Nem maguknak csinálják a fesztivált

Ausztrál és indiai újságíró kollégákba is belefutottam már, de azért az európaiak vannak többségben – sokan közülük annyira különlegesnek tartják a Szigetet, hogy évente visszajárnak, és persze jó hírét keltik a fesztiválnak. Nem tudni, hogy nekik köszönhető-e, vagy a szájpropagandának, de egyre több helyről érkeznek a fesztiválozók, idén már 107 országról kaptunk statisztikát. A fellépők összetétele is változatos, 80 ország művészei vonulnak fel.

Kádár Tamás főszervező elmondta, hogy a Nagyszínpad kivételével nem szólnak bele az egyes helyszínek programjába, annak ellenére, hogy a gázsikat ők fizetik. Egyszerűen közlik az ottani koordinátorokkal, mennyit szánnak egy-egy színpad fellépőire, és ebbe az összegbe kell beleférni. Az 1,6 millió eurós költségvetés körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a zenei és nem zenei programok között, ami szokatlannak számít, mivel ekkora kaliberű fesztiválok a koncertekre fókuszálnak, nem sokat foglalkoznak a társművészetekkel.

Ez a stratégia abszolút bejött, érdemes volt kitartani mellette a szűkebb esztendőkben is. Az általam megkérdezett szigetlakók többsége pont amiatt jár ide, mert színházzal, tánccal, cirkuszi produkciókkal, képzőművészettel is találkozhat két koncert között. A sétálgatók pedig lépten-nyomon belefuthatnak valami váratlan élménybe, olyasmiket próbálhatnak ki, amire egyáltalán nem számíthattak. Egy holland fiú, Klaas például lelkesen mesélte, hogy a játéksátorban megtanították őt kirakni a Rubik-kockát, a barátnője pedig ezalatt csinált magának egy válltáskát régi szigetes molinókból. Ő először van itt, már tavalyelőtt jönni akart, de akkor még kiskorú volt, és egyszerűen nem engedték el a szülei. Martin Garrixot várta leginkább, amire majdnem felszisszentem. Kylie Minouge-ról hallott már, tudja, hogy egy popikon, de kábé ennyi... „Idősebb, mint az anyukám, mit kezdjek vele?” – tárta szét a kezét, belém fojtva a következő kérdést, hogy ott volt-e Liam Gallagher koncertjén.

A szombati nemzetközi sajtótájékoztatón Kádár Tamás főszervező el is mondta, hogy nem maguknak csinálják a fesztivált, ő sem ismeri az idei nagyszínpados előadók felét. A nála is idősebb Kardos József, a nem zenei programok felelőse bölcs bólogatással nyugtázta ezt, hozzátéve, hogy továbbra is fontos számukra a 18–25 éves korosztály edukálása. Mert ők a legnyitottabb befogadók, akik szivacsként szívják magukba az új hatásokat. Ezért folyamatosan járják a szakmai fórumokat, hogy kiválasszák a nem zenei programok fellépőit. Ma már rengeteg az önként jelentkező is – előadók és társulatok a világ minden részéről –, akik szeretnének fellépni a Szigeten. De nem minden produkció illik egy nyári fesztiválra, és a technikai feltételek sem mindig adottak a helyszínen. Szóval a kiválasztás bonyolult folyamat, már augusztus végén, sziget-zárás után egy-két héttel el is kezdik szervezni a következő évet.

A sajátos atmoszféra és a fesztiválkínálatban szokatlan hatnapos időtartam miatt egyre többen veszik meg „látatlanban” a hetijegyüket, vagyis amikor még egyetlen fellépőt sem jelentenek be. A hetijegyesek csaknem 90 százaléka külföldi, ám még így is csak 30 százalékát teszik ki az össz-látogatók számának. Ez úgy jön ki, hogy a hazai látogatók zöme napijeggyel érkezik – ők egy-egy előadóra kíváncsiak –, vagy háromnapos bérletet vesznek, szintén a program alapján döntve. A helyszín befogadóképessége napi 90 ezer fő, ezt a jövőben sem akarják túllépni, mert számukra a bevételnél is fontosabb a jelenlévők biztonsága.

Saját tapasztalatból mondom, hogy profi módon, szinte láthatatlanul ügyelnek idebent a biztonságra és a tisztaságra. Ügyesen koordinálják a tömeget, zökkenőmentes a ki-bejutás, folyamatosan pásztáznak az egészségügyiek, a rendőrök és a szemétszedő brigádok. Működik a portalanítás is, a murvás utakat tűzoltóautók locsolják, napjában többször. Ezzel együtt is száll a por, nincs mit tenni 35 fokban. A hőmérséklet csak este kilenc után süllyed valamivel 30 alá, de még éjfélkor is elég az ujjatlan póló. A Sziget egyre forróbb – a zenei trendek és a társadalmi változások mellett az éghajlatváltozás is nyomon követhető kicsiben: harminc éve délelőtt tizenegyig nyugodtan lehetett aludni a sátorban, idén viszont kilenc után már nem lehet megmaradni odabent.

A programfüzet immár tizedik éve útlevél formájú, és ha állampolgárok, azaz citizenek akarunk lenni, fényképes útlevelet csináltathatunk magunknak „A szabadság szigetére”. Az első évben volt is apróbb összetűzés, mert a kormány szerint a programfüzet túlságosan hasonlított egy valódi úti okmányra. Szerintem inkább az nem tetszett nekik, hogy a politikailag megosztott Magyarországon valakiknek eszükbe jutott egy külön fesztivál-köztársaságot kikiáltani – ha csak egy hétre is. De ők is tudták, hogy a Sziget – dacára annak, hogy több turistát vonz Budapestre, mint a Forma–1, és a legismertebb magyar brand lett – egy fillér állami támogatást sem kap, így azt csinálnak, amit akarnak. A függetlenségnek számos előnye van, például nem kötelező beiktatni a programba államilag dotált magyar előadókat, zenekarokat, ezért azoknak adhatnak teret, akik saját erőből akarják megmászni a csúcsot, nem mozgólépcső viszi őket.

A Sziget-útlevélbe össze lehet gyűjteni a programhelyszínek pecsétjét, bejárva az egész placcot, és a legfürgébb ötezer ember ajándékot kap. Egy ilyen pecsételő helyen tevékenykedik Dávid, aki egyetemista, és önkéntes a Szigeten. Ezek a helyek gyorsan betelnek, mert a szervezők fair feltételeket kínálnak, és nem igaz, hogy agyondolgoztatják az önkénteseket. Dávid napi hat órát pecsétel, utána szabad a pálya, mehet bulizni, ameddig bírja alvás nélkül. A munka nem bonyolult, nagyon élvezi, mert elbeszélgethet az emberekkel. Egyetemi csoporttársa a hajóállomáson tereli a tömeget katonás rendbe, egy másik haverja pedig arra vigyáz, hogy a kíváncsi sétálgatók ne menjenek be az elkerített természetvédelmi területre. Szóval munkáltatónak és munkavállalónak egyaránt megéri az önkéntesprogram, mert nem kell fizetniük olyasmiért, ami nem kíván szakképzettséget, a kevésbé jómódú fiatalok pedig bejuthatnak a Szigetre.

Előttünk az utolsó nap, amelyet szokás szerint Müller Péter Sziámi zenekarának koncertje zár, immár harmincadik éve. A fiatalok kedvéért: ő a Sziget ötletgazdája, neki köszönhetjük ezt az egészet...