Igazából szerelem

Hozzászokhattunk, hogy karácsony közeledtével megszaporodnak a filantróp hangütésű, könnyed vonalvezetésű mozidarabok, a többnyire vígjátéki alaphelyzetből induló, és ősöreg életigazságok újra felmondását megcélzó produkciók. Az efféle filmek frontján újabban a brit rendezők is felzárkóztak a hollywoodiak mögé, mégpedig nem kevés sikerrel, az Igazából szerelem is ezt bizonyítja.

A több szálon futó sztori jórészt a helyzetkomikumra alapoz, a felvonultatott (és a kortárs angol színészek krémje alakította) figurák inkább típusok, mintsem jellemek: a közel tucatnyi főbb szereplő között akad teszetosza miniszterelnök, elapadt ihletű író vagy nagy terveket dédelgető elemista kiskölyök – közös vonásuk, hogy valamennyien megtalálták szívszerelmüket, de csak nagy nehezen tudnak lépéseket tenni feléje. Az ő próbálkozásaik, apró kudarcaik és nagy sikereik mókás vonalvezetésű meséje a film, amely szerencsére alig kíván többnek látszani, mint ami: másfél órára garantált felejtést nyújtó mozinak.

Vállalását azért is teljesítheti a produkció, mert egy igazi sikerember áll a hátterében. A korábban kizárólag forgatókönyvíróként jeleskedő, de most rendezőként is szerencsét próbáló Richard Curtis nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Négy esküvő, egy temetés, a Sztárom a párom vagy a Bridget Jones naplója. Aki ezek közül akár csak egyet is látott, tudja, miféle humorra számíthat: javarészt frappáns és eleven, és csak elvétve lapos vagy erőszakolt gegekre. Különösen a film első kétharmadában teljesít imponálóan a rendező, s noha a boldog végkifejlet felé közeledvén leereszt kicsit, azért nem rossz a mérleg. A pozitív összhatáson még az erősen közhely ízű zárlat is csak alig valamit tud rontani. (est)

Igazából szerelem (Love Actually), Színes, angol vígjáték, 2003., 129 perc, Rendezte: Richard Curtis, Szereplők: Alan Rickman, Colin Firth, Liam Neeson, Hugh Grant