Királyhelmecre is elvitte Puzsért

Nem ez az első színpadi főszerepe a budapesti színművészeti egyetem végzős hallgatójának. A Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolásában a címszerepet játszotta az Ódry Színpadon. A pozsonyi Astorka Színház tavalyi fesztiválján Arany Jánosként ismerhette meg a közönség az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Kinek az ég alatt már senkije sincsen című előadásban. Puzsérként A doktor úrban esténként ezerszáz néző előtt viszi majd a prímet ott, ahol a Liliomban, A nagy Gatsbyben és a Mágnás Miskában már letette a névjegyét. 

„Nagy kihívás számomra Puzsér szerepe, hiszen minden mondathoz négy más gondolat párosul – mondja. – Ilyen nehéz szerepem még nem volt. Hosszú próbafolyamat eredménye, hogy a szöveg, ez az iszonyatos mennyiségű szöveg végül összeállt a fejemben. Ságodi Gabriella beszédtanárnővel tavaly nyár óta dolgoztunk rajta, de sikerült megtalálni egy olyan középhangot, amit végig alkalmazni tudok. A Vígszínházban ugyanis óriási teret kell bebeszélnie a színésznek.”

Azt, hogy szerepet kap az előadásban, az egyetemen tudta meg Zsótér Sándortól, a darab rendezőjétől. De hogy mit játszik majd benne, arról sejtelme sem volt.

„Gondoltam, valamelyik rendőr szerepét kapom. A próbatáblán egyszer csak megláttam, hogy: Dino Benjamin, plakátfotózás. A rendőrt csak nem rakják rá a plakátra, futott át az agyamon, akkor viszont mit fogok játszani? Beszélt már veled az igazgatónő, Eszenyi Enikő? – kérdezte tőlem Zsótér Sándor tanár úr. Még nem, feleltem. Ja, akkor majd beszélni fog, közölte a tanár úr. Láttam rajta, hogy valamit nagyon akar mondani, de továbbment. A plakátfotózás miatt aztán felhívtam a Vígszínház művészeti titkárságát, többet persze akkor sem tudtam meg. Időpontot kértem Enikőhöz, aki a Mágnás Miska meghallgatására sietett, de leültetett, hogy kapaszkodjak meg, nagy dolgot fog mondani. És közölte velem, hogy én játszom Puzsért. Örömömben elkezdtem zokogni. Nem tudom, hogy van ez nálam, ilyen felkavaró helyzetekben jön egy pont, amikor elkezdek sírni. Ez történt akkor is, amikor felvettek a színművészetire, vagy amikor megtudtam, hogy bekerültem Nemes Jeles László Napszállta című filmjébe. Nem tudom, miért csinálom ezt. Enikő is sírt. Ketten sírtunk.”

Puzséron nevetni kell. Mulatságos figura. Csavaros eszű. Nem egy közönséges bűnöző. Rávilágít másokra. „Szerelmesek vagytok, nem látjátok?” – mondja. Ő a legokosabb az egész társaságban. Betéve tudja az egész törvénykönyvet. Iszonyatosan jól jár az agya. Kimondja azt, amit mások egymásnak sem, de még maguknak sem, soha.

„Zsótér tanár úrral mindenki boldogan dolgozik, mert olyan ember, akitől csak tanulni lehet. Ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni a lényeget. Szívni kell a tudását. Mindig azt akarja, hogy jó legyél, és amikor már a színpadon állsz, ne tegyél fel kérdéseket. Ott már nincs olyan, hogy ezt miért mondom, miért ide megyek, miért ezt csinálom? Ilyen vívódás a színpadon nála nem lehet. Amikor ott állsz, a nézőnek már azt kell éreznie, hogy azt a mindenit! A próbafolyamat alatt ő már olyan úton irányít, amelyen biztonságban érzed magad. Ott már nem láthatod a szakadékot. Volt, nincs. Eltűnt. A darabbeli partnereimet is nagyon szeretem. Balázsovits Edittel régóta vágytam együtt dolgozni. Szántó Balázzsal is. Őt az egyetemről ismerem. Sok darabban láttam. Nagyon jó színésznek tartom. Most végre megadatott, hogy vele lehetek egy színpadon. Az osztálytársaim, Rudolf Szonja, Reider Péter és Ertl Zsombor mellett pedig mindig biztonságban érzem magam. Szonjával az egyetem első évfolyamától kezdve szinte színpadi ikrek vagyunk. A Vígszínházban is ez az ötödik darab, amelyben együtt játszunk.”

Puzsért, legalábbis gondolatban, Királyhelmecre is magával vitte, amikor már készült a szerepre. Karácsonykor otthon tanulta a szöveget.

„Novemberben kezdtük el a próbákat. Úgy mentem haza az ünnepekre, hogy már túl voltunk az első részen. Már nemcsak szövegolvasási élményem volt, hanem konkrét elképzelésem az egészről. Rengeteget foglalkoztam a szöveggel otthon. Nem tudtam olyan felszabadultan pihenni, mint máskor. Amúgy is furcsa érzés otthon lenni, mert folyamatosan arra törekszem, hogy továbbra is az legyek, aki eljött onnan. Jó hazamenni, és jó visszajönni is. Mintha két életem lenne. Az egyik Királyhelmechez, a másik Budapesthez köt. Az édesanyámnak is furcsa lehet megélnie ezt a kettősségemet. De boldog nagyon. Velem együtt örül minden apró sikeremnek. A doktor úr bizonyára neki is nagy élmény lesz. Főszerepben fog látni a Vígszínházban. Tudom, hogy izgul értem.”