Durr, durr… és?

Még meg sem emésztettük teljesen a krumplisalátát, sőt valakinél még el sem fogyott, de már a nyakunkon az év következő és egyben utolsó nagy ünnepe. A naptár oldalai leperegtek, a visszaszámlálás megkezdődött, köszönthetjük az új esztendőt. Lassan már az ajtón kopogtat a pillanat, amikor otthon a család körében vagy épp egy parti kellős közepén ordítva visszaszámolunk kezünkben a pezsgővel, majd a koccintások és jókívánságok közepette az ablakon át kémlelve, esetleg a szabadban csodáljuk az égi előadást. Emlékszem gyermekkorom szilveszterére, ahogy éjfélkor felkaptuk a télikabátot, kislattyogtunk a ház elé, és a pár kilométerre lévő város felett szikrázó fényárban gyönyörködtünk. Szinte elvesztünk a sötét égbolton tündöklő fényességben, élveztük az előadást. De emlékszem arra is, hogy valamelyikünknek mindig a kutyával kellett maradnia, ugyanis megviselték az egész környéket átrázó durranások. S természetesen az ezt követő hetekben még sokáig fel-felbukkantak a tűzijátékok hátrahagyott hulladékmaradványai szinte mindenhol. Akármilyen kápráztató is az a pár pillanatig tartó fényár, a kedvenceinknek ez nem olyan szép emlék, és a környezetünkre sem épp a legkedvezőbb a hatása. Mégis megéri?

Mióta városban élek, valamelyest folytattam a gyermekkori hagyományt, minden szilveszter éjjel a férjemmel kimegyünk a blokkok közé, és onnan gyönyörködünk a tűzijátékban, mely a szomszédok jóvoltából valósággal körülölel minket. Akármerre fordul az ember, mindenhol látni valamit. Mi magunk csillagszórót gyújtunk, azzal ünneplünk. Bár eddig sem pártoltam a tűzijáték használatát, nem is háborított kifejezetten. Közömbös szemlélőként gyönyörködtem a látványban. Idén viszont más a helyzet. Friss kutyatulajdonosként be kell valljam, kissé tartok a közelgő durrogtatástól. Hisz az ember addig nem is törődik igazán semmivel, ameddig nem lesz közvetlenül érintett a dologban. Természetesen itt most nem a szentbeszéd következik, hogy már pedig kérem, ezt abba kell hagyni. Nem erről van szó. De az tény, hogy ha már valaki durrogtatásra adja a fejét, akkor azt lehet normálisan is csinálni. Legyünk tekintettel embertársainkra, környezetünkre és a négylábú barátainkról se feledkezzünk meg!

Ha azonban mégis lemondanánk a szeretett pirotechnikánkról, mégis mi maradna? Számos település igyekszik megoldást találni erre a problémára. Mint ahogy azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, Galántán például idén olyan szigorítást vezettek be, hogy csak szilveszter és újév napján megengedett a pirotechnikai eszközök bizonyos fajtáinak használata, ezzel minimalizálva az esetlegesen a szomszédoknak okozott „kellemetlenségeket”. Vagy ahogy a régiós beszámolóinkban is szerepelt: számos város, köztük Ipolyság, Gúta és Naszvad is leváltotta a tűzijátékot. Helyette egy sokkal csendesebb, veszélytelenebb, de annál látványosabb fényjátékra számíthatnak a lakosok. Igen, tudjuk, hogy tűzijáték nélkül nem az igazi, de miért is ne volna tökéletes alternatíva a város szívében egy zenével kísért fényjátékot csodálva köszönteni az új évet, kezünkben esetleg egy-egy csillagszóróval? A hangulat adott, a többit mi szolgáltatjuk. Ezzel sem a négylábú barátainknak, sem pedig a környezetünknek nem ártunk. Nincsenek stresszelő és reszkető kutyusok, nem hever másnap mindenütt szemét, amit nem győzünk összeszedni, és ami a legjobb, hogy az ujjaink is megköszönik a körültekintő döntést.

2024 elején a mentősök sem tétlenkedtek az új esztendő fordulóján, országszerte 1868 esetet láttak el. Pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos sebesülések közül a legsúlyosabb egy 22 éves kassai férfi esete volt, akinél mesterséges tüdőlélegeztetést alkalmaztak, miután életveszélyes sérüléseket szenvedett az arcán. Egy másik, 45 éves férfi két ujja amputálódott, miután felrobbant a kezében egy petárda. Nem volna rossz forgatókönyv, ha idővel nullára redukálódnának az ilyen esetek. Nem sokkal jobb élmény, ha az ujjaink helyett csak a gondjainktól szabadulunk meg szilveszter estéjén? Nyilván lehet ezt biztonságosan is művelni, de azért nem árt az óvatosság. És egyébként is, hiába forrt össze a szokás az ünneppel, semmivel sem ér kevesebbet egy tűzijáték nélküli szilveszter. Találhatunk rá számtalan módot, hogy teljes értékűvé tegyük szeretteink és önmagunk számára.

Egy szó mint száz: a szeretet ünnepét emésztgetve, mielőtt még az alkoholmámorban úszó szilveszterbe vetnénk magunkat, mérlegeljünk! Mi az, ami elengedhetetlen és szükségszerű, és mi az, ami csak kötelezőnek gondolt önámítás? Legyünk tudatosak, körültekintőek, vigyázzunk önmagunk és a környezetünk épségére! Teremtsünk hangulatot egyszerű kellékekkel, nem az a lényeg, hogy kinek a tűzijátéka szól nagyobbat, vagy foglalja el tovább az eget! Az a fontos, hogy a szeretteinkkel karöltve, gondtalanul és boldogan lépjük át az új esztendő küszöbét, szeretetben és egészségben.