Jelenetek egy polgári világból

„Közérthetőségi mániám van.” Dömötör Ede felvétele Miért erre a regényre esett a választásuk?

Kosztolányi regénye a magyar irodalom különleges anyaga. Szubjektív véleményem, amelyet nagyon erősen mag akarok fogalmazni, hogy a legjobb magyar regények egyike. Úgy érzem, az egész Kosztolányi-életmű csúcsa. Ez az oka annak, hogy nem kerülhette el a „sorsát“? Vagy indokolja más is a színpadra állítást?

A történet színpadra termett, hiszen ez egy speciális mű. Két műfaj van jelen benne egyszerre: a regény és a ballada. Számomra ez az alkotás ballada prózában. Sajátossága, hogy legalább olyan fontos az, amit kihagy, mint amennyit elmond. Felfedezhető benne az a homály, amely a székely népballadákban, valamint Arany János balladáiban is jelen van. ĺrói-szerkesztői tudatosság jellemzi. Nagyon fontos megemlítenünk, hogy nem krimi. Nem arról szól, hogy ki a gyilkos. Nyilvánvaló, hogy Édes Anna az, ám a regény ennél sokkal többet mond: miként vezet a társadalom deformáltsága a törvényszerűen tragikus véghez. Amennyire gyilkos Édes Anna, annyira áldozat is. A történet arról szól, hogy a Vizy család egy mintacselédből „kiváló gépet“ csinál, és ezzel nyilvánvalóan összetörik a lány emberségét. Anna lázadása az összetört ember tudattalan lázadása. Ezzel a tragikus gesztussal újra visszakapja emberi arcát. A történet ezek szerint több, mint egy gyilkosság leírása.

Kosztolányi műve látlelet az akkori magyar társadalomról. Jelenetek egy polgári világból. A kiegyezés utáni polgárosodás során az a fajta úr-szolga viszony, amely a feudális Magyarországon a földesúr és a jobbágy között volt, átalakult. A szolga már bérmunkás, nincstelen ember. A cseléd foglalkozássá lett, államilag elismert cselédkönyvvel. Ez a viszony pontosan azt fedi, amit a civilizált Európa és az általa meghódított gyarmatok viszonya fejez ki. A polgári háztartásban a konyha és a cselédszoba a gyarmat, a polgári lakás Európa. Ennek megfelelően a darab szerkezete szimultán színpadot igényel. Az események egyszerre zajlanak a lakás különböző pontjain. A feszültség abból keletkezik, hogy egyszerre látom a konyhában dolgozó Édes Annát és a hálószobában róla beszélgető Vizy házaspárt. A szimultán színpadi szerkezet mellett Langmár András díszlettervezővel arra törekedtünk, hogy korhű környezetet teremtsünk, egy pazar polgári lakást és egy nyomorúságos konyhát állítsunk kontrasztba egymással.A komáromi Jókai Színház színészei között rátalált Kosztolányi regényének típusaira?

Az Édes Anna színpadi változatának hősei nagyon is átélhető, erőteljesen megfogható karakterek, akik két lábbal állnak a földön. A színész biztos kézzel nyúlhat az anyaghoz, mert tudja, hogy mit kell játszania. A gazdag pszichológia pedig inspirálja a színészeket, hogy miképp érezhet az adott helyzetben a figura. A Komáromi Jókai Színház fő erőssége, hogy a színészek rendkívül érdekes karakterek. Minden szereplőnek köze van ahhoz a karakterhez, akit alakít. Úgy gondolom, ebben a színházban a legjobb szereposztást sikerült kialakítanunk.Ennyi jellemet miképp lehet rendezőként megtervezni?

Van egy mozim, amit nézek. Ebbe a moziba teszem a szereplőimet. Minél tehetségesebb a színész, annál kevésbé fér a filmembe. Akkor elkezd izgatni, mi jön ki abból, ahogy ő viselkedik, miközben az én filmem pereg. Nem lenne élő a produkció, ha a filmembe úgy kerülnének a figurák, ahogy eleve láttam. Mert nem élnének. Engem az érdekel, hogy amit én látok, miképp jön ki a színészből. Nagyon fontos a bizalom. Azt nem lehet kikövetelni. Vagy jön, vagy nem. A színészt minden pillanatban meg kell győzni arról, hogy őt akarom, és vele akarom. Ez egy kényes egyensúly. A jó alkotói légkör egy próbafolyamat elengedhetetlen eleme.Színdarab született. Új drámát írtak Solténszky Tiborral. Bekerülhet-e majd az emlékezetes színművek közé?

Az adaptációk sikere azzal szokott a továbbiakban megméretni, hogy használják-e az anyagot más színházak. Bizonyos átdolgozásoknak van alapdramatizációja, aztán mindenki a maga módján egy kicsit átdolgozza, korszerűvé teszi. Kosztolányi Édes Annájával ez még nem fordult elő. Ám mivel már az alapmű is egyedi, semmihez nem hasonlítható, azt feltételezi, hogy akik hozzányúlnak, úgy írják meg, ahogy ők látják ezt a történetet. Egy balladának nem lehet leírni a cselekményét. Ady úgy mondta: aki megfejti a szimbólumot, a saját kárára teszi. A komáromi előadásban Kosztolányi kihagyásos, balladai módszerével visszük színre a történetet.Akkor inkább azt kellett volna kérdeznem, hogy ez a történet átélhető-e a néző számára.

Akkor lesz az, ha megértik és megérzik. Nekem közérthetőségi mániám van. Számomra fontos, hogy tiszta és érthető legyen egy előadás, szándékában és mondanivalójában is. Az Édes Anna a szokásosnál egy kicsivel több érzelmi azonosulást igényel a nézőtől. Én ehhez próbáltam lehetőséget teremteni ezzel a rendezéssel.