Hármas könyvbemutató kiflivel

A helytörténettel foglalkozó egyesület évek óta ad ki könyveket, jelenleg már többet, mint a Madách. Pozsonyi mesék című sorozatuk tényleg párját ritkítja, mivel nem klasszikus értelemben vett mesékről van szó, hanem feltűnés mentes okításról – a felkért szerzők, illetve illusztrátorok élvezetesen mutatják be jelentős személyiségek életének Pozsonyhoz köthető epizódjait. 

Viera Kamenická meséskönyve az első kivétel: ezúttal egy közösség életébe kukkanthatnak bele a kicsik. A Pozsonyi zsidó meséket maga a szerző illusztrálta, és a kötet végén kis szótár segít eligazodni a mesék mai olvasói számára sokszor már ismeretlen, régi kifejezésekben. 

Szalay Zoltán író három kulcsszó mentén beszélt a könyvről. Az első az emlékezet. Mert Kamenická olyan személyeket, helyeket, utcákat mutat be, amelyek már nincsenek, vagyis egy letűnt közösség mindennapi élettere elevenedik meg a lapokon. A szerző „azt várja el tőlünk, akik ezt a világot nem ismerhettük, hogy a képzeletünkkel építsük fel és népesítsük be”. Ennek a mesevilágnak a történetei valós tényekre épülnek. „Épp e kettő, egymást csodálatos módon keresztező párhuzamos között húzódik az emlékezés tere, amely hol a képzelettel, hol a valósággal elegyedik” – hangsúlyozta Szalay. A második hívószó az emberségesség, mert a szerző „minden történetében azt emeli ki, mennyire alapvető dolog az együttérzés és mások megsegítése. A Pozsonyi zsidó mesék mintha egy eltűnt világ részeként mutatná be ezt az emberségességet, amely egyszerre veszett oda ezzel a világgal. Közben pedig élő példaként szolgál arról, hogy egyáltalán nincs minden veszve” – hangzott el a méltatásban. Szalay Zoltán a párbeszédet tekinti a harmadik hívószónak, hiszen a könyv főszereplői a zsidók és a zsidó hagyományok, eredetileg szlovák nyelven jelent meg, és most, Csanda Gábor fordításának köszönhetően a magyar olvasókhoz is eljut. „A közvetítések sorozata nem kell, hogy az értékek elsikkadásával járjon, erre ez a kötet kiváló bizonyíték”. Szalay szerint a könyv egyszerű, jól követhető, világosan felépített, régimódi, kedves történetek gyűjteménye, nem „egy elszállt történészi elképzelés” lecsapódása, hanem hús-vér emberekről szól, hús-vér gyerekeknek.

A pozsonyi születésű Fadrusz János szobrászművész, akinek legismertebb műve a kolozsvári Mátyás-szobor, egy ilyen hús-vér gyerek, a tizenkét éves Dani érdeklődését kelti fel. Olyannyira, hogy a pozsonyi srác barátjával kutatni kezd a városban Fadrusz „nyomai” után. Ezt a könyvet egy párkányi tanárember, Forgács Péter írta, aki olyan apró részleteknek is utánanézett, mint például az, hogy milyen messze vannak az egyes helyszínek Daniék lakásától, vagy hogy lehetséges-e biciklivel megközelíteni őket. Erről a könyvről Kacsinecz Krisztián beszélt a Csemadok-székház nagytermében rendezett esten, aki maga is jegyez egy pozsonyi mesét, a Batka Jánosról szólót. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy míg eddig mindig maga a bemutatott jelentős személy volt a mesék főszereplője, ezúttal Dani szemszögéből látjuk a dolgokat. Forgács jó tanárként nem direkt módon adja át az ismereteket, hanem úgy, hogy közben szórakoztat is. A könyvben ráadásul a mai kiskamaszok által használt nyelv jelenik meg, csetteléssel, okostelókkal, szlenggel, de azokra a szavakra, amelyek ismeretlenek lehetnek a mai gyerekeknek, a szerző külön kitér. Az információanyag miatt pedig akár felnőttek számára is sok érdekességet rejthet a kötet, hiszen még a pozsonyiak sem biztos, hogy tudják, milyen szobor állt például 24 éven át a mai Štúr téren. 

A harmadik bemutatott kötet A pozsonyi sétatéren megy a villamos címet kapta, és a pozsonyikifli.sk várostörténeti portálon közölt legérdekesebb írásokból válogat. Mintegy háromszáz anyag közül válogattak a szerkesztők, ifj. Papp Sándor, Korpás Árpád és Szabó Réka. Ez a szép kiállítású könyv ékes bizonyítéka annak, hogy mennyivel jobb valamit kézbe venni és lapozgatni, mint monitorról olvasni. Az írások szerzői B. Mánya Ágnes, Borka László, Csanda Máté, D. Kovács József, Hornyák István, Kacsinecz Krisztián, ifj. Papp Sándor, Tóth Kelemen és Veres István. Az est moderátora és a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnöke, Korpás Árpád szerint folytatás következik, vagyis ez a 230 oldalas könyv remélhetőleg egy sorozat első kötete. A közönség Görföl Jenő helytörténész és publicista, a Csemadok országos titkárának személyes hangú visszaemlékezéseit élvezhette a könyv kapcsán, aki hangsúlyozta, hogy az idősebbeknek emlékezni segít ez a kötet, a fiatalabbakat pedig informálja.