Intacto

A szerencse kiszámíthatatlan és illandó mondhatnánk, s hogy kit nevezünk szerencsésnek, kifejezetten szubjektív dolog. Viszont itt van nekünk a valószínuség-számítás, ami sok tekintetben az emberiségnek a szerencse megértéséért vívott hosies, ám meddo küzdelmének eszköze.

Mert ha egy a millióhoz az esélye annak, hogy lezuhan veled egy repülogép, és egy a kétszázharminchétmillióhoz az esélye annak, hogy egy ilyen balesetnek egyetlen túléloje legyen és az a túlélo te vagy, akkor mintegy matematikai tényként állíthatjuk, hogy te szerencsés vagy? Nos, Tomász, az Intacto címu spanyol thriller egyik foszereploje egyedül él túl egy repüloszerencsétlenséget. Nem csoda hát, hogy rejtélyes szerencseügyi szakemberek úgy ítélik, hogy o egy valóságos szerencsefia, akinek ilyetén képességeit ki kell aknázni.

Bevezetik tehát az ifjú szerencselovagot egy rejtélyes alvilági társaságba, melyben a szerencsét adják, veszik, sot be nem avatott embertársaiktól elrabolják, illetve akár gyilkolásra is felhasználják. A néha már-már kifejezetten perverzitásba hajló szerencsebajnokságok egyik célja kiválasztani az érdemeseket, akik aztán a legfobb szerencsekirállyal mérhetik össze erejüket. Ebbol a végso párbajból pedig mindig csak az egyik távozhat élve. A szerencse sötét oldalának fehéröltönyös lovagját Max von Sydow alakítja rezzenéstelen arccal, nincs mitol félnie, hiszen annak idején túlélte a legnagyobb kihívást: egy náci haláltábor poklát.

A spanyol rendezo igencsak sötét színekkel festi a falra a szerencsét, de a bizarr alapötletbol végül is egy remek, fordulatos – és némi történeti tanulságtól sem mentes thrillert kanyarít. Moziból hazafelé menet pedig azon morfondírozhatunk majd, hogy akkor most tulajdonképpen szerencse-e, ha szerencsések vagyunk. (est)

Intacto (Intacto), színes, spanyol film, 2002., 108 perc, Rendezte: Juan Carlos Fresnadillo, Szereplok: Eusebio Poncela, Leonardo Sbaraglia, Mónica López, Antonio Dechent, Max von Sydow