Juhász R. József: Képben vagy? NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 2006

Juhász R. József Képben vagy? című kötete képverseket, azaz a könyv alcíme szerint „vizuális költemények”-et tartalmaz az 1986–2006 közötti időszakból. A kötet legjobb darabjai kép és szöveg, valamint neoavantgárd és posztmodern határfeszültségeiből teremtenek izgalmas, elgondolkodtató, továbbgondolásra érdemes konstrukciókat.

Itt van például A pók halála című 1988-as sorozat, amelynek minden darabja ugyanazt a címet viseli. Ez az eljárás az avantgárd eredetiségkoncepció ellenében is értelmezhető, legalábbis annak nyomán, ahogy a kötetben megjelenik, másrészt viszont a kassáki képvers hagyományait használja fel. A ciklus harmadik darabja pedig egymás ellen fordítja az alkotás, teremtés hagyományos toposzait: a szövés nem a szöveg (olvashatóságának) előfeltételévé válik, hanem éppen ellenkezőleg, az olvasás lehetőségét nehezíti meg, amennyiben behálózza, hullámzó mozgásba kényszeríti a szöveget, illetve a szöveget alkotó betűket.

Nagyon izgalmasak azok a kompozíciók is, amelyek a műalkotás médiumára figyelmeztetnek. A számítógépes szövegalkotás vizuális lehetőségei olyan „betűarchitektúrákat”, „szógrammokat” hoznak létre, amelyek jel és jelentés bonyolult viszonyára figyelmeztetnek, illetve a köztük lévő kommunikációs tér lehetőségeit aknázzák ki. Az 1992-es BetűArchitektúra „A”-ban, valamint a 2004-es BetűArchitektúra „S”-ben és „R”-ben a betű kalligrafikus táncából jön létre dinamikus kompozíció. A 2004-es BetűArchitektúra „A” kompozíció A betűje viszont szinte olvashatatlanná forgatja a benne található tudományos szöveget, amely a két világháború közötti csehszlovákiai magyar pártpolitikáról szól. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy Juhász R. többször tudatosan hoz létre politikailag is értelmezhető kompozíciót (azt is ilyen gesztusnak érzem, amikor néhány darab esetében feltünteti, hogy cenzúra miatt nem jelenhetett meg 1989 előtt a szóban forgó mű), s ezzel az ún. tiszta műalkotás ideáját vonja kétségbe.

A Képben vagy? talán legszórakoztatóbb darabjai azok a vizuális költészeti paródiák, amelyek intertextuális és intervizuális lehetőségeket használnak ki, vagyis parodisztikusan viszonyulnak más költők képverseihez. A posztmodernre jellemző játékosság, paródia, az eredetiség eltörlése, valamint a hagyománnyal, illetve a populáris regiszterekkel folytatott kétértelmű, ambivalens viszony jelenik meg ezekben a kompozíciókban. Legszebb példája ennek a JOLÁN című munka, amely Petőcz András botrányos (?) képversét parodizálja. Az eredeti kompozíció széttárt combú, meztelen női testet ábrázol, amelyet szöveggel írt tele az alkotó – Juhász R. József a meztelen női test helyébe egy göndör szőrű, bundás kutyát rakott (fehérsége miatt akár bárányként is értelmezhető), kiszopott, csupasz mellekkel, és szintén szövegek által keretezve, teleírva. Az emberi és állati test mezítelen sérülékenységének, kiszolgáltatottságának, illetve saját tabuizált testképzeteink és vágyaink megjelenítésének nagyszerű darabja ez, gyilkos iróniával és elsöprő erejű paródia által.

A Képben vagy? gyengébb darabjai azok a fotók, amelyek egy-egy performance és happening hangulatát próbálják felidézni – de éppen a kétdimenziós közeg miatt, véleményem szerint, eleve sikertelenül. Csupán szövegként olvasva a kötet nem egy szövege önmagában nem tűnik maradandónak. (S egy apró tévedés: Cavaraggio a 78. oldalon.)

Összefoglalva: Juhász R. József kötete rendkívül sokrétű, dinamikus, sokhangú kötet, művészi élményt nyújtó kompozíció.