Klasszikus regény? Inkább képregény!

Az adaptációs képregényekre sokan emlékezhetnek a Füles vagy akár a Tábortűz oldalairól is – a műfaj aranykora 1957-től körülbelül 1975-ig tartott, ebben az időszakban több száz irodalmi művet dolgoztak fel képregényes formában. A szerzők sora is nagyon változatos, roppant népszerű volt Jókai, akinek több mint húsz regényéből született képregény, de Zrínyi, Csokonai, Krúdy, Karinthy, Móra, Gárdonyi, Mikszáth, Passuth, Rejtő műveit is megrajzolták.

Gömböc és Csukli

A budapesti kiállítás két részből áll: az adaptációs képregénnyel foglalkozó anyagot Szűts-Novák Rita és Patonai Anikó Ágnes állította össze, a kortárs képregényt bemutató kisebb részt pedig a Magyar Képregény Szövetség ügyvivőjeként Szép Eszter alakította ki.

„Magyarországon Jókai Mór volt az első olyan laptulajdonos, lapkiadó és szerkesztő, akiben felmerült az igény, hogy jól illusztrált lapot adjon ki. Ez a lap az Üstökös volt. Azt kérte, minél többen küldjenek be rajzokat, s végül a beküldők közül kiválasztotta az amatőr rajzoló Jankó Jánost. Ő lett az első magyar karikaturista, az ő nevéhez fűződik a Gömböc és Csukli, egy vicces történet egy magas, vékony, és egy köpcös, alacsony férfiról. Ekkor még nem volt buborék, ezért nem beszélhetünk képregényről, csak képtörténetről” – magyarázza Szűts-Novák Rita, a kiállítás egyik kurátora.

Maga a képregény műfaja Amerikából származik, de van magyar vonatkozása – az első szövegbuborékos képregény ugyanis a magyar származású Joseph Pulitzer World című lapjának vasárnapi kiadásában jelent meg 1896-ban. A főszereplőről sokan Yellow Kidként ismerik, ám a címe Hogan's Alley volt.

Pajtás és Füles

Bár az első amerikai szóbuborékos képregények közül többet Magyarországon is adaptáltak, arra, hogy megjelenjen az első igazi magyar, tehát magyar író és rajzoló tollából származó képregény, nagyjából hatvan évet kellett várni. „1957-ben jelent meg a Pajtás című folyóiratban a Winnetou képregényváltozata. Az 56-os forradalom után az akkori hatalom kvázi-demokráciát szeretett volna mutatni, ezért több új dolog is megjelent az országban: márciusban a lottó, májusban az első televíziós sugárzás, és útjára indult a Füles rejtvényújság, amely meghozta az adaptációs képregény aranykorát” – teszi hozzá Szűts-Novák Rita.

Az adaptációs képregényt azért hívják szocialista képregénynek is, mert ugyan a párt engedményt tett, hogy megalakulhatott a Füles, ám a nyugati képregényeket nem engedték leközölni, hiszen imperialista giccsnek titulálták. A klasszikusok feldolgozása azért is volt problémamentesebb, mert egy önálló alkotásban mindig ott volt a veszély, hogy burkoltan rendszerkritikát tartalmaz.

Szöveg és kép

„A képregénynél az a lényeg, hogy a szöveg plusz információt adjon a képhez, és fordítva, s végül a kettő együtt működjön” – hangsúlyozza Patonai Anikó Ágnes, a kiállítás másik kurátora.

Az adaptációs képregényt ezért sokan nem is tartják igazi képregénynek, mert a kép szinte ugyanazt ábrázolja, mint ami le van írva mellé. Sok kritika érte a műfajt amiatt is, hogy a képregényes verzióban sok fontos részlet elvész, kimarad, és például az Egri csillagokban a kimaradt részek miatt teljesen mások lettek a jellemrajzok. A műfaj egyik jeles szövegírója, Cs. Horváth Tibor és a kiváló rajzoló, Zórád Ernő emiatt össze is veszett, mert Zórádnak nem tetszett, hogy Cs. Horváth nem tudott elszakadni az eredeti szövegtől, és a túl sok szöveg elnyomta a rajzokat.

Olvasóvá nevelés

Az adaptációs képregény amolyan mostohagyereknek számított: Zórád például egy idő után már nem kapott klasszikus művekhez illusztrátori megbízásokat, mert elkezdett „alantas” képregényeket rajzolni.

Az adaptációs képregény szerzői sokszor szabadkoztak is, a képregényekhez megjegyzéseket fűztek, hogy remélik, a képregényes forma elvezeti az olvasókat az eredeti művekhez. „Kérdés, hogy az olvasóvá nevelés mennyire vált be. Nagyon sok publikáció született erről, és nem egyértelmű a dolog. Arató Antal könyvtáros például arról számolt be, hogy az előjegyzési statisztikákat megdobta, amikor Jókai Szép Mikhál és a Szeretve mind a vérpadig című művét képregényes formában feldolgozták” – jegyzi meg Szűts-Novák Rita.

„Nem tisztünk állást foglalni, hasznos volt-e ilyen szempontból egy képregényes irodalmi adaptáció. Mi kérdéseket szerettünk volna feltenni, felhívni a figyelmet arra, hogy a képregény irodalomelméleti problémákat is feszeget” – teszi hozzá Patonai Anikó Ágnes.

A kiállításon megtaláljuk az adaptációk alapjául szolgáló irodalmi művek érdekes kiadásait, rengeteg különféle képregényt, és néhány eredeti rajzolt oldalt, például a műfaj ikonjának számító Korcsmáros Pál több grafikáját is.

Fonal és zombik

A tárlaton a kortárs képregényből is kapunk ízelítőt, nem maradhatott ki például Csepella Olivér megosztó műve, a Nyugat+zombik, amelyben a nyugatos szerzők a zombikkal csapnak össze. „Ez a képregény új kontextusba helyezi az írókat, költőket, akiket a kiskamaszok elsőre talán unalmasnak találnak. Lehet, hogy azt kell látniuk, ahogy Ady üldözi a zombikat, hogy aztán egy Ady-verset a kezükbe vegyenek” – mondja Szűts-Novák Rita.

Egyébként nem ez az egyetlen botrányosnak tartott Ady-ábrázolás a kiállításon. „Cs. Horváth Tibor Csinszka című története 1957-ben két oldalon dolgozta fel az Ady és Csinszka eljegyzésétől a házasságig tartó időszakot – tudjuk meg Szűts-Novák Ritától. – Az egyik képkocka furcsa pózban ábrázolja Adyt: ő tartja a fonalat, miközben Csinszka nagymamája kötöget. Ez az Ady-figura épp olyan nagy felháborodást keltett az akkori médiában, mint most a Nyugat+zombik. Az egyik irodalomtörténész rögtön kiadott egy közleményt, hogy ilyen pózban nem méltó ábrázolni a nagy költőt.”