Itt szaga van minden mondatnak

A meddőség, az örökbefogadás dilemmája, a beilleszkedés, a kivetettség, az elutasítás, az öregség magánya – ezek a darab központi kérdései. Tabutémák és előítéletek sűrűjében megannyi érzéketlenség, önzés, igazságtalanság, megoldhatatlannak tűnő életproblémák. 2011-ben, a Pécsi Országos Színházi Találkozón Pintér Béla a legjobb színpadi szerző díját kapta a Szutyokért. Cseh fordításban már Prágába is eljutott a darab, de az ottani Nemzeti még mindig nem merte bemutatni. Nagy bátorság kell hozzá, nyilatkozta a társulat igazgatója. A pozsonyi Nemzeti Színház nem félt műsorra tűzni, még a komor erdélyi balladákat is meghagyta a darabban.

Szociális munkás a feleség (Monika Hilmerová), biopékséget és irodalmi színpadot vezet Attila, a férj (Alexander Bárta). Gyereket szeretnének, de még csak a halvány reményét sem látják a lehetőségnek. Az örökbefogadás hosszadalmas és macerás. Egyetlen lehetőségük marad: az intézetis gyerek. Állami gondozású kamaszlányokat vesznek magukhoz. Azért kettőt, mert egymás nélkül nem mozdulnak, vérszerződésben állnak. Ronda fogú az egyik, cigány lány a másik. Döbbenten mustrálják őket a falu lakói. Elfogadni, befogadni, megkedvelni próbálják a két idegent. Senkinek sem könnyű a helyzete. A házaspárnak sem, de a lányoknak sem. Itt és most miképpen végződhet egy ilyen történet? Ki lesz a győztese és ki a vesztese?

Ján Luterán rendezéséből hiányzik a Pintér Bélánál mesterien kikísérletezett és jól bevált formanyelv, itt nincsenek begyakorolt stíluselemek. „Pesti rokonánál” nem akar és nem is tud jobb lenni a pozsonyi előadás. Csak más.

A lelkekben megülepedett mocsok első látásra észrevehetetlen. Itt minden tisztának, érintetlennek, feddhetetlennek tűnik. Hófehér a ház, pasztellszínű ruhában a házaspár, napsárgában pompáznak az érett búzakalászok. Csak a kamaszlányok szerkója fekete, és a falubelieken jelenik meg ugyanez a szín. A humor, az irónia, a tragédia aztán oldja mindezt. Keserű, torokszorító helyzetek váltakoznak, a jellemek öltenek harsány színeket. Pintér Béla győzni tud a Nemzetiben.

Alexander Bárta, nekünk Bárta Sándor, aki a kassai Thália Színházban kezdte el színészi pályáját, majd diplomás színészként lett a pozsonyi Nemzeti Színház tagja, most találkozott először Pintér Béla darabjával.

„Rögtön az első olvasás után fel tudom mérni, hogyan hat rám egy darab. A Szutyok valósággal maga alá gyűrt. Nagyon erős kérdéseket vet fel. Voltaképpen minden egyes témája külön darabot szülhet. A meddőség, az adoptálás, a nacionalizmus, a cigánykérdés, a kicsinyesség, az intrika, az irigykedés! Falusi vagy városi közegre ez mind egyformán érvényes. Pintér Béla úgy szövi a cselekményt, hogy ez mélyen felkavarja az embert” – vélekedik a darabbeli Attila megformálója.

A szerzőről köztudott: az első olvasópróbára, mint rendező, ötoldalas szinopszissal érkezik. A rendelkező próbák során aztán a színészek észrevételeit figyelembe véve bővíti, továbbírja a művet, és később is formálja a szöveget. Hozzátesz vagy éppen kivesz belőle.

„Mi teljesen kész anyagot kaptunk. Gertrud Mária Korpic fordításába Daniel Majling dramaturg minimális változásokat végzett. Nem akartuk Magyarország területére lokalizálni a cselekményt, hiszen teljesen mindegy, hol játszódik a darab, nem kell helyhez kötni. Nálunk ugyanúgy érvényes a mondanivalója, mint pár száz kilométerrel odébb. A magyar nyelvű balladák szövege sem módosult a fordítás során, csupán zeneileg igazítottunk rajta nagyon picit Daniel Fischer színészkollégám révén. Az erejük, a hangulatteremtő hatásuk semmit nem változott. Érzékenyen bántunk az anyaggal, nem nyúltunk bele a textúrájába.”

Nincs okuk panaszra a mellékszereplőknek (Emil Horváth, Ivana Kuxová, Gabriela Dzúriková, Ondrej Kovaľ, Anežka Petrová, Janka Balková, Vladimír Obšil, Richard Stanke) sem, hiszen mindegyiküknek megvan a maga kiélezett jelenete.

„Itt minden figura nagyon pontosan meg van írva – mondja Bárta Sándor. – A kollégáimnak is van mit játszaniuk, ami a szöveg minőségét is jelzi. A néző pedig bárkivel azonosulhat, együtt érezhet, bárki mellett kitarthat vagy bárki magatartását elutasíthatja. Pintér Béla jelentős drámaíró. Ehhez kétség nem férhet. Minden sorából kiérződik az adott figura jelleme. Ahogy mi, színészek mondjuk: szaga van a mondatoknak. Szerintem nem kell különösebb bátorság ahhoz, hogy egy ilyen darabot bemutasson egy társulat. Minden ott van benne, amit egy színházi előadástól elvárunk. A legfontosabb is: tükröt tart a valóságnak. Vad időket élünk, az embereknek észre kell venniük, hogy mi történik körülöttük. Konfrontálódniuk kell a realitással. Igenis el kell gondolkoznunk azon, amit látunk és hallunk. Nincs rendben a világ, szörnyű dolgok zajlanak az életünkben. Ez a darab is borotvaélen táncol. Minden figurájában ott az érdesség, a durvaság, de az érzékenység és a törékenység is. Telített érzelmi skálán mozognak a szereplők. Itt senki nem fekete vagy fehér. Teljes értékű alakok népesítik be a színt.”

Magyar szerző darabjában ezt megelőzően még a főiskola előtt, a kassai Thália Színházban szerepelt Bárta Sándor. Játszott a Bánk bánban, Ratkó József Segítsd a királyt! című darabjában és Kárpáti Péter Az ismeretlen katona című drámájában. Egressy Zoltán Portugálja a pozsonyi Nemzetiben elkerülte. De most itt a Szutyok, amelyben nagy örömét leli. Finom, árnyalt alakításával súlyt ad minden megszólalásának.

A szerző a Vasárnap munkatársa