Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik!

Bár alábbhagyott a közlési kedv, továbbra is szívesen fogadjuk totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbekért továbbra is az Új Nő szakácskönyvét küldjük, mi viszont leveleiket a Családi Kör címére várjuk, valamint

e-mail címünkre:

[email protected]

Októberi együttműködéséért Darhay Ildikónak Alistálba küldtük a könyvet.

uuu

A Locsogó totyogókat olvasva sokszor eszembe jut, hogy nálunk is locsogással van tele a ház, és végre tollat ragadtam, mivel én is lejegyzem a legmókásabb dolgokat. Kislányom, Virág két és fél éves. Tizenöt hónaposan kezdett „locsogni”. Sokáig kortyolgatta a vizet. Megkérdeztem:

– Virág, kérsz még vizecskét?

– Nem kérsz még vizecskét. Már ivottam. Elég!Érdeklődéssel hallgatom, amikor a saját maga alkotta és értette szabályok szerint formálja a szavakat, pl.:

„A csontot megesszék a kutyusok.”

„Nem megyek alszani.”

„A Virág is megessze a csokit.”

„Virág odatessze a labdát.”

„Anyuci, veggy föl engemet.”

„Anyuci, teggy le engemet.”Virág mindig énekel. Egy időben állandóan az „Egy asszonynak 9 a leánya...” kezdetűt dalolta. Ezért a 3 babáját elneveztük Erzsinek, Pirinek és Sárinak. Erre ő rögtön megkérdezte: „És hol van az Ella, Bella, Juci, Karolina?”Kézimixerrel krumplipürét készítünk. Néhány napra rá egy szórólapon megpillantja Virág a gépet, és fölkiált: „Nézd, krumplipürebúgó!”– Hogy aludtál, Virág baba?

– Úgy, ahogy szoktam.– Hol laksz?

– Otthon.Gyakran hisztizik, ha valamit hirtelen nem talál vagy nem tud megoldani. Amikor megoldja, megkérdezzük: „Ezért kellett hisztizni?” Egyszer a következő történt: „Hol van a piros golyó? Hol van a piros golyó? Megvan a piros golyó. Ezért kellett hisztizni!?”– Van nekem kiskacsám, képzeld el.

– Tényleg? És hol van?

– Ott, látod? Az a nagy.Séta közben mindig dalol, lesi a rovarokat, lepkéket, mindent, ami apró. Egy alkalommal így dalol egy lepkének: „Lepke, lepke, légy szíves, szállj a tenyerembe!”Virág kisöccse 8 hónapos. A terhességemből, születéséből és fejlődéséből a következőt vonta le: „Majd ha megnő a cicikém, lesz a hasimban baba.”Virág szívesen játszik egyedül, közben egyfolytában csacsog, sokszor könyvekből vett idézetekkel tarkítva. Gyakran utánozza, amit anyuci csinál az öcsikével, babáin szívesen alkalmazza. Egy alkalommal pelenkát cserélt és ezt mondta: „És most bekenem a keservesen zokogó popotyódat.”

Fotókat néztünk Virág keresztelőjéről. Másnap a templom mellett sétálva megjegyzi:

– Amikor kicsi voltam, és engem is varázsolt a pap bácsi, sírtam.Ebéd közben:

– Virág, nem eszünk kézzel, villával eszünk, csak a majmok meg az állatok esznek úgy. Vagy te is valamilyen állatka vagy? Mondjad, milyen állat vagy?

– Én olyan emberállat vagyok.Ismerősünk nagyon hosszú hintáztatás után azt mondja neki:

– Virág, most már elég lesz a hintázásból, jó?

Virág komolyan ezt mondja:

– Dezsi, ne mondd nekem, hogy elég!Villamost látunk Pesten, s mert idehaza nincs ilyen, felhívjuk rá a figyelmét:

– Nézd Virág, villamos!

Virág gondolkodóba esik, majd megkérdezi:

– És mos az a villam?

Kovács Klára, Galánta