Kill Bill – Első rész

# Trantino negyedik és ötödik alkotásának (a rendező egy személyben meghozott döntése nyomán a Kill Bill két részben látható a mozikban, a második epizód várhatóan jövő februárban debütál, bár a készítők inkább úgy fogalmaznak, hogy valójában két különálló alkotásról van szó) alapsztorija korábbi filmjeihez képest is igen egyszerű. Adva van egy, a világ legeslegjobb orvgyilkos csoportjából (Halálos Vipera Orgyilkos Osztag) kilépni kívánó hölgyemény, Fekete Mamba (Uma Thurman). A csoportnak és különösen annak vezetőjének, Billnek (David Carradine) ez a magatartás nem tetszik, így a terhes ara esküvője véres mészárlásba fordul. A Menyasszonyt kivéve minden vendég meghal, ő viszont rejtélyes módon túléli a támadást, noha közvetlen közelről szétlövik a fejét. A kómában töltött négy év után és valahányadik tervezett megerőszakoltatása előtt magához tér és bosszút forral elveszettnek hitt gyermekéért, na meg a becsületért (?). Céljához előbb felkeresi a legendás szamurájkard-kovácsot, majd útja első célpontjához, O-Ren Ishiihez (Lucy Liu) vezet. Ő éppen Japán egyik yakuza főfő-főnöke, így ahhoz, hogy leszámolhasson vele a Kék Levelek Házában előbb le kell mészárolnia a 88 tagú testőrséget illetve a láncos golyóval hadakozó japán iskolás lányt. A további három célpont kivégzése a következő részre marad.

A film a spagetti-western, a kínai harcművészeti és japán szamurájfilmek, valamint anime és Mártix-elemek szerencsés keveréke. Tarantino megpróbálta az általa legjobban szeretett művek szerencsésnek tartott vonásait egyetlen filmbe összegyúrni. Ez többnyire sikerült is. Rengeteg konkrét (filmtörténeti) utalás is esik a korábbi élményekre, a filmzene illetve a szereplőválasztás is életrajzilag erősen motivált.

Az alkotás röviden összefoglalva tömény erőszak és irónia vicces keverékeként jellemezhető – ami Tarantino korábbi rendezéseinek ismeretében egyáltalán nem meglepő, bár az élvezetes párbeszédek helyett itt inkább átmetszett inak, lefejezések és egyéb csonkolások dominálnak, ellenpontozva valamilyen megdöbbentően választott zenei kísérettel. A levágott végtagokból rengeteg vér ömlik, ugyanakkor a mészárlás naturalizmusában sokszor a pult alól kapható trash horrorfilmek színvonalán mozog. (A vérengzések egyes részei egyébként fekete-fehérben kerülnek az amerikai és európai piacra, míg Ázsiában egy vágatlanabb és kevésbé „öncenzúrázott” változatot vetítenek majd.)

A rendező minden eszközt megragad ahhoz, hogy megpróbálja a nézőt egyszerre minél közelebb hozni a cselekményhez és egyúttal minél távolabb is taszítani attól. Az eredmény furcsa keveréke a legkülönbözőbb filmes és kulturális tradícióknak, ám a dolog valahogy mégis működik, pedig a cselekmény egy igen szerencsétlenül sikerült utolsó tíz másodperccel lényegében félbe marad. S bár talán éppen Tarantino nem akarta, hogy a repertoárból kimaradjon a pocsék amerikai filmek szokásos nézőcsalogató befejezése, még sincs komoly hiányérzetünk.

A színészválasztás is pontosnak bizonyult (ebben Tarantino legendásan jó) – bár az első részben nem érdemes arra készülnünk, hogy David Carradine-ből a kezénél sokkal többet láthatunk Uma Thurman és Lucy Liu alakítása meggyőző, ellenben a színésznői pályáját feladni készülő Daryl Hannah számára az első részben játszott szerep még hattyúdalnak sem az igazi.

Bár a Kill Bill nem hagyja maga mögött a Ponyvaregényt, az iróniára fogékony és kellően edzett gyomorral rendelkező mozilátogató azt kapja, amit az év leginkább várt alkotásának nyújtania kell. (mozinet)

Kill Bill – Első rész (Kill Bill: Vol. 1 / Kill Bill: Volume 1), színes, amerikai film, 2003, 90 perc, Rendezte: Quentin Tarantino, Szereplők: Uma Thurman, Daryl Hannah, David Carradine, Lucy Liu, Michael Jai White, Michael Madsen, Vivica A. Fox