Kiállítás mesél Kempelen Farkasról

Először akkor hallottam a Kempelen nevet, amikor a szüleim a Kempelen utcát emlegették – ki tudja már, milyen alkalomból. Az egyik helyi legenda szerint épp ennek az utcának, a mai Klemens utcának és a Duna utcának a sarkán ma is álló házban született a tudós 1734-ben. Más források szerint a Ventúr utca és a Prépost utca sarkán álló ún. Spindler-ház volt a szülőháza, amely mai, késő barokk formáját a De Pauli családnak köszönheti. Ma itt található az Egyetemi Könyvtár. Kempelen Farkas állítólag csak később költözött át a Duna utca 28 alatti házba, amelynek műhelyében 1785-ig alkotott.

Bárhogy is volt, Kempelen igazi pressburgerként élt mai fővárosunkban. Mint sokan mások, magyarul, németül és szlovákul értekezett a helyiekkel, de beszélt franciául, latinul és olaszul is. Pozsonyban töltötte kisdiákéveit, itt ismerte meg első szerelmét, Rózsikát, akiről Szalatnai Rezső is írt Kempelen, a varázsló című élvezetes történelmi regényében. Később Győrben és Bécsben filozófiát és jogot tanult, majd tanulmányai után visszatért szeretett városába, Pozsonyba. Az udvari kamara titkárának nevezték ki, később Mária Terézia őt választotta a magyarországi sóbányák igazgatói posztjára, s ő volt felelős a Bánság benépesítéséért is. 37 ezer ember betelepítéséért felelt, akik számára többedmagával megfelelő lakóházakat építtetett, szorgalmazta az ottani lentermesztést, és selyemgyárat létesített a helyieknek. Egyebek mellett ügyes szervező is volt, az ő irányítása alatt telepítették át például Budára a Nagyszombati Egyetemet.

Különös adottságai azonban akkor mutatkoztak meg, amikor hozzálátott a különféle gépek, szerkezetek készítéséhez. 1770 körül hozta létre beszélőgépét, ezzel a modern fonetika előfutára lett, Schönbrunn-nak szökőkutakat adott, ő hozta létre a Csallóköz öntözőrendszerét, gőzgépet alkotott. Leghíresebb szerkentyűje azonban a Töröknek keresztelt furfangos sakkozógépe, amely sok híres személy felett aratott győzelmet. Megverte Napóleont, II. Nagy Katalint és állítólag Benjamin Franklint is. Szenzációs gépnek, intelligens automatának, sakkrobotnak, gépembernek nevezték, amely azt az illúziót keltette, hogy a gép asztalánál ülő török valóban sakkozik. Sokáig nem jöttek rá a titkára, amelyet pedig most – immár sokadszor – a múzeumi kiállítás is feltár. A gépben állítólag egy kisember bújt meg, aki a rések és tükrök, szerkentyűk segítségével ügyesen mozgatta a sakkfigurákat.

Sajnos csak a gép mása látható a múzeumban, az eredeti 1854-ben Philadelphiában elégett. Viszont a kiállításon megtudhatjuk, hogy a híres és sejtelmes Törökön kívül sokkal komolyabb gépeket is alkotott a pozsonyi Da Vincinek nevezett mester. Ő tervezte meg a Dunán átvezető pontonhidat (1772), ő oldotta meg a felújított pozsonyi vár vízellátását (1773), speciális, állítható ágyat szerkesztett a beteg Mária Terézia számára (1774), megtervezte a szolnoki sóbányák liftszerkezetét (1776). Kempelen alkotta meg az első írógépet a vakok számára, megszerkesztette gőzturbináját, és 1788-ban találmányát benyújtotta II. József császárhoz.

Kétszer nősült, első felesége Piani Franciska Rózsikához hasonlóan korán meghalt, 1762-ben vette el a tudós Bobelius Anna Máriát. Öt gyermekük született, de csak kettő élte meg a felnőttkort. Állítólagos jakobinus kapcsolataiért kegyvesztett lett az udvarnál, és 62 évesen nyugdíjazták. Nyolc évre rá Bécsben halt meg.

Urbán Gabriella