Irina Palm „kétkezi” sikere

Garbarski egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató munkája ugyanis komoly eséllyel indul az európai Oscarért folyó versenyben, amely 26 ország 42 filmjét vonultatja fel. A nevezettek listáján nem egy ismert alkotás is szerepel. Angol részről A királynő, a franciáktól a Piaf, a hollandoktól A fekete könyv, a németektől a Parfüm: Egy gyilkos története. Két cseh film is felkerült a listára: Jiří Menzel friss rendezése, az Őfelsége pincére voltam és Jan Svěrák Üvegvisszaváltója. A magyar színeket Ragályi Elemér, a neves operatőr első rendezése, a Nincs kegyelem és A csapda című szerb–német–magyar koprodukció képviseli. Ez utóbbit, akárcsak az Irina Palmot Karlovy Vary idei fesztiválján is nagy sikerrel vetítették, de hogy miképpen dönt az Európai Filmakadémia 1800 tagja, mit juttat be a 15 kategória jelöltjei közé, az majd november 3-án derül ki.

Maggie ötvenes éveit taposó, kisvárosi özvegyasszony, aki imádja kisunokáját. Szürke életében ugyanis ő az egyetlen fénysugár, s bármit megtenne érte. Amikor kiderül, hogy a gyerek halálos beteg, és Angliában nincs egy kórház, ahol segíthetnének rajta, ezért Ausztráliába kell vinni, ami rengeteg pénzbe kerül, Maggie áll a kisfiú mellé. A biztosító ugyanis csak a kezelés költségeit állja, az utaztatás anyagi vonzatát a szülőknek kell biztosítaniuk. Pénz azonban nincs a családban, a gyilkos kór terjedését pedig azonnal meg kell állítani. A szülők tehetetlenek a helyzetben, még kölcsönt sem tudnak felvenni, minden próbálkozásuk fiaskóval végződik. A kudarcok Maggie-t sem kerülik el. Szakmája nincs, s mivel az elmúlt húsz évet a háztartásban töltötte, túl az ötvenen nem válogathat gyors anyagi haszonnal járó munkalehetőségek között. Maggie azonban nem ismer lehetetlent. Az unokájáért mindenre képes. Még arra is, hogy betanított szexipari munkás legyen. Olyan igazi kétkezi. A szó szoros értelmében: „kézi munkás”. Minden reggel vonatra ül, és a londoni Soho egyik forgalmas szexshopjának „hostesse” lesz. Hogy mit takar a szó, azt persze hosszasan el kell magyarázni neki, ő ugyanis a hirdetés alapján úgy képzeli, teát főz a vendégeknek, majd eltakarítgat szépen a klubban. A helyszínen azonban gyorsan kiderül: itt valami egészen másról, időnként elég „zsibbasztó” munkáról van szó, amelyhez nemcsak erős kéz, hanem erős gyomor is kell. Maggie állása ugyanis egy jól jövedelmező „ülés” lesz. Arctalanul, egy kabinban „berendezkedve”, kézzel kell kielégítenie az erre vágyó férfiakat. Elsőre már magától a gondolattól is rosszul van, egyszerűen elképzelhetetlennek tartja, hogy ő, a tisztességes háziasszony, a szerető nagymama ilyen alantas, emberhez méltatlan munkát vállaljon. Ott is hagyja gyorsan a helyet, aztán másnap szépen visszasomfordál. Végül is az unokája élete forog kockán. Fiának, menyének, barátnőinek természetesen semmit sem árul el „bűnbarlangi” műszakjairól. Hogy teljes mértékben fedje magát, Irina Palm néven serénykedik. A szakma egyszeregyét, a legjobb fogásokat egy kelet-európai lánytól, Luisától sajátítja el, aki kedvesen és türelmesen vezeti őt végig a kéjes élvezetek rejtelmein. Luisa ügyes lány a klubban, Maggie keze viszont – ahogy a kliensek mondják – sokkal finomabb, így mindenki az ő „szaktudására” vágyik. Maggie hetek alatt minden kolléganőjét lepipálja, ő lesz a műfaj egyik legjobbja Londonban. Még Luisát is kiszorítja a sorból, aki pedig tud egyet s mást az örömszerzés fokozatairól. Irina Palm neve fogalommá válik az érintettek körében, főnöke annyira elégedett vele, hogy szép lassan bele is szeret, hiszen neki sincs senkije, Maggie pedig igazán szeretni való asszony. A bajok akkor kezdődnek, amikor már kezd elérhetővé válni a nagy utazás.

Tom, Maggie fia gyanakodni kezd. Tudni akarja, milyen munkával lehet ilyen rövid idő alatt ennyi pénzt keresni. Maggie azonban nem ad konkrét választ a kérdéseire, ezért a férfi egy nap egészen a szexshop bejáratáig követi. Otthon aztán hatalmas botrány keveredik az ügyből, Maggie-t azonban csak pár napra lehet leállítani. Az ő szeme előtt egyetlen cél lebeg: az unokája élete. Már az sem érdekli, mit gondolnak róla a barátnői. Úgy vall színt előttük, olyan természetességgel meséli el nekik, hogy mivel keresi a pénzét, mintha csak kiflit sütne egy jó nevű pékségben. Marianne Faithfull (Mick Jagger egykori múzsája, szeretett rockdívája) ugyanis olyan hétköznapi egy?szerűséggel hozza a figurát, és olyan rokonszenvessé tudja tenni, hogy a néző szinte közeli ismerősének véli. Kezdeti vívódását, elbizonytalanodását minden korábbi elvének feladását olyan precízen és emberien ábrázolja, hogy még a legbizarrabb, s legabszurdabb helyzetekben sem tágít mellőle. Tragikomédia ez a javából, bár a végén melodrámai színezetet kap, hiszen Maggie és a szexshopot üzemeltető Mikky, az amúgy érző szívű hochstapler egymásra találnak. Megejtő, helyenként szívszorongató, sokszor megmosolyogtató történet az Irina Palm. Humora a legkényesebb (legmerevebb) helyzetekben sem válik alpárivá. Nem lépi át azt a bizonyos határt, amelyen túl már minden jelenet esetleg zavaró vagy szemmel láthatóan visszataszító lenne. Garbarski filmje tehát nem a kukkolók filmje, pikantériájával egyedülálló a maga műfa?jában. S úgy, ahogy van, teljes egészében Marianne Faithfull nagy come backje. Annak ellenére ugyanis, hogy sok-sok évvel ezelőtt Jean-Luc Godard Made in USA című alkotásában, majd Tony Richardson Hamletjének Oféliájaként színészi tehetségét is bizonyította, most kapott újra tehetségéhez igazán méltó feladatot. Alakítása végig élvezetes, akárcsak két partnere: a Luisát megformáló Gryllus Dorka és a Mikkyt életre keltő Kusturica-színész, Miki Manojlovič játéka.

Hogy aztán győz-e majd a film Berlinben, megkapja-e az Európai Filmakadémia nagy elismerését, az december elsején kiderül.