Heltai Jenő Naftalin című bohózata a Jókaiban

Heltai a magyar irodalom különleges személyisége, a könnyedség, az életöröm alkotója. Életműve hét évtizedet fog át, és általában mindig népszerű volt, még az ellenfelei is tisztelték. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes ötvözője. Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc kortársaként lett színpadi szerző, abban a korban, amikor a magyar dráma „exportcikknek” számított az európai színpadokon. Naftalin című bohózata, melyet 1908-ban írt, s rövidesen be is mutattak a Vígszínházban, A néma levente mellett talán az egyik legnépszerűbb színpadi műve.

A történet látszatra egyszerű, Terka, az unatkozó szépasszony szerdánként megcsalja férjét az ifjú Laboda Péterrel. Nincs ez másképpen azon a szerdán sem, amikor Párizsba indul a férjével. Csakhogy a férj idő előtti érkezése felborítja a találka ritmusát. Laboda Péter így kerül a szekrénybe, s ahelyett, hogy kiengedné valaki, újabb lakók és csalók érkeznek. Például a kedves Papa, Csapláros doktor úr, aki Patkány Etus délutáni színésznővel kíván randevúzni lánya lakásán.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"275633","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

„Heltai bohózata  nagyon pontosan van felépítve, leképezi, hogy az öncsalás milyen abszurdumig tud jutni. Benne van a magánéleti megcsalásoktól kezdve, hogy hogyan csapjuk be magunkat, családon kívül, belül, férj-feleség, szülők-gyerekek is, csak azért, hogy leplezzük a kisebb-nagyobb bűnöket. Ennek azért van egyfajta kivetülése a társadalomra is, hogyan tudnak egész társadalmi osztályok megbolondulni. Nem hisznek a saját szemünknek,  a saját gondolatuknak, hanem annak hisznek, amit mondanak. Egészen vicces és egészen riasztó, hogy Krisztus után 2000 évvel még mindig ugyanezzel küzdünk” – vallotta az előadás rendezője, Hargitai Iván.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"275634","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Az előadás díszletét Bátonyi György tervezte, a jelmezek Kárpáti Enikő munkái, zenei szerkesztőként Dobri Dániel, koreográfusként Cortés Sebastián dolgozott a produkcióban, melynek főszerepében Rancsó Dezsőt m. v. és Holocsy Katalint láthatják a nézők.

További szereplők: Tóth Károly, Skronka Tibor, Holocsy Krisztina, Bandor Éva, Cs. Tóth Erzsébet, Majorfalvi Bálint, Drága Diána m. v., Elek Lúcia m. v., Szabó Viktor, Bernáth Tamás.