Kitörések az átlátszódás lehetőségeivel

Nagymegyer. A művelődési központ kiállítóhelyiségében látható Ferdics Béla képzőművész Fény-szín II. című kiállítása. A címben foglalt sorszám arra utal, hogy a dunaszerdahelyi művész a tatai Esterházy-kastélyban tartotta bemutatkozó Fény-szín kiállítását, amely akkor az üvegbe rejtett színeket, az üvegbe ágyazott formákat, az üveg megadását, az üveg alázatát, az üveg ezer arcát mutatta be. A nagymegyeri prezentáció gazdagabb. A most közönség elé tárt műtárgyain Ferdics Béla rajzba szőtt gondolatot közöl, és üvegvázból kiszabadított látványt közvetít.

Megélt, elmúlt érzések tapasztalatával ki nem bomlott érzelmeket igyekszik tetten érni, vizuális fejtegetésekkel és nyomozásokkal kiteljesíteni bujdosó, bús-borús-fanyar figurális rajzain. Iróniával kérdez rá lehetőségekre; elsietettekre, nagyzolásból és tudatlanságból félresikeredettekre, szándékosan rombolókra, viszonyulásaink és környezetünk keserítőire. Az örök mozgó ember és az örök mozgó szerkezet örök egymásnak feszülése a vizuális lelet a lelki-fizikai tövisekkel viaskodó art egó tolmácsolásában.

Palackból kiengedett évszázados tudás, üvegmesterek használatot segítő formavilága variálódik esztétikává az elnyújtott-elfolyatott üvegtesteken.

S a művészet továbbgenerálódik az üveg médiumában. Elmarad a palack- és a kehelyforma, s a simaüvegből kitüremkedő magasztos fénnyel, s az az előtt szállongó, egymásba és egymásból bomló színekkel üdvözöl az alkotó spirális feljebbjutásból táplálkozó szellemi feltöltődéseket. Misztikus sárga-zöld-kék ködburkokkal tárgyiasít képzeletben megélt spirituális átváltozásokat. Fénnyel-színnel ragadja meg meditatív pillanatok csendjeit; elrugaszkodást, áhítatot, megtisztulásállapotot. A gyerekkori mesékből megismert, földi létéből az ég felé terebélyesedő fa nyúlását és koronabontását követi balladisztikusan töredeztetett fény-szín-hajlításokkal. Kitör az üveggel. Az átlátszódás lehetőségeivel.