvedélyes vadászból egyszer csak élő célpont lesz, akire bárki lőhet, hiszen „bűnös”.

Akár egy hidegzuhany, úgy hatott a nézőkre Vinterberg filmje, színészei pedig egytől egyig briliáns játékosok. Larsent huszonkét éves barátság köti a rendezőhöz, minden alkotásában játszott. Tizennégy évesen otthagyta az iskolát, beállt pékinasnak, aztán asztalossegédnek, majd elment katonának. Leszerelése után a barátnője rábeszélésére iratkozott be egy színiiskolába, ahol ugyancsak megőrizte függetlenségét. Balettre és zenésmesterség órákra egyáltalán nem járt, mondván, sem táncos, sem énekes nem lesz belőle. Színészi tehetsége viszont olyannyira átütő volt, hogy tanárai mindent elnéztek neki. Még a hiányzásait is.

„Befejeztem az iskolát, és nem volt munkám. Egyetlen kamaradarabban játszottam, abban látott Thomas, aki pályakezdő koppenhágai filmesként első rendezésére készült – meséli Thomas Bo Larsen. – Bizonyára látott bennem valamit, mert szerepet adott Az utolsó kör című rövidfilmjében, amellyel a diák-Oscar mellett több díjat is nyert a világban. Azóta jó barátok vagyunk. Remek rendező, rögtön érzi, mi a jó és mi nem. Ha jól sikerült a jelenet, ugrál és kiabál örömében. Ha baj van, nem beszél és pillanatok alatt mély depresszióba zuhan. Előre soha nem közli velem, milyen szereppel vár. Mivel szereti a meglepetéseket, minden alkalommal valami mást talál ki nekem. Voltam már nála bűnöző, operaénekes, rasszista barom. A Vadászatban sokáig úgy tűnik, csendes, befelé forduló ember vagyok, aztán kirobbanok, és jól összeverem az óvóbácsit alakító Mads Mikkelsent.”

Larsen és Vinterberg együttműködésének sajátos ceremóniája van. Miután nagyvonalakban megrajzolják a figurát, beülnek a törzshelyükre, egy lepukkant kocsmába, és megbeszélik a részleteket.

„Megvan az asztalunk, amelynél kéthavonta találkozunk, elsörözgetünk, kidumáljuk a nőket, elpanaszoljuk ügyes-bajos dolgainkat, és fejben írunk különböző történeteket. Amikor viszont már egy konkrét film forgatókönyvén dolgozunk, hajnalig iszunk. Másnap aztán elolvassuk, mit írtunk, és húzunk vagy javítunk. A Vadászat alapjául egy megtörtént eset szolgált. Thomas egy újságban olvasott róla, és annyira megdöbbentette, hogy azt mondta: csak úgy tud szabadulni ettől a felkavaró, szuggesztív drámától, ha filmre viszi. Találnia kellett azonban egy kislányt, aki hiteles lesz a szerepben. Annika Wedderkopp szerintem nem igazán fogta fel, mivel keverte bajba a filmbeli óvóbácsit, de pontosan tudta a szöveget, és remekül játszott. Nagyon sok gyerekszereplővel dolgoztam már a pályám során, és nem mindig mentek flottul a dolgok. A gyerekek fáradékonyak, elsírják magukat, és onnantól fogva már csak nyűgösek. Annika sem fáradt, sem szomorú nem volt egy percig sem, bámulatosan csinálta végig a két hónapos forgatást.”

Thomas Bo Larsen a legkeresettebb dán színészek egyike. Élvezi is kellőképpen, hogy hazája legjelesebb rendezői foglalkoztatják. Egyvalamit nem szeret Dániában: a telet. Az elől valósággal menekül.

„Ha választhatnék, hol szülessek meg másodszor, akkor az a hely biztosan Brazília lenne. De mivel nem ott élek, minden pénzemet utazásra költöm. A Nap fiának tartom magam. Őt követem, ő az istenem.”