Holnap hajnalig koccinthatunk...

Az egész már karácsonykor – ha nem előbb – elkezdődik. A kamaszfiunknak-lányunknak semmit, a nekünk, szülőknek ellenben már sokat is mondó ünnepi szóözön közepette. Még égnek a karácsonyfán a gyertyák, de már vészesen közeledik az a bizonyos év végi nap, az egyetlen és az utolsó, amikor a bulizás szinte kötelező. Az óév búcsúztatását és a „vígságtermő” újesztendőt szilveszterkor világszerte össznépi karnevál kíséri. Hol, hogyan és kikkel? Szilveszter előtt ezek a kérdések kérdései. S még akadnak szülők, akik meglepődnek, ha cseperedő csemetéjük is ugyanezeket a kérdéseket teszi fel. Igaz, némileg „megreformálva”: Hol? A lakásban. Hogyan? Felnőttek nélkül. Kikkel? A haverokkal. Kész, jöhet az új év!

„MOST AZ EGYSZER MENJETEK EL!”

Zsuzsanna éppen térképet rajzol. „A hálószoba tabu, bezárjuk. A nappali elég lesz, csak a szőnyeget kell felszedni. Ide három szivacspárna kerül, a sarokba meg befér a pokróc. A hűtőszekrény a konyhában, ami étel és ital kimarad, azt a kamrába rakjátok! A fürdőszobát pedig reggel mossátok fel!” Térkép és levél a szilveszterező gyerekeknek.

Hogy hány éves korban kezdődik a szilveszteri láz, éppoly nehéz meghatározni, mint a kamaszkor kezdetét. Zsuzsanna nevetve mondja, hogy az ő fia már az óvodában elkezdte az előkészületeket.

– Két-három szülőt ismertem csupán, akik karácsonyig egészen normálisnak látszottak. Igaz, a fiam egyik barátjáért mindennap bordó Forddal jöttek az oviba, de a mi világunkhoz a biciklizés, a hóesésben való sétálás ugyanúgy hozzátartozott, mint nekik az autó. Dúdoltuk, hogy „Újesztendő, vígságszerző...”, Ghymes-koncertre mentünk... Az ünnepek között felhívott az oviból megismert anyuka. Hogy ő szívesen látná a fiamat is a szilveszteri családi bulin. A kölyök szuszogott, nagyon el akart menni. Jó. Bevásároltam, vettem ropikat, gyerekpezsgőt és üdítőket. A nagy napon elkísértük Petit a fantasztikus fényekkel díszített villáig. A bejáratnál egy karácsonyi dalokat éneklő kerti törpe fogadott, no, akkor megijedtem. A férjem szerint szenzorral működött, dallal jelezte (kinek?), hogy valaki megérkezett. Az ovis társ anyukája csodálatos volt, majdnem hetvenhétféle játékkal várta a kis szilveszterezőket. És... legalábbis a fiam szerint, végig kitartott. Koccintottak, játszottak, miközben mi otthon néztük a tévét. Nem mertünk elfogadni egyetlen meghívást sem, hátha valami baj történik... A baj a következő év végén jelentkezett. Hogy most a soron következő kedves anyuka-apuka szervezzen szilvesztert! S ötesztendős Peti fiunk „benevezett” bennünket a szilveszteri ovis banzájba. Elolvastam a fellelhető összes szakirodalmat, hogy mi az, amire szüksége lehet egy kiskölyöknek, és mi az, ami árthat. A végeredmény döntetlen lett. Szilveszter napján minden apróság örömöt ad, a petárdapufogtatásoktól a konfettihajigálásig. Tortát nem sütöttem, mert nem tudok, játékosság tekintetében pedig alighanem alulmúltam az öszszes többi szülőt is, együttvéve. Szégyen, de én akkor éppen egyáltalán nem akartam játszani... Peti a következő szilveszter előtt meg is kérdezte, hogy hol töltjük majd az ominózus estét. A villogó és danolászó kertitörpe-eset után akkor szégyelltem el magamat másodszor. Azóta már bőviben kamasz a fiam, nincs szükség magyarázkodásra. Hogy tudniillik vannak emberek, akiknek a szilveszter nem az életfordulójuk lehetőségének tréfás fogadalmait, hanem csupán egy boldog estét, és a naptár átfordítását jelenti.

PEZSGŐ, KOKÓ ÉS TSA

„A szülő leginkább attól fél, hogy gyermekét éppen az általános ellazulás napján keríti hatalmába valamelyik bódító szer. Nos, ez egy nagy marhaság! – mondja Mohás Lívia pszichológus. – Az év végi ünnepek alapvetően terhelőek. Érdemes megfigyelni a savanyú ábrázatú kamaszokat, akik különösen rosszul viselik a gyakran kényszeredett és őszintétlen családi bájcsevejt. S a szilveszterrel is valahogy úgy van, mint a karácsonyi előkészületekkel. Annyira kifárasztjuk magunkat, hogy végül semmi erő és boldogság nem marad bennünk. Arra, hogy nyugodtan és rugalmasan örüljünk mindannak, amilyennek maga az alkalom sikeredett. De vajon ki nem ivott kamaszkorában többet a kelleténél?! Ki nem szállt el pár óra erejéig a szülői házból?! És vajon melyikünk állíthatja tiszta szívből, hogy sohasem próbálta ki?!”

Az alkohol, igen. Szilveszterkor koccintani illik. Laci, aki még a saját esküvőjén is üdítővel koccintott, nem hisz a bódító italokban. Anno kipróbálta ő is, éppen szilveszter éjszakáján. „De ne várj tőlem romantikus történetet – mondja. – Csupán a fejem fájdult meg. Lehet, hogy a hangzavar is betett, a magnóból tízpercenként bömbölt, hogy Ne gondold, most tied a világ... Nos, a lányomé másféle világ. Szeretjük egymást, de Évi tizenhat éves. Szilveszterkor is bulizni akar. Az alkoholról és a kábítószerről nem elég csak szórólapokat nyomtatni. Az ilyen irományokból legfeljebb csak azt tudja meg a gyerek, hogy mi az, amit választhat... Én úgy gondolom, hogy kisöcsém, a „kései”, a most tizennyolc esztendős gyerek is pontosan annyira veszélyeztetett, mint mi. Vagy sem. Az ünnepek ünnepe, a karácsony és az új esztendő köszöntése ugyanis minálunk nem táblás ünnep. A családi együttlétről szóló, annyiszor elkoptatott közhelyek szerint nekünk helyünk sem lenne a nap alatt.

GYERMEKSZILVESZTER,

mert miért ne?! A kamaszok már pontosan tudják, hogy szilveszter napján mit akarnak. Elsősorban „szülőbiztos” lakást, ahol legalább negyvennyolc órára el lehet felejteni mindent. Az amerikai SMB felmérése szerint tíz emberből csupán öt, azaz a fele vallja, hogy szereti az év végi ünnepeket. Szeretjük vagy sem, az ünnep attól még ünnep. A karácsony a családi béke és a szeretet ünnepe, a szilveszter pedig a vidám baráti társaságoké. A tankönyveit még mindig macis papírba csomagoló, de a köldökében már piercinget viselő gyermekünké is. Hogy hány éves kortól „szabadon”, arról megoszlanak a vélemények. Zárszó helyett íme néhány szülőé:

Na és, mi van, ha a kölyök felforgatja az eszement haverjaival a lakást?! Tavaly is felmostak mindent. Tanulják csak az életet!

Nekem ne mondja senki, hogy hétévesen csak azért kell megvárni az éjfélt, mert különben nem tudunk egymásnak boldog új évet kívánni! A legjobb, ha a gyerek ilyenkor az anyósoméknál, mi pedig a bevált diszkotékában szórakozunk.

A lányom megőrjít! A barátnője barátjának a víkendházában akar szilveszterezni! Tizennégy évesen! Felhívtam a szülőket, és ők azzal „nyugtatgattak”, hogy tűzifa van elég, s hogy majd kinéznek a nyaralóba...

Jó előre meg szoktuk beszélni, hogy szilveszterkor mi lesz. Sajnos, amióta kamaszodnak a gyerekek, ez egyre inkább egy életre-halálra szóló vitára emlékeztet. És általában az van, hogy a feleségemmel együtt felmegyünk aludni. Ha belegondolok, hogy annak idején tábortüzet raktunk a haverokkal...

A szilveszter nem gond! A két kissrác az anyáméknál alszik, és mi nyugodtan bulizhatunk! A másnap kezdődő boldog vagy boldogtalan új év úgyis mindannyiunké.

Nagyon nehezen fogadtuk el, hogy alig tizenévesen már kirepültek a gyerekek. Övék a világ, számítógép-nyelven beszélnek egymással, velünk meg alig, akkor is leginkább angolul, hogy gyakorolják a nyelvet... De karácsonykor és szilveszterkor furcsa öröm költözik a házba. Minden elcsöndesedik, s a fiunk és lányunk is visszalép hozzánk. Igaz, a boldogság-puszi után azonnal programokat egyeztetnek, de legalább már nem lepődnek meg azon, hogy mi – a túl sok zajos nap után – kettesben töltjük a szilvesztert.

A baráti körünkben is szinte mindenkinek van gyereke. Szeretnek velünk lenni, ahogyan mi egymással. A szilveszter csak egy újabb alkalom, hogy bulizhassunk. Éjfélkor pezsgőt bontunk, megcsókoljuk egymást, azután mindenki ott folytatja az életét, ahol abbahagyta.