Jubilánsok köszöntése

A kisebbségi magyar irodalom jeles személyiségeit köszönti a folyóirat szeptemberi száma. Nagy Irén az alapozó nemzedék egyik tagja, aki prózaíróként a Kiskisasszony című regényével mutatkozott be. Regényes élettörténetét eleveníti fel abban a beszélgetésben, melyet a lap készített vele. A cseh-magyar kapcsolatok tudósát, Richard Pražák professzort is köszönti a folyóirat, aki – Fried István egyetemi tanár méltatása szerint – tiszteletre méltó tudósi életművében kitüntető helyet szentelt a magyar történelem és irodalom kutatásának.

Foglalkozik a folyóirat a száz éve született Dávid Teréz író és drámaíró, valamint Szabó Béla költő, író, újságíró munkásságával.

Magyar líra és epika a 20. században című sorozatában Grendel Lajos tanulmánya a Nyugat első nemzedékének regényíróival foglalkozik. A Könyvről könyvre című kritikai rovatban Szalay Zoltán Terézia Mora Nap mint nap című regényéről ír.

L. Erdélyi Margit Az olvasás értékei és gondjai címmel Adanikné Jászó Anna közelmúltban megjelent kötetét mutatja be, Mizser Attila pedig Részrevételek című kritikájában Géczi János Részkarc című válogatott verseskötetét veszi szemügyre. (Mizser Attila esetében lényegében „műfaji kitörésről” beszélhetünk, minthogy eddig kritikával nem foglalkozott.)

A szépirodalmi rovatban A vers és idő címmel Milan Rúfus verseit olvashatjuk (Pereszlényi Sándor fordításában), továbbá Öllős Edit és Vankó Zsolt verseivel találkozhatunk. Részletet közöl a lap G. Kovács Gyula feledi helytörténész A kereszt árnyékában címmel készülő regényéből, melyben egy katolikus pap szemével láttatja a XIV. század második felét. A litvániai legendák orosz írója, Grigorij Kanovics a szerzője annak a novellának, mely Menahem, a cigány címmel (E. Fehér Pál fordításában) jelenik meg, egy az íróról készült rövid profil kíséretében. A Tallózóban Hász Róbert A múlt vámszedője című nagyregényét mutatják be, Jugoszlávia bukásáról. A lapszámot Kádár János Miklós rajzai illusztrálják. (zsolt)