Karácsonyi hangulat – hitelre, részletre, jó előre

A karácsony mindig idejekorán érkezik. Hiába sürgetik pajkos lurkók, hiába szeretnék egy kicsit elodázni az örökké elfoglalt háziasszonyok, szeptember 24-én este kigyúlnak a fények, az egész világ ünnepel.

A karácsony olyan ünnep, amelyről nem lehet – mint olykor egy névnapról, születésnapról vagy házassági évfordulóról – megfeledkezni. Mindenki lelkesen készül rá, így senki sem maradhat ki az egyre terjengő, mindenhová elérő karácsonyi hangulat hatásából. Különösen a kereskedelem gondoskodik arról rendszeresen, már október óta, hogy a nagy ajándékozási nap minduntalan az eszünkbe jusson. Ajándékozási nap, igen, hiszen Jézus születésének napját, a szeretet és a béke ünnepét sokan már csak az ajándékok szintjére redukálják. Hagyomány, szokás, megszokás lett az ajándékozás. Hazai tájainkon újabb szociológiai jelenség is fellelhető benne: amit az év folyamán képtelenek vagyunk megvenni, azt karácsonyra próbáljuk beszerezni a család számára. ĺgy aztán van, ahol új sparheltet, másutt ablakrámákat vagy új ülőgarnitúrát hoz a Jézuska.

Sok gyerek vágyik videóra, hifitoronyra, számítógépre... S ha nem lennének okos bankárok a világon, ezek a nebulók továbbra is csak álmodozhatnának. De itt ez a rengeteg ajánlat: ilyen kártya meg olyan kártya, ilyen hitel meg olyan hitel... A folyószámla lemehet mínusz tízezerbe, karácsony előtt akár ötvenezret is hitelez a bank. Az áruházak ötletesnél ötletesebb lehetőségeket kínálnak. „Vásároljon ingyen!”, „Vásároljon ajándékot 1 koronáért!” Sőt olyan csábító kínálatról is hallottam, hogy a hitel törlesztését csak az ünnepeket követő két hónap elteltével kell elkezdeni. Mennyi kedvező lehetőség! Akkor hát meg lehet venni ezt is, meg azt is – pénz nélkül. A törlesztésen most ne fájjon a fejünk. Majd az ünnepek után! Sőt még két szabad hónap is áll előttünk. Majd csak azután kell alaposan felkötni a gatyamadzagot, s havonta szépen leperkálni a busás összeget – busás, mert ugye, ha ingyen adják, az ember elengedi magát, meg a fantáziáját, s több mindent megvesz, amit álmában sem gondolt volna. S nem ismer saját magára. Eddig minden fillért kétszer is megfordított a kezében, amíg kiadta, most meg könnyelműen bólint, amikor az eladó végtelenül fontos, hasznos és nélkülözhetetlen szerkentyűket rak elé. Közben elfogja a szorongás, hisz jól tudja: mindezt meg kell majd fizetni. Aztán elhessegeti az ijesztő gondolatokat, abba az érvbe kapaszkodva, hogy mások is ezt csinálják. S biztos, ami biztos, mérlegeli jövendő helyzetét. Azzal biztatja magát, hogy remélhetőleg jövőre sem veszti el a munkáját, nem betegszik meg és nem szenved valami súlyos balesetet...

Egy amerikai ismerősöm mesélte, mennyi tragikus sors, válás, családok széthullása, sőt öngyilkosság a következménye Amerikában az ilyen anyagi „kisegítésnek”. Költekezni igazán könnyű, de a kölcsönt vissza is kell téríteni. S ez az esetek többségében egyáltalán nem egyszerű. Amint eltelik a két hónap, az ember úgy gondolja, hogy talán mégiscsak elég lett volna egy könyv, egy sál... Az ünnepek is békésebbek lettek volna, s nem kerülne sor semmiféle adósságtörlesztésre, kétségbeesésre és a nagy veszekedésekre. S megannyi emberi sors szerényebb, de békés álmokkal övezett beteljesedést érne.