Csodák egy régi mappából: Európa madárvilága művészi igénnyel, tudományos pontossággal

Ha gyerekkorunkban imádtuk a Búvár Zsebkönyveket, netán elbűvölve bámultuk Csergezán Pál legendás természeti, vadászati témájú rajzait, festményeit, vagy mindmáig élvezettel lapozzuk Peterson-Mountfort-Hollom Európa madarai című klasszikus madárhatározóját, akkor mindenképp érdemes betérnünk a Párkányi Városi Múzeumba. Közel 150 tudományos precizitással, művészi igénnyel, a XIX. században készült színes rajzot láthatunk ott ugyanis, Európa és néhány esetben az Európán kívüli madárvilágból. 

Az illusztrációk az egyes fajokon belüli változatosságot is bemutatják, a madarak azonosítását pedig korszerűsített nevezéktan segíti. Ezt a páratlan anyagot egy régi mappa rejtette, mindmostanáig nem került közönség elé, évekkel ezelőtt egy idős helyi lakos ajánlotta fel a múzeumnak, azért, hogy halála után ne kallódjon el a gyűjtemény.

A múzeum ezt megvásárolta, most pedig közkinccsé teszi és digitalizálja is.

A pompás tárlaton még az óriásalkát is láthatjuk, azt a pingvinszerű lényt, melyet már a tizenkilencedik században kiirtottunk. Igen, mi, emberek. A kiállítást elnézve döbbenettel állapíthatjuk meg, hogy ilyen bőségben, ekkora változatossággal manapság sehol sem találkozunk a madarakkal (sem), mert 150–200 év alatt sikeresen és halálos hatékonysággal irtottuk a flórát és a faunát, szinte legyintve arra, hogy mindezzel magunkat is pusztítjuk.

A legnagyobb kártevő

De minderről már Gyetven Melinda, biológia szakos tanár beszélt a megnyitón, aki Juhász Gyulával, a múzeum igazgatójával készítette elő a kiállítást és a legfrissebb, biogenetikai kutatásokra alapozott, rendszertani meghatározások alapján, a ma érvényes nevezéktannal frissítette magyar és szlovák nyelven a régi, latin elnevezéseket.

Gyetven Melinda elmondta, hogy a madárfajok 12 százalékának a kihalása az ember megjelenéséhez köthető. A modern civilizációs hatások, az ipari méretű mezőgazdasági termelés, a vegyszerek, vagy éppen a mai acél-üveg építmények, a madarak vándorlási útvonalainak zavarása és ellehetetlenítése, a költőhelyek, élőhelyek felszámolása, valamint a szintén az emberi tevékenység okozta szélsőséges időjárási körülmények gyakorisága élhetetlenné teszik a madarak számára a bolygót, védelem és odafigyelés nélkül további fajok eltűnése várható.

Ráadásul olyan ütemben tesszük tönkre a Földet, hogy ehhez a madarak évezredes alkalmazkodási képessége is kevés. Ezért is fontos és hasznos a kiállítás, mert azzal szembesít, mekkora kincset pazaroltunk és pazarlunk el folyamatosan. 

Verebélyről Párizsba és Münchenbe

A párkányi tárlat azért is roppant értékes, mert a gyűjteményben Nécsey Istán rajzait is láthatjuk. Nécsey Verebélyen született, 1870-ben. A tehetséges fiatalember Párizsban és Münchenben tökéletesítette akadémiai tudását, itthon pedig olyan kiválóságokkal dolgozott együtt, mint Chernel István és Herman Ottó.

Chernel Magyarország madarai című könyvéhez ő készítette az illusztrációkat és a színes táblákat. Szerette a természetet, lepkéket is gyakran rajzolt. Cikkei a Rovartani Lapokban és az Ethnographiában jelentek meg, a Monarchia egyik legképzettebb természeti illusztrátora volt. Kisebbfajta csoda, hogy rajzainak egy része a párkányi régi mappából kerültek elő és gyönyörködtetik most a múzeumlátogatókat.

Mint azt Juhász Gyula igazgató lapunknak elmondta, az anyagot digitalizálják és tervezik, hogy a kiállításra iskolai osztályokat is elhoznak, rendhagyó biológiaóra keretében.

Azért, hogy a diákok megyőződjenek arról, mekkora alázattal, igényességgel fordultak a XIX. századi tudósok és művészek az élővilág felé. A Madárábrázolás a művészet és a tudomány határán - című kiállítást május végéig nézhetjük meg a Párkányi Városi Múzeumban.