Kézbe venni végre saját dolgainkat

A rozsnyói konferenciára sokan érkeztek, és a Múlt, jelen jövő, illetve a Kisebbségi közművelődés, közösségfejlesztés témájú előadások a vártnál is nagyobb visszhangra találtak. Dr. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója nem éppen hízelgő elemzési eredményekkel érkezett Budapestről. Úgy látja, a szervezet tartalmi és szerkezeti problémáival is foglalkozni kell. Kisebbségi közegben az átlagosnál jobban elszigetelődik egymástól az értelmiségi „magaskultúra”, a helyi kultúra és az a szórakoztató informatikai kultúra, melyet a globalizáció kultúrájának hívunk. Bár a hazai magyar magaskultúra az elmúlt évtizedben komoly sikereket ért el, ezek az értékek nem „csöpögtek le” a közösségig. A közösség pedig, más szervező erő híján, nagyon megsínyli ezt. Szarka László szerint a hazai magyarság továbbra is egydimenziós. „Az MKP mára példásan szervezett etnikai és részben, igaz a szükségesnél jóval kisebb mértékben, programszerűen regionális párttá kezd válni. Ugyanakkor hiányzik mellette, mögötte az a korszerű közösségi önismeretet és önazonosságot termelő, értékteremtő közeg, amelyet a közösségi kultúra és a közművelődés tudna biztosítani. Minden látványos túlélési eredmény ellenére hiányzik egy olyan testület, amely nem alkalmi értelmiségi fórum, hanem legitim irányítója, a többségi társadalom és Magyarország, illetve a külföld felé reprezentatív önkormányzati testülete lehetne a szlovákiai magyar kultúrának. Erre a kisebbségi magyar közösségek egy részénél már alkalmaznak egyfajta önkormányzati technikát. Példaként a muravidéki, szlovéniai magyarságot említeném, ahol egy nemzetiségi önkormányzati rendszer működik” – mondta Szarka, aki egy koordinálni, tervezni, irányítani képes szlovákiai magyar közművelődési tanács létrehozásában látja a megoldást. Szerinte nem jó, hogy a Csemadokot sokan csupán a Magyar Koalíció Pártja szavazói bázisának, társadalmi hátvédjének tekintik. Az sem jó, ha kizárólag szimbolikus funkciókat betöltő, tagolatlan össznépi szervezetként próbálják újrateremteni. Minden, ami a szervezeten belül élő és látható, lokális és regionális. „A Csemadoknak évtizedeken keresztül a helyi és táji kultúra volt a legfontosabb éltető eleme, közösségformáló ereje. A korszerűsödés érdekében azonban az amatőr, önképzőköri szint mellett meg kell nyerni azokat a professzionális kultúrateremtő köröket, amelyek pillanatnyilag finnyáskodva befogják az orrukat a Csemadok szó hallatán” – véli az MTA Kisebbségi Intézetének igazgatója.

Kvarda József, a kulturális szervezet országos tanácsának elnöke szerint is komoly közösségépítő munkára, kisebbségi önkormányzatra, illetve egy koordinációs szervre van szükség. Elengedhetetlen a helyi kultúrát felügyelő Csemadok megújulása, amely a jövő évi országos közgyűlés alapos előkészítésével venné kezdetét. „Nem valamiféle ernyőszervezet akarunk lenni, csak egy meglévő problémára szeretnénk felhívni a figyelmet, és közös kérdésekre közösen keresni a választ, partnereket találni az együtt gondolkodáshoz” – mondta Kvarda. A Csemadok első embere úgy látja, decentralizáció helyett egyfajta dezintegráció ment végbe a szervezeten belül, ami miatt jelenleg nem tudja ellátni szerepét. Szintén komoly probléma, hogy a területi választmányok járási székhelyeken működnek, a természetes, kulturális szempontból is fontos regionális határokat figyelmen kívül hagyva. A nem létező lokális regionális tudatra kultúrát sem lehet építeni.

A rozsnyói konferencia résztvevői körében tartott rögtönzött közvélemény-kutatásunk azt mutatja, van igény hasonló fórumokra, és javaslatokból, véleményekből sincs hiány „lokális szinten”. A legtöbb gond gazdasági, pénzügyi téren mutatkozik az alapszervezeteknél, ez a problémakör viszont nem az országos vezetőség hatáskörébe tartozik, lévén, hogy a területi választmányok önálló jogi személyek, az ezzel járó összes felelősséggel.