Kitörések boldogságélményért

Olyan látvány-csemegének, amely világviszonylatban is egyedülálló, s amelynek hagyományát 1966-ban teremtették meg. Huszonkét országból összegyűjtött hatszáz naiv művészeti alkotást mutattak be akkor a pozsonyi Művészetek Házában. A kiállításhoz kapcsolódva nemzetközi szimpóziumot is tartottak. Itt fogadták el a naiv művészet megjelölésére szlovák terminológiaként az „insitné umenie” (insit művészet) elnevezést – innen a triennále címe, az Insita. A harmadik triennáléval, 1972-ben aztán megszakadt a hagyomány – pedig abban az évben ugyancsak érdekes kísérőprogrammal társult a kiállítás, a naiv művészettel foglalkozó filmek fesztiváljával. 1994-ben a Szlovák Nemzeti Galéria Visszatérés a naiv művészethez című kiállításával újraélesztette a tradíciót.

A Szlovák Nemzeti Galéria Insita 2004 című kiállítása jelenleg két helyszínen látható: az Incheba Művészeti Galériában, valamint a kulturális minisztérium udvarházában berendezett kiállítóteremben. A triennálét azért is kísérheti fokozott érdeklődés, mert vele együtt nyitották meg az Incheba Művészeti Galériát – amely Szlovákia jelenlegi legnagyobb művészeti kiállítótere. E méretbeli egyediség is vonzó tényezőnek számíthat.

Az Insita 2004 az Incheba C pavilonjában is több részből áll. Egy-egy önálló kiállítással mutatkoznak be a 2000–2001-es triennále nagydíjasai: a török származású, Németországban élő Kiymet Benity Bock festményeivel van jelen, Milan Sztaniszavljevics szerb szobrász expresszív faszobraival. Tehetséges páciensek szociális helyzetének javítására hozták létre egy osztrák klinikán a Gugging Művészeti Házat – az itt folyó tevékenységet külön tárlat jeleníti meg. A triennále gerincét azonban ezúttal is az az anyag alkotja, amelyet harmincnégy kortárs naiv művész műhelyéből nemzetközi zsűri válogatott be a versenybe. Az említett tárlatokhoz kapcsolódik az a kamaratárlat, amelyet kivételes tehetségű naiv művészek munkáiból állítottak össze. E kollekcióban olyan alkotók művei szerepelnek, mint a cseh Zbyněk Semerák, a holland Siebe Weimer Glastra, az izraeli Yeshayahu Scheinfeld és a brazil Chico da Silva.

Portréképek és figurák – ez a címe annak a tematikus tárlatnak, amelyet a másik helyszínen, a nemzeti galéria Sznf téri kiállítótermében nyitottak meg, utalva arra, hogy a naivok az emberábrázolást helyezik előtérbe. A bazini Naiv Művészeti Galériában pedig július 17-étől az egyik legismertebb szlovák naiv művésznek, Ondrej Šteberlnek látható önálló kiállítása.

Az Insita 2004 több mint négyszáz alkotást tár közönség elé. Ezeket – arra törekedve, hogy valamennyi autentikus legyen – nyolcvankét művész műhelyéből válogatták. A nemzeti galéria egy érdekes kísérőprogramot is szervezett, hogy még vonzóbbá tegye a tárlatlátogatást. Minden vasárnap sétahajóval szállítja az érdeklődőket az Incheba Művészeti Galériába (indulás 14.45-kor a Gracia Botel elől). Érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy elgondolkodhassunk azon a kérdésen, amelyet egy naiv művészetről szóló tanulmány tesz fel. „Mi lehet az oka és a magyarázata annak, hogy földművesként, kubikosként, bányászként, kazánfűtőként, gépészként, borbélyként, asztalosként, varrónőként, mérnökként, takarítónőként emberek egyszer csak festeni és szobrászkodni kezdenek?” A naiv művészek ugyanis képzetlen alkotók. Művészetük mégsem nevezhető amatőrnek. Ők ugyanis az autodidaktáktól eltérően nem valamiféle képzelt idillt visznek vászonra iskolás pontosságra törekedve, olykor másokat utánozva, hanem ösztönösen alkotnak. Önmagukat fejezik ki, s nem akarnak többet hozzátenni a jelenhez, mint élményeiket, emlékeiket, álmaikat, vágyaikat. A legtöbbjük valamilyen hátrányos helyzetből indulva, felnőtt korban kezd alkotni, hogy játékos örömmel megfogalmazzon valamit önmagából, s így próbáljon meg kitörni. Vagyis hogy az alkotással, amely számukra önterápia is, megpróbálják legyőzni és leküzdeni a hátrányt. Ami lehet kirekesztettség, fizikai, idegi betegség vagy lelki sérülés. A naivakat nem lehet besorolni irányzatokba, saját stílust követnek, nem utánoznak, sőt, nagyos is igyekeznek önérvényűek, önállóak maradni.

Ahogy egy tanulmány megfogalmazza, „a naiv művészet egyik legnagyobb vonzereje, hogy az ábrázolásnak nem szab gátat semmilyen objektív pontosságra törekvés”. A naivak igen erős dekorativitással azt jelenítik meg, amit nem kaptak meg az élettől. Annak ilyenfajta – alkotással történő – megszerzésével boldogságélményt szereznek maguknak. A VI. Naiv Művészeti Triennálén ennek lehetünk tanúi vagy részesei.