Interaktív állatmese extrákkal

A ravasz rókalány (Flórián Róbert Szabolcs) megpróbál túljárni a behemót (Tóbisz Titusz) eszén Gabriel Bodnár felvételeCibula Péter író-rendező felnőttekhez és gyerekekhez egyaránt szólni igyekezett A lopott tojás titka című mesejátékban, és sikerült is neki. Nem mindennap láthat az „ember” ilyen jól szerkesztett, pörgős, humoros, ugyanakkor elgondolkodtató gyerekelőadást. A háromszereplős darab ráadásul anyagtakarékos, mindössze egy hatalmas esernyőt, egy ládát és egy gitárt használnak a színészek, azaz remekül mozgatható, utaztatható, az egész kelléktár belefér egy személyautóba. Ismét bebizonyosodott, hogy a jó színházhoz nem kellenek drága kulisszák, és hogy az apró nézők képzelőereje jóval nagyobb a felnőttekénél.

Az alkotók abból indultak ki, hogy sajnos manapság az öt-hatévesek is tudják, milyen az, amikor az egyik szülő a gyereket használja fel a másik ellen, választásra kényszeríti, majd becsapja őt. Ez a lélektani jellegű problematika persze nem egy az egyben jelenik meg a színpadon, mert hiszen erre való az állatmese. Adott egy behemót farkas (Tóbisz Titusz) hatalmas szívvel és „egy kissé hosszabb vezetékkel”. Na nem, mintha buta lenne, csak épp nem eléggé ravasz ahhoz, hogy felfedezze a rókalányban (Flórián Róbert Szabolcs) a rosszakaratot és a haszonlesést. A róka ellopatja vele az aranytojást, abban a reményben, hogy a belőle kikelő kiscsirke újabb értékes tojásokat fog tojni nekik. Csakhogy nem jön be a számítása, kiskakas kel ki a tojásból (Kristóf Roland), ami viszont felhizlalva finom paprikásként fogyasztható majd el. Gondolja a róka. A farkas viszont megszereti a fiókát, aki ugyebár szülőjének tekinti az első lényt, akit meglát. A zord fenevadban felébred az apai ösztön, és hiába farkaséhes, védeni, óvni akarja „kisfiát” a ravasz róka elől, akit a kiskakas természetesen anyjának tekint. Ennél többet nem is árulok el, az alaptörténet ugyanis nálunk kevésbé ismert, egy orosz szerző, Vladimír Orlov meséje Cibula Péter átiratában és Tóth Éva nyelvi leleményekben gazdag fordításában.

A bemutatón az alsó tagozatos és ovis gyerekek végig vették a lapot, úgy reagáltak, ahogyan kell. Bekiabáltak, integettek, véleményt formáltak és nyilvánítottak, kommentálták a szereplők jelmezeit, részt vettek a történésekben. Hiába pisszegtek folyamatosan a tanító nénik, akik valamiért úgy gondolták, színházban csendben, illedelmesen kell ülni. Amikor viszont Kristóf Roland megállt a szinpad közepén, és szomorúan konstatálta, hogy őt senki sem szereti, külső ráhatás nélkül is síri csend lett a teremben.

A lopott tojás titka igazi mai mese, tele van utalásokkal arra a világra, amely a gyerekeket körülveszi. Tóbisz Titusz remek dalokat írt hozzá sokféle stílusban, még rap és hiphop-betét is elhangzik, jellegzetes külsőségekkel, baseball-sapkában, erősen gesztikulálva. A gesztusokra és az arcjátékra amúgy is nagyobb súlyt kell fektetni egy gyermekeknek szóló előadásban, ám a színészek szerencsére nem játsszák túl ezeket, partnernek tekintik a kis nézőt, aki apró jelzésekből is ért. Ugyanakkor van az egésznek valami börleszkszerű, a valóságtól enyhén elemelt, idézőjelbe tett rétege, amitől a felnőttek is jól szórakoznak rajta. A rendező kerettörténetet is kreált a sztorinak, a szereplők az elején színészekként jelennek meg, a végén pedig visszavedlenek színészekké, úgy köszönik meg a figyelmet. Ez azért is szerencsés megoldás, mert Flórián Róbert Szabolcs női ruhában játssza végig az előadást, miután Kristóf Roland az elején kijelenti, hogy ő bizony nem hajlandó nőt alakítani, hiába színész. A rókalányt így könnyebben elfogadják a gyerekek, nem sokat szőröznek azon, hogy szőrös a lába és kiserken a bajsza. (Az egyik apró megfigyelő azonnal felkiáltott, hogy „Irigy Hónaljmirigy!” A többi elmés beköpést is lehetne idézni, például amikor nevet kellett adni a kiskakasnak, többen a Harry Pottert javasolták).

A kassai Thália Színház előadása első igazi színházi élménynek sem utolsó. A mesejáték-terepen otthonosan mozgó rendező szerint akár háromévesek is megnézhetik, bár azok feltehetően sírva fakadnak az elején az ordas farkas láttán, és csak fokozatosan barátkoznak össze vele, ahogy lassan-lassan szerethetővé válik, ahogy a felelősségtudat szerethetővé formálja...