Késő őszi tengerparti mozizás

Jó ötlet volt a késő őszbe nyarat varázsolni a Mindenki a strandra elnevezésű szekcióval, melybe a nagy víz vonzásában játszódó mozgóképeket gyűjtötték csokorba.


Töményen kaptuk a tengert, minden mennyiségben és formában, még animált változatban is a Mindenki a strandra elnevezésű szekció rövidfilm-blokkjában. Ebben a témakörben ugyanis nemcsak „tengeres” nagyjátékfilmek láthatók – melyek között ott van Luchino Visconti nagy klasszikusa, az 1971 óta újra és újra (vissza)nézett és megunhatatlan Halál Velencében, a kései plátói fellobbanás és az egyoldalú szerelem kimúlásának szívszorongató története. Ezek a rövidek – 3-18 perces alkotások – a kísérleti nyelvet, pl. a homokrajz animált változatát és a klasszikus elbeszélés nyelvét alkalmazzák ahhoz, hogy tengerhangulatot varázsoljanak a vászonra.

Benne nyolc rövidfilm, valamennyi egyetlen nyári szelet a partra csapódó tengervízzel, mellé egy élethelyzettel, egy tömör sztorival. Csupa derűt és napfényt is kaphattunk volna, mégsem erről szóltak a filmek. Inkább valami megdöbbentő, lemondó, tragikus színezetű életszelettel, agresszióra utaló viselkedésformákkal peregtek a kockák a vásznon. Mint annak a három fiatalnak a története, akik unalomból „ellopnak” egy fedett furgont sofőrjével együtt, majd túszul ejtenek egy prostituáltat, s egy közös tengeri fürdőzés során porig alázzák, halálfélelembe kergetik őket. Kegyetlen kilenc perc a film arról, hogy az unatkozó, zavart személyiségű kamaszoknak mit sem ér mások emberi méltósága. E mesés környezetben elkövetett brutalitás mélyen elgondolkoztat a fiatalkorú bűnözés problematikájáról. A rövidfilmek nyújtottak ugyan tengerhangulatot, ám zömük ezt a hangulatot nem tudta olyan mélyen elültetni, hogy élménnyé váljon, és maradandó legyen. Egyik kivétel a három fiúról fentebb említett történet, Bogdan Mustata román rendező munkája, ez azonban cseppet sem meglepő, hiszen tudvalevő, a román filmnek nagy híre van a világban.

A rövidfilm-összeállítás másik maradandót nyújtó darabja Kenyeres Bálint A repülés története című negyedórás alkotása volt, amely nemcsak ebből a rövidfilm-összeállításból, hanem a látott filmek közül is gyöngyszemként ragyogott ki. A repülés története mélyen beivódó látvány, elraktározódó hangulat a múlt század eleji, tüllruhás nagypolgári társasági megnyilvánulások szépséges ikonja. Érzékelhető kiterjedése, mélysége van annak a tengerparti létezésnek, amelyet Erdély Mátyás kamerája pazar festményként vászonra örökített. A normandiai tengerparton egy nagypolgári társaság tagjai észveszejtő riadalommal keresnek valakit. Idegfeszítő érdeklődéssel vonzza bele a külső szemlélőt (a nézőt) a vásznon kibomló realitásban vázolt rejtélybe a riadalmuk. Meredten nézzük, hogy el ne mulasszuk a pillanatot, amikor megtalálják azt, akit vagy amit keresnek. Keresésük ugyanis nagy titkot, nagy felfedezést, valami őrületes nagy dolgot, történést, eseményt ígér. Valamit, amit – a címből sejtve – a repüléssel vélünk összefüggésbe hozni. Szétáradó monumentális képekben vetül a horizont: s ott, ahol a tenger, a sziklás part és az égbolt összeér, kifejletként történik is valami…

A Mindenki a strandra szekció nagyjátékfilmjei között nemcsak ismert alkotások szerepeltek, mint a Halál Velencében vagy Fred Zinnemann klasszikusa, a Most és mindörökké (1953), hanem egészen új alkotások is. Amire sikerült bejutni, az a kolumbiai Oscar Ruiz Navia rendező tavaly forgatott Rákcsapda (El vuelco del cangrejo / Crab Trap) című munkája. Ez a festői szépségű, balladai homályú és szaggatott ritmikájú film a Csendes-óceán partjára viszi el a nézőt, La Barra falu törzsi körülmények között élő lakosai közé. Főhőse, Daniel, a fehér fiatalember a múltja elől menekül ebbe a hagyományaihoz ragaszkodó környezetbe, az óceánnal ölelkező dzsungel zárt világába, ahol az idegen a modern szemléletet is jelenti. La Barra addigi egyetlen fehér lakosa cölöpfalat épített a saját és a „bennszülöttek” világa között. Ezzel megbontotta a nyugalmat, azt a természetközeli életet, ahogy a falusiak viszonyultak a környezetükhöz. A titkait mindvégig magában őrző Daniel nem őmellé áll, inkább megpróbál beilleszkedni, elfogadni a falu szabályait, a közösség vezetőjével még rítusos halászaton is részt vesz. Egy idő után azonban csalatkozik. Ellene fordulnak, kirabolják, ezért mielőbb szeretne továbbállni. A nyílt tengeren lebeg a csónakjával, amikor a parton összecsapnak a modernséggel viaskodó tradíciók. A Danielt alakító Rodrigo Vélez mágikus erővel tölti meg az egyébként is misztikusan egzotikus látványt.