„Kalandor alkat vagyok, de rossz kereskedő”

Tavaly Vas Ottó meg az ipolysági József Attila Kisszínpad, idén pedig a kassai Szép Szó és Gágyor Péter.

Természetesen Gágyor Péter életútja, pályaíve volt a téma, melyben a Szép Szó irodalmi színpad egy szelet csupán, az eddigi életmű egy fejezete. A drámaíró, rendező gondolatait is érdemes volt meghallgatni.

– A világ vagy a színház dolgairól beszélsz szívesebben? – kérdezte Miklósi Péter, a Múzeumi Szalon házigazdája. Mindkettőről beszélni egy és ugyanaz, válaszolt Gágyor Péter, és elárulta: szereti a meséket, mert csodálatosan letisztult műfaj. Minden történet mesévé egyszerűsödve marad meg az emberekben. Kiderült, hogy a 63 éves színházi szakember naplót ír, azt veti papírra, ami a társadalomból érdekli.

A mesék, a napló és az irodalom után pályájának indulásáról beszélt Gágyor Péter. Ipolyságról, Komáromról, Pozsonyról. Négy nappal a 20. születésnapja előtt nősült, 43 éve ugyanazzal a hölggyel él, jött a három lány. Újságíró lett. Szóba került Gágyorék hajdani Šrobár utcai háza, ahová mindig vendégek hada járt. Kalotaszegi asszonyok, írók, értelmiségiek adták egymásnak a kilincset. „Mi voltunk a magyar kávéház” – mondta derűsen Gágyor Péter. Kiderült, kávéház van a kis reneszánsz házban ma is. Szó esett kultúráról, politikáról. Kultúrpolitikáról. Új Szóról, Nőről, a Szocialista Építkezések Lapjáról.

A Szép Szó 1973-ban jött létre. Önképzőkör volt, mondta Gágyor Péter, aki nyolc évig rendezte az előadásokat. Felesége, Ildikó még két évig vitte a csoportot. Heti két próbát tartottak, havonta kétnapos „összpontosítással”. „Azt a fajta műkedvelést nem szeretem, ami le akarja utánozni a színházat” – jegyzete meg a rendező.

A kassai Tháliában, idézte fel, két és fél évig csináltak színházat Szigeti Lászlóval. „Ne szeressenek, hanem hasznosítsanak, ha ott vagyok” – idézte fel mottóját Gágyor Péter, amit a színészekkel szemben is mindig érvényesített. (Ehhez tartotta magát 2000-ben is Komáromban, amikor Isten veled, Monarchia című saját Svejk-darabját rendezte). A Don Quijote után, 1981 őszén menniük kellett a kassai színházból. A kérdésre, visszamenne-e Kassára rendezni, így felelt: „Munkára sohasem mondok nemet, de a feltételek fontosak.”

Magyarországra is rendezni ment. Kecskemét, Szolnok, Győr színházaiban dolgozott. 1987 tavasza pedig már Göttingenben találta a családot. „Kalandor alkat vagyok, de rossz kereskedő” – hangzott a vallomás az emigrációról. Három lánya közül ketten már itthon vannak, a harmadik Göttingenben él.

A színházzal kapcsolatban így fogalmazta meg hitvallását: „A lényeg, hogy ethosz legyen!” Úgy véli, itt lenne az ideje a szlovákiai magyar nagymosásnak. Annak, hogy őszintébbek legyünk egymáshoz mondta. „Attól félek, ha nem tartjuk be a több ezer éves rendszert, hogy van bűn, bűnhődés, megbocsátás, vezeklés, nagy baj lesz itt” – tette hozzá. Meg azt is, hogy ebben a társadalmi közegben nehéz színházat csinálni. „A kultúra pedig szükséglet, és nem mecenatúra kérdése. Intézményekre lenne szükségünk” – mondta Gágyor Péter. A nézők valósággal itták a szavait. Együtt ragyogott a szemük a rendezővel, amikor a Szép Szó előadásai kerültek szóba. Néhányukra olyan mélyen hatottak a színjátszó csoport előadásai, hogy még most is fel tudták idézni a jeleneteket. Azt is, hogy Kolár Péter a színpad rendezői jobb oldalán hegedült az egyik produkcióban. A közönség soraiban ült Bárdos Ágnes és Tóth Rita, a Szevasz Színház két királynője. Onnan figyelték Gágyor Pétert. Az embert, az írót, a rendezőt. Az ethosz bajnokát. (Szél János)