Hatévesen már verset írt

JUHÁSZ KATALIN

Az egyik zsűritag, Csanda Gábor irodalomkritikus szerint a Kötőszavak című versciklusban Nagy Hajnal Csilla „dísztelen eszköztárral, majdnem eszköztelenül, látszólag könnyen odavetetten, de retorikailag nagyon pontosan képez meg egy tárgyiasságában is feszült lírai beszédmódot és világot.”

Bár önálló kötete még nem jelent meg, az utóbbi években számos szakmai sikert aratott...

2010-ben kaptam meg először az első díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által fiatal alkotók részére meghirdetett Pegazus pályázaton, próza kategóriában. A közvetkező két évben ismét én nyertem ezt a kategóriát, 2012-ben a vers kategória első díját is nekem ítélte a zsűri. 2011-ben Duba Gyula különdíját, a következő évben pedig Tőzsér Árpád különdíját is megkaptam. Mindketten zsűritagok voltak. 2013-ban nem pályáztam, idén pedig megosztott harmadik díjat kaptam lírában, prózában pedig második lettem, és az elismerés mellé megkaptam Grendel Lajos különdíját is.

Ez azt jelenti, hogy verseket és prózát is folyamatosan ír?

Ez időszakonként változik, és a pillanatnyi hangulatom is nagyban befolyásolja a műfajt. Például idén év elején hiába határoztam el, hogy többet fogok foglalkozni a prózai szövegekkel, mert szinte kizárólag verseket publikáltam, sőt össze is állítottam belőlük egy kötetre valót. Általában már az elején tudom, mi lesz egy-egy ötletből, és versként vagy prózaként tekintek rá. Néhányszor azonban előfordult, hogy egy verskezdeményből végül próza lett, mert írás közben jöttem rá, hogy a téma szétfeszíti a líra kereteit. Ez egyébként fordítva is megtörtént – éreztem, hogy prózaként nem működik a szöveg, ezért vers lett belőle.

Mióta foglalkozik irodalommal?

Tizenhárom vagy tizennégy évesen fejeztem be az első vámpíros regényemet. De van még régebbi szövegem is, a Halacskák című vers, amelyet nagyjából hatévesen írhattam, és nemrég találtam meg egy emlékkönyvben. Rólam és a nővéremről szól. „Adri halacska jó, szép és okos, Csilla halacska jó, szép, okos és kedves.” Már az alapiskolában felfigyelt a fogalmazásaimra Farkas tanító néni, és a gimnáziumi magyartanárnőmnek is sokat köszönhetek, mert tőle tudtam meg, hogy létezik a Pegazus pályázat, ahova a fiatalok elküldhetik a szövegeiket. Akkor még fogalmam sem volt, miként működik a kortárs irodalom, és hogy vannak olyan szakemberek, akik pályakezdő alkotókkal foglalkoznak. Addig csupán egy szerző hatott rám, Örkény István. Őt viszont már alapiskolásként felfedeztem magamnak. A Pegazusra elküldött első prózámban Németh Zoltán irodalomkritikus észre is vette az örkényi ihletést. A verseknél szerintem nehezebb felfedezni a konkrét hatást, de ha mondanom kell egy nevet, akkor Lovasi András dalszövegeit említeném. Az ő világlátása és témakezelése nagyon közel áll a lelkemhez. Később Charles Bukowskit is megszerettem, a nyers egyszerűségét, a szókimondását. Mostanában nem kedvenc szerzőim, inkább kedvenc szövegeim vannak. Öröm, ha rátalálok valami érdekesre az online irodalmi portálokon.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán tanul, magyar nyelv és irodalom szakon. Befolyásolja az alkotásban az, amivel az egyetemen találkozik?

A kortárs magyar irodalom órákon számomra teljesen ismeretlen neveket hallok, és bizony gyakran foglalkozunk nagyon jó szövegekkel. Aztán általában utánanézek a számomra izgalmas alkotóknak, minden hozzáférhetőt elolvasok tőlük. Harmadéves vagyok, a minor szakom a kreatív írás, ahol rendkívül hasznos kunsztokat tanulhatok meg olyan szakemberektől, mint Déri Balázs vagy Csobánka Zsuzsa.

Hogy érzi, megtalálta már a saját stílusát, illetve azt az utat, amelyen alkotóként haladni szeretne?

Nemrég részt vettem egy beszélgetésen Vlagyimir Szorokin orosz íróval, aki pont erről elmélkedett. A kialakult stílusról, illetve arról, hogy ő miért törekszik tudatosan arra, hogy a regényei stilárisan is különbözzenek egymástól. Azt mondta, ha rögzülne a stílusa, azt az írói fejlődés megakadásának tekintené. Ezért igyekszik minden könyvét úgy írni, mintha az volna a legelső. Ez a hozzáállás számomra rendkívül szimpatikus, és ennél frappánsabban nem tudnám megfogalmazni, mit szeretnék.