Nemcsák Károly színigazgató (b) egy pohár whiskyvel köszönti Bodrogi Gyula Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt (j) 85. születésnapja alkalmából a Mici néni két élete című darab ünnepi előadása után a József Attila Színházban (Fotók: MTI)
Így köszöntötték a 85 éves Bodrogi Gyulát
Családtagok, barátok és pályatársak gálaműsorral köszöntették a múlt héten hétfőn Bodrogi Gyula Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészt, a nemzet színészét 85. születésnapján Budapesten a Nemzeti Színházban. Két nappal később a József Attila Színházban ünnepelték a népszerű színészt. Húsvéthétfőn pedig az 5. Magyar Filmhét nyitóeseményén Bodrogi átvette a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját.
Az ünnepségeken fellépett a Nemzeti Színház Színészzenekara, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, Dolly és zenésztársai, a Magyar Vadászkürt Egylet, a Nemzeti Színház társulata és munkatársai, valamint a József Attila Színház művészei.
Tarlós István budapesti főpolgármester köszöntőjében korszakos színésznek nevezte Bodrogi Gyulát, aki maradandóan gazdag életművet hozott létre. Mint mondta: „Bodrogi Gyula életművével generációknak teremtett felbecsülhetetlen értékű, egyedi és szerethető világot. Évtizedek óta beleteszi lelkét az alakításaiba, szinte belehal a szerepeibe, így váltva ki átélhető érzelmet a közönségből”.
Szenvedélyes színész, és felejthetetlen alakítások kötődnek a nevéhez. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban kamatoztathatta. Emlékezetes alakításai: Napóleon (Sardou A szókimondó asszonyság című darabjában), Böffen Tóbiás (Shakespeare Vízkeresztjében), a francia király (Kacsóh Pongrác János vitézében), Peacock (Brecht Koldusoperájában), Bálint (a Hubay-Vas-Ránki szerzőtrió Egy szerelem három éjszakájában), Seress Rezső (Müller Péter Szomorú vasárnapjában), Julien, a fogorvos (Barillet-Grédy A kaktusz virágában). Rendezőként is szívesebben nyúlt a habkönnyű, elsősorban zenés darabokhoz (Imádok férjhez menni, Egy fekete és egy szőke, Pajzán históriák, Anconai szerelmesek, Két úr szolgája, Dollárpipi).
Könnyed természetességének és elmélyült jellemábrázolásának köszönhetően filmszínészként is a közönség kedvence lett. Első filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott. Emlékezetes filmje volt a Házasságból elégséges (ebben akkori felesége, Törőcsik Mari volt a partnere), a Hattyúdal, a Húsz óra, a Tanulmány a nőkről, a Fuss, hogy utolérjenek, a Szépek és bolondok, a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? A Szerencsés Dánielben megtört családapát alakított, ő volt az Idő van mogorva üdülőgondnoka. A 2000-es években is több moziban szerepelt, így például A mohácsi vész, az Üvegtigris, a Magyar vándor, a Világszám! című filmben.
Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Az ő rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a jószívű egyfejű sárkány, a Kérem a következőt (Dr. Bubó) Csőrmestere és a Vuk kárörvendő varjúja. A Linda című nagy sikerű sorozatban ő alakította a címszereplő édesapját, a mai napig kedvelt szereplője a különféle show-műsoroknak és kabaréknak.
Bodrogi Gyuláról köztudott, hogy szenvedélyes vadász és szakács. Kedves időtöltéseiről 1993-ban A vadász néha főz is címmel könyvet jelentetett meg, amelyben legkedvesebb vadásztörténeteit és receptjeit adta közre. 2009-ben jelent meg Irkafirka című kötete, amelyben naplórészletek, rádióműsorokba szánt írások, aforizmák idézik fel a művész 17 főiskolai fegyelmijének történetét, színházi emlékeit, emlékezetes tanárait és pályatársait.
Bodrogi szereti a Balatont, családi nyaralójának kis kertjében ő az úr. „Imádom a szép kertet és a virágokat. Ugyanakkor a fűnyírás nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Ezt a munkát mindig másra hagyom. Mert a fűnyíróhoz nincs jogosítványom, a telekszomszédunk pedig közlekedési rendőr…” – viccelődött korábban.
Bodrogi Gyula 2003-ban lett a Nemzeti Színház művésze. Ma is aktívan dolgozik, jelenleg nyolc futó darabban játszik. „Nem tudom magamat úgy elképzelni, hogy egész nap otthon vagyok, és várom a postást, hogy mikor hozza végre a nyugdíjamat. Számomra az este 19 óra az életem motorja. Ez az az időpont, amikor a színházi előadások kezdődnek, és az ügyelő a színpadra szólítja a szereplőket: »utolsó figyelmeztetés, kérem a színpadra Bodrogi Gyulát«. Számomra a színház, és a színészi munka olyan, mint a kábítószer. Függő vagyok, de az én betegségemet tapssal jutalmazzák. Ami mindennél többet ér!” – nyilatkozta egyik interjújában a közkedvelt magyar színész. (MTI, ú)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.