Képekkel óvott és tanított

A Pozsonyi Magyar Intézetben október 13-ig Nagy József grafikus- és festőművész életművéből válogató kiállítás látható. A tárlattal az intézet a pozsonypüspöki művészre emlékezik, születésének 90. évfordulója alkalmából. Az emlékkiállítás október 13-án Nagy József-emlékesttel zárul.

„A Nagy József művészetéből válogatott tárlaton egy olyan felvidéki magyar festő alkotásait tekinthetik meg, aki emberi tartásával és – sajnos, mára már lezárt – életművével egyaránt kivívta, hogy mindannyiunk példaképe legyen. Azon kivételes emberek csoportjába tartozott ugyanis, akik az emberi tartást és az alkotás tisztaságát nem választják el egymástól” – fogalmaz Csanaky Eleonóra a kiállítással kapcsolatban.

Nagy József, a második világháború utáni első szlovákiai magyar művészgeneráció képviselője Pozsonypüspökin született és ott élt haláláig. Bár visszavonultan, magányos harcosként élte le az egész életét, műterme mindig mindenki számára nyitva volt. Minden művészetkedvelőt szívesen látott, és vendégeit nagy lelkesedéssel vezette be művészetének rejtélyeibe – saját műveinek rendezett, témák szerint lerakott gyűjteményét laponként, vásznanként bemutatva, magyarázva. Ott, a műtermében tárta fel sokunk előtt, hogy témáit alapvetően a nemzeti és a keresztény kultúra határozta meg. Elkötelezett megörökítője volt a Csallóköz monda- és hitvilágának. A magyar irodalom eposzait, a magyar történelem eseményeit drámai sorozatokban festette meg. Az életmű lépcsőfokai ott voltak és tanúskodtak munkásságáról a grafikákkal, festményekkel zsúfolt, inspiratív műterme falán. Az alkotóműhelyében „kiállított” alkotásokkal és a gyűjteményéből előszedett műveivel látogatóit végigvezette azon a művészi fejlődésvonalon, amelyen a kezdeti realisztikus ábrázolástól eljutott – grafikában, rajzban, festményen – a modern kifejezésig, az absztrahált formákig. Bár sose járt bohém művészkörökbe „feltöltődni”, nem érdekelte, hogy mi a „trend” a „modernek” között, nem zárkózott el, a változtatás igénye mindvégig benne élt. Még hetven- és nyolcvanévesen, jubileumi kiállításain (Dunaszerdahelyen, Komáromban) is újjal, megdöbbentően újszerűvel tudta meglepni nagyszámú közönségét. Ezekről, az 1990-es években született alkotásairól teljesen megújult színvilág, megújult vonalvezetés, egy fiatalos, optimista művész köszönt ránk. De az új forma nem szorította háttérbe azt, ami minden alkotói korszakát jellemezte: tükrözte és előrevetítette az adott kor társadalmi történéseit és sejtette azok várható hatását. Ez sem véletlen, hiszen, ahogy egyik beszélgetésünk során mondta: „Én a képzőművészetet kommunikációnak tartom. Kommunikációs eszköznek, amelynek alkalmazásával közölni akarok valamit. Ellentétben azokkal, akik úgy gondolkodnak, hogy ők nem akarnak semmit se mondani, mert a munkának magának kell beszélnie. De a munkám is én vagyok, nem? A huszadik század emberének mélységei vannak, olyan műveltsége van, olyan erős szellemi háttere van a mai kor emberének, hogy nem lehet őt lekezelni... Az alkotást nem lehet könnyelműen venni. Azt tartom, hogy az elvont művészet is maradjon meg kommunikációnak. A probléma csak az, hogy a kommunikáció egyezményes jeleken alapszik. Ezért aztán, ha meg akarok maradni az érthetőség határán belül, bizonyos egyezményes jelekhez kell tartanom magamat, olyan jelekhez, amelyek, igaz, nem konkrét tárgynak a képei, de általánosan értelmezhetők.”

Ehhez tartotta magát. Ezzel a művészi hitvallással fogalmazta meg égi és földi üzeneteit (Égi és földi volt a címe a komáromi Limes Galériában nyolcvanadik születésnapjára rendezett, életművét felvonultató tárlatának). Kubička Kucsera Klára művészettörténész akkor, a retrospektív tárlatot értékelve mondta: „Nagy József nem csupán közvetítő, hanem tanító is, szeretné átadni embertársainak tudását a világról, óvni őket – képek által kifejezett üzenetekkel.”

A Pozsonyi Magyar Intézetben a filmvetítéssel egybekötött emlékező esten és ünnepi tárlatzáráson, október 13-án Haltenberger Szabó Kinga művészettörténész méltatja Nagy József munkásságát. Ugyanekkor a művész prózai műveiből, elméleti írásaiból Csanaky Eleonóra tolmácsol gondolatokat.