Jókai Napok – a Nagyok ítélete

A Herner Ferike faterja – a losonci Kármán József SzínházKiss Gábor felvételeA fesztivál rendezőit ugyanúgy köszönet illeti precizitásukért, az egy hétig tartó fesztivál alatt egyetlen egyszer sem fordult elő programcsúszás, nem voltak gondok a technikával, szállással.

Péntekről szombatra

A fesztivál utolsó versenynapján három előadást tekinthetett meg a közönség. A füleki APROPÓ Kisszínpad Fulkó lovag című rendhagyó előadása kezdte a sort, délután, mivel a Párkányi Színkör délelőtti Padlása betegség miatt elmaradt. A Füleki Gimnázium diákjait évek óta vezető Szvorák Zsuzsa a tőle megszokott magas színvonalú előadással kápraztatta el a nézőket. Hihetetlen ötletgazdagsággal dolgozta fel Fulkó lovag Fülekhez kötődő legendáját.

Az Érsekújvári Rockszínpad Mária evangéliuma című rockoperájával próbálta sokkolni a közönséget. A sokkolás sikerrel járt. Hogy miről is szólt az előadás? A sztorit mindenki ismeri. Ami viszont a rendező kétségbevonhatatlan kreativitására vall, hogy képes volt a történetbe beleötvözni a modern diszkótechnika minden vívmányát: szemet rázó sztroboszkóp, videoprojektorral a háttérben vetített, bambulásra csábító Windows képernyőkímélő, cikázó reflektorok, fénysávok a közönség felett... S ehhez járult az ugyancsak hihetetlenül kidolgozott szoborszerűen statikus mozgás. Erről ennyit.

A Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre ez éven nem remekelt a fesztiválon. A záróelőadás kivívta a nézők csalódását. Az ötlet jó volt: videoprojektorral vetített háttér és a színészek játékának ötvözete, melyek egymást kiegészítették volna. A vetített és a színpadon előadott, összhangba hozott jelenetek sora akár nagy durranás is lehetett volna – de nem volt az. A NYEKK Kultuszfilm című darabja érdekes megoldások ötlettára volt. A baj talán az volt, hogy Tóth Gábor, a darab rendezője sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett az előadás technikai megoldásaira, mint a jelenetek kidolgozására, a darab egységének megteremtésére.

A szombat délelőtti záróelőadás versenyen kívül vett részt a fesztiválon. Carlo Goldoni műve alapján színre vitt variációkat Nyári kalandozások címen Perényi Balázs készítette el az évente megrendezett nyári színjátszótárban. Az előadás a maga nemes egyszerűségében fantasztikusan ötletgazdag volt. Látni kell!

Végeredményben...

Kezdjük mondjuk itt... Ezen az éven rendkívül sok színvonalas előadást tekinthettek meg az érdeklődők. Talán többet, mint eddig akármikor. Voltak viszont olyan előadások is, melyeknek egyáltalán nem kellett volna részt venniük a Jókai Napokon. És itt felmerül egy fontos kérdés. Ha volt válogatás, akkor miért voltak itt ezek az előadások? Miért válogatták őket be? Azért, hogy a sárba tiporhassák őket? Mert azt tették. A jövőre nézve két lehetőség kínálkozik: legyen válogatás, s akkor hozzák el azokat az előadásokat, amelyek elérik a válogatók által megkövetelt színvonalat. Akkor nem kell senkit sem sértegetni és lealázni. Vagy: ne legyen válogatás, minden jelentkező vehessen részt a fesztiválon, vállalva a felelősséget darabja színvonaláért és a kritikáért. De az, hogy elhozzuk őket, aztán lealázzuk, nem tisztességes dolog.

Istenek és a többiek

Ami a díjazásnál a zsűrit kivéve senki számára nem volt világos: miért? Miért van az, hogy bizonyos előadások, amikről az emberek boldogan jöttek ki, mert ott csodát láttak, alul lettek értékelve, más előadások pedig, amikről a megkérdezettek a legjobb esetben anynyit mondtak, „elment”, olyannyira megnyerték a zsűri tetszését, hogy egekig magasztalták azokat. Igen, egyszerűnek tűnik a válasz: a zsűri jobban ért hozzá. Pont. Mégsem. Pontosvessző; akkor viszont felmerül a kérdés: ha annyi hozzá nem értő amatőr színjátszó van egy fesztiválon, akik kollektív véleményét nem tükrözi a zsűri véleménye, akkor mi értelme van az egésznek? Valószínűleg semmi. Ássuk el a szlovákiai magyar amatőr színjátszást jó mélyre, mert itt csupán rossz ízléssel rendelkező, kreativitás hiányával küszködő, az igazi színházi értékeket felfogni, megérteni és befogadni képtelen színházcsinálás folyik.

A fesztivál jó volt. Nagyon jó. Talán jobb, mint az eddigi években bármikor. Mégis azt hiszem, a díjkiosztás fél órája hatalmas csalódás volt mindenki számára. S itt nem csak azokról beszélek, akik nem kaptak díjat. Hanem mindenkiről, aki látta az előadásokat, s felvállalta, „igenis, nekem rossz ízlésem van, nem értek a színházhoz, mert nem értek egyet a zsűri döntésével”.

A Jókai Napok célja nem az, hogy ott egyeseknek (esetleg ismerősöknek) örömet szerezzenek, a Jókai Napok a szlovákiai magyar színjátszásért van. Az öröm vagy a sikerélmény szerzésének más módjai is vannak. Ha viszont verseny, akkor legyen tisztességes, vagy ne legyen verseny, ne legyen fődíj, nívódíj, különdíj, legjobb ilyen-olyan díj.

Szlovákiában valami elindult, valami nagyon szép, nagyon értékes. Valami, ami teljesen más, mint amit a fesztivál idei zsűrije megkövetelt – nem ártana talán ott is újítani. Ennek érzékeltetésére idézném az egyik fesztiválozót, akinek kijelentését heves bólogatás követte: „ha az a jó színház, amit a zsűri jónak tart, akkor én nem akarok színházat csinálni”.

Díjazottak

Fődíj: Kármán József Színház, Losonc

Nívódíj – felnőtt színjátszó együttes: Zsírkutya csoport, Komárom

Nívódíj – diákszínjátszó együttes: Apropó Diákszínpad, Fülek

A Csemadok OT díja: Novus Ortus Diákszínpad, Dunaszerdahely a Yerma című dráma színpadra állításáért

Rendezői díj: Szvorák Zsuzsa, Fülek

Rendezői díj: Krizsik Alfonz, Losonc

A legjobb női alakítás díja: Csánó Szabina, Huber Gabriella, Papp Denisza, a dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpad tagjai

A legjobb férfialakítás díja: Csák István, Erdélyi Attila, Erdélyi Gábor, a losonci Kármán József Színház tagjaiFerenczy Anna-díj: Szabó Erika, Galánta

Díj a legkreatívabb előadásnak – Csémy Éva díja:

NYEKK Színpad, Nyitra