Ironikus és elgondolkodtató

Peter Kalmus és portréja A járókelők akár kampányrendezvényre is gyanakodhattak, hiszen a polgármester- és képviselőjelöltek is mindent megtettek a felhajtás kedvéért. És mivel a Löffler Múzeum ablakait is egy mosolygós jelölt plakátja díszítette, a megnyitón pedig csak úgy nyüzsögtek az öltönyös szavazatvadászok, Kalmus telibe talált ezzel a kis performansszal. A lovas felvonulással odacsalogatott nép a múzeum bejáratánál tűznyelők produkciójában gyönyörködhetett. Maga a megnyitó még sehol, az utcán viszont hatalmas tömeg – Kalmus elérte célját, a figyelem fel lett keltve. A beavatottak mosolyogtak, hogy lám, a tömegpszichózis... A művész ekkor a következő szavakkal invitálta be a nagyérdeműt: „Kerüljenek beljebb, mindenki kap ajándékot, és lesz tombola is!” És tényleg. Kezünkbe nyomtak egy tombolajegyet, és a sarokba böktek, ahol minőségi borok, művészeti albumok és vázák várakoztak. A fődíj egy pop-art hokibot volt, boldog lehet, aki végül megnyerte, valóban figyelemre méltó lakásdísz. De ne ugorjunk előre az időben.

Belépéskor azonnal sokkol egy hatalmas torony. Első látásra limlomokból, játékokból és háztartási giccsekből dobálták össze, ám a figyelmes szemlélő előbb-utóbb meglátja benne a rendszert. Ez a modern kori Bábel tornya mozgásokra, bizarr hangok kiadására, valamint vészjósló villódzásra is képes, csak a megfelelő gombot kell megnyomni. A hatás leírhatatlan. Ne is próbálkozzunk vele. Legyen elég annyi, hogy képzőművész barátom percekig megrendülten állt az alkotás előtt, aztán csapkodni kezdett dühében, hogy nem neki jutott eszébe ez az őrültség. Mert a művészet nem mindig komoly, lehet bele humort is vinni. Ezt már a Löffler Múzeum igazgatója, Gazdag József mondta megnyitó beszédében, amelyből a tömegnyomor miatt keveset hallhattunk, ám nem is a szavaké volt itt a főszerep. Juraj Helcmanovsky, egy fiatal cimbalomművész például nem átallott Beethovent Elvisszel keverni az est folyamán. Kiállítás-megnyitókon nem szokás legyökerezni a zenét szolgáltató árva hangszeres mellett, ám a Löffler Múzeumban ez az aranyszabály is megdőlt. A cimbalmos körül stabil közönség kerekedett, amely akkorra már túlesett a tombola izgalmain és a söröskorsókért folytatott csatán. Mert a szokásos bor mellett igazi cseh sört is csapoltak. Képzőművész barátom persze ennek sem tudott maradéktalanul örülni, mivel kocsival volt. A Demonstrációs totem címet viselő szerkesztett káosztorony időnként akciózni kezdett, olyankor a tömeg odagyűlt, és egyszerre viszolygott és álmélkodott. Ezután a földszinti termet szinte teljesen betöltő faládát jártuk körül. Megtudtuk, hogy ez egy százszázalékos nagyítású zsidó koporsó. Tetején hamarosan két fiatal kezdett el sakkozni, akik végig nem zavartatták magukat.

A sokarcú Kalmus egy videoinstallációval is készült. A képernyőn maga a művész munka közben, amint egy monoton munkafolyamatot végez.

A falakon két festmény árválkodik, ezeken is a geometria dominál. Marcel Duchamp menyasszonyának születési anyakönyvi kivonatát láthatjuk, persze csak akkor, ha a képek címét is elolvassuk. A duchampos eszközök felvonultatása egyszerre tekinthető tiszteletadásnak és paródiának.

A legkedvesebb néznivaló azonban a Kalmus gyerekszemmel című minikiállítás. A művész modellt ült 8-10 éves gyerekeknek, akik szépen lerajzolták őt. Ezek a rajzok láthatók írásvetítőn és a falakon. A dolog egyszerre önironikus és elgondolkodtató, mert aki ismeri Peter Kalmust, tudja, hogy számos művének ő maga a főszereplője. A kiállított képek mellett fotók is láthatók a rendhagyó rajzóráról.

Közvetlenség, „fogyaszthatóság”, akadémikus tudásból táplálkozó poszt-konceptuális ötletek, a minimalizmus paródiája. Kalmus csaknem harminc éve hatással van a honi képzőművészet alakulására. A Löffler Múzeumban rendezett kiállítás a grafikától az installáción át a videóművészetig ad áttekintést erről a három gazdag évtizedről. Január 19-ig van idő megtekinteni. Persze a megnyitó happeningje nélkül félakkora sem lesz az élmény, a lovas bemutatót és a tűzzsonglőröket azonban ki-ki odaképzelheti. Ajándékot pedig tényleg mindenki kap: egy újévi üdvözletté átalakított Frank Zappa-képeslapot. Neki, illetve egy másik zseninek, Andy Warholnak ajánlotta ezt a kiállítást a kassai csodabogár, Peter Kalmus.