Jóváhagyásra várva

Bővebb tájékoztatásért, a további ügymenet pontosításáért a megyei elnök hivatalához fordultunk, de Oľga Prekopová, Milan Belica szóvivője csak az értesítésben is szereplő információt erősítette meg (továbbra is a győztes neve nélkül): a pályázati meghallgatás alapján a bizottság javasolta a megyei elnöknek, hogy a győztes jelölt igazgatói kinevezését terjessze be jóváhagyásra a Nyitra megyei közgyűlés elé. A legközelebbi közgyűlés, ahol a megyei képviselők megismerhetik a pályázat eredményét, március végén lesz.

Új évad, új tervek
„A pályázatomból is egyértelmű volt, hogy rengeteg reformot tartok szükségesnek, és van egy stábom, amellyel ezeket meg szeretném valósítani. Ez a jövőbeli művészeti tanács egészülne ki azokkal a jelenlegi társulati tagokkal, akik szeretnének részt venni a munkában, és akikkel én is együtt tudok dolgozni. Elsősorban Mokos Attilára, Culka Ottóra gondoltam, meglátjuk, mit szólnak a felkérésemhez” – vágott bele tervei ismertetésébe Gál Tamás. A művészeti vezetést érintő változások kapcsán további területeket, neveket és pozíciókat is említett. A tervek között szerepel a stúdiószínpad önálló profiljának megerősítése, kísérletezésnek, alternatív törekvéseknek helyet adó műhellyé formálása Matusek Attila vezetésével, akinek munkáját dramaturgként Garajszki Margit segítené. A nagyszínpad megőrizné népszínházi jellegét, itt Kardos Tünde dramaturg munkájára továbbra is számít Gál Tamás, azzal, hogy a két színpad műsortervét Varga Emese dramaturg fogná össze. A társulat vezetése a jövőben is Olasz István feladata maradna.
„Külön öröm, hogy beszéltem Fabó Máriával, felajánlottam az együttműködést, és úgy tűnik, megegyezésre jutottunk. Tisztelem a társulat azon tagjainak a véleményét is, akik olyan nagyra értékelték a menedzseri munkáját, hogy a színház igazgatójaként is el tudták volna képzelni. A jövő szempontjából azt tartanám a leggyümölcsözőbbnek, ha menedzseri szempontból összeadnánk a tapasztalatunkat – hangsúlyozta az igazgatói pályázat győztese, hozzátéve, hogy Tóth Tiborral, a Komáromi Jókai Színház jelenlegi direktorával is többször beszélt az elmúlt időszakban. – Senkit sem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni. Azzal számolok, hogy a következő évadot már mi állítjuk össze, de ha születtek előszerződések, azokat megnézzük, és egyénileg megbeszéljük a lehetőségeket. Tóth Tibor 17 éven át végzett munkáját és tapasztalatát tisztelem. Egyébként a legelején biztosított róla, hogy nem fog gátolni semmiben. Nem látom akadályát, hogy idővel együttműködjünk, de az első időszakban arra kérem, hagyjon nyugodtan dolgozni.”

Feszült hónapok
Kerestük Tóth Tibort is, aki hívásunkra SMS-ben válaszolt; mint írta, premierre készül a Nemzetiben, a borítéknyitás után valószínűleg majd kiad egy nyilatkozatot. 
Fabó Máriát, a pályázat másik résztvevőjét viszont elértük, megerősítette, hogy beszéltek a jövőről Gál Tamással. „A hogyan továbbról – akárcsak a nagypolitikai választások után – a nyertes dönt. Tamás felhívott és felkért az együttműködésre, amennyiben a képviselő-testület megerősíti a bizottság döntését. Abban egyeztünk meg, hogy az elkövetkező napokban találkozunk és megbeszéljük, hogyan tudunk együtt dolgozni. Engem nem a személyes ambíciók érvényesítése hajt, hanem a színház további, zökkenőmentes működése” – fogalmazott a Jókai Színház marketingvezetője. Kérdésünkre azt sem titkolta, hogy feszült hónapok vannak mögöttük: „Az elmúlt három hónap eseményeit egy ámokfutásnak látom. Az igazgató visszahívása, a pályázati felhívás, a határidők, várakozások, mind-mind egy hektikus, logikátlan, nehezen áttekinthető folyamat volt. Hivatalosan titkosították a pályázók nevét, a pályázat beadásától a bizottsági meghallgatásig több mint két hónap telt el, a bizottság döntése után a képviselő-testület jóváhagyására majd másfél hónapot kell várni… Ez mind rányomta és rányomja a bélyegét a színház működésére, az ott dolgozók hangulatára, biztonságérzetére. S a pályázóknak, nekünk sem volt könnyű ez az időszak.”

A nagy titok
Nehéz viszonyítási alapot találnunk, mihez is mérhetnénk a jelenlegi folyamatot. Egyrészt, Nyitra megye 17 évig nem látta szükségesnek megpályáztatni a Jókai Színház igazgatói posztját, így Tóth Tibor – gyakorlatilag kihívás és versenyhelyzet nélkül – minden idők leghosszabban regnáló komáromi színidirektorává vált. Másrészt, a rendszerváltás utáni időszakban „házon belül” mindenre akadt példa: volt meghívott igazgató, kijelölt-kinevezett igazgató, pályázat útján nyert igazgató, miközben a társulat, a magyar politikai és kulturális közösség, a „nagypolitika”, a szakma szava alapvetően eltérő módon súlyozódott az egyes döntések hátterében. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk: a helyzet függvényében a szakmaiságot inkább a mindenkori jelölt személye, támogatottsága, kisebb mértékben a döntéshozás mechanizmusa jelentette.
Nyitra megye mint a színház fenntartója tavaly decemberben hirdetett pályázatot tíz kulturális intézmény – köztük a Komáromban a Jókai Színház, a Duna Menti Múzeum, a Szinnyei József Könyvtár – igazgatói tisztségére. Ami egyébként várható volt, hiszen már októberben megtörtént a pozíciók felszabadítása: egy döntéssel tizennégy, hosszú ideje a helyén lévő igazgatót hívtak vissza, hogy a pályázatok lebonyolításáig megbízott vezetőként folytassák tovább a munkájukat. Az egész eljárást jellemző nagy titkosítás már ekkor elkezdődött: máig nem lehet tudni, kik azok a szakértők, akik – állítólag – mérlegre tették az igazgatók szakmai tevékenységét, és milyen szempontrendszert érvényesítve találták hirtelen könnyűnek. Nem ismert, milyen eljárásrendet, szabályozást követve írták ki, illetve bonyolították le a pályázatot, és ha jobban belegondolok, hivatalos forrásból ma még azt sem tudhatjuk, hogy a komáromi direktori székért Fabó Mária, a színház marketingvezetője és Gál Tamás színművész, a Csavar Színház alapítója szállt versenybe.
A végül december 2-án közzétett pályázati felhívásra jelentkezőknek mindössze 10 napjuk volt arra, hogy elkészítsék a hároméves fejlesztési tervet, amely a jelentkezés kevés feltételének egyike volt. Tekintetbe véve, hogy bár nem titkos, de nem is közkézen forgó adatokra alapozva vázolható fel egy ilyen jövőkép, a pálya ezen a ponton egyértelműen a „belső ember” felé lejt – mintha a megye nem is számolna azzal az eshetőséggel, hogy egy igazgatói pályázatra kívülről is érkezhet jelentkező. 
A határidő lejárta után jó ideig úgy tűnt, a pályázatok túszul esnek a parlamenti választásnak; kiszivárgott információk szerint a borítéknyitást, a jelentkezők meghallgatását csak márciusban tervezte a megyei hivatal. Végül február 24-re mégis összehívták a héttagú bizottságot, amelyben négy megyei képviselő (köztük egy MKP-s) kapott helyet, egy fő a megyei hivatal kulturális osztályát, egy fő a Komáromi Jókai Színházat képviselte, Peter Kováč, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház igazgatója pedig a kulturális minisztérium sürgetésére került be a testületbe. A pályázókat meghallgatva ők hozták meg azt a – ma formálisan még titkos(ított) – döntést, amelyet március harmincadikán a megyei közgyűlés elé terjesztenek.
A Nyitra megye honlapján fellelhető pályázati archívumban visszakövethető, hogy a hasonló tartalmú, korábban vagy utóbb megjelent kiírásokban ugyanilyen feltételek, határidők szerepeltek, a sajtóban is tárgyalt esetek tanúsága szerint a bizottságok összetétele is hasonlóan alakult. Az ilyen-olyan okokból érzékenyebbnek bizonyuló ügyek kapcsán (hogy egy nem olyan nagyon régi példára utaljunk: a nyitrai Andrej Bagar Színház 2016-os, szövevényes igazgatóváltása) ugyan rendre megfogalmazódtak a szakmaiságot, az átláthatóságot érintő kritikák, de a gyakorlatban minden maradt a régiben.