Javában szerkesztek, napok óta bele vagyok szuszogva egy szövegbe, amúgy nagyon príma matéria, ügyelnem kell, nehogy magával sodorjon a cselekmény, elvégre nem lelkes olvasója vagyok a szövegnek, persze, az is, de nem elsősorban, hanem csak másod- meg harmad-, észnél kell lennem, utánam már nem fogja senki korrektúrázni.

Ziemowit Szczerek lengyel újságíró könyve egyszerre foglal magába több műfajt: olvasható road movie-ként, úti jegyzetekként, társadalmi-politikai tájékoztatóként, politológiai elemzésként, kommentált interjúk gyűjteményeként, szociográfiai terepmunkaként… a sor hosszan folytatható.

Meghalt egy szomszédunk, a kapuba kiragasztott partecédula szerint 63 éves korában. Azt hiszem, az első emeleten lakott, mindenesetre gyalog járt, nem használta a liftet. (Persze, a lift közös költség, mindenkinek fizetnie kell a háztömbben, akár használja, akár nem.)

Csanda Gábor irodalomkritikus, szerkesztő

„Ki az a Petőfi Sándor?! – kiabált Bruckner Szigfrid. – Sohase hallottam a nevét.” Ezzel kezdődik Lázár Ervin meséjében a költői verseny. „Elég szégyen – mondta Maminti.” Látható, hogy költőnk nevével már egészen kicsi korában találkozhat az ember, s aztán ahogy nő, fokozatosan rakódik le benne a Petőfivel kapcsolatos tudásanyag, na meg elsősorban a versei, útirajzai.

Rendhagyó könyvbemutatót tartottak a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, a Múzeumi Szalon keretében. Madách Imre Az ember tragédiájának újrakiadásáról és fordításáról beszélgetett Jitka Rožňoval Csanda Gábor.

Hogyan oszthatók el a családban demokratikusan a hűtőpolcok? Sehogy

A szegedi Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar online beszélgetést szervezett a szlovákiai magyar kisebbség helyzetéről, irodalmáról, könyvkiadásáról. Résztvevők: Bolemant Lilla, Csanda Gábor és Simon Attila.

Világos: innen nézve minden a legnagyobb rendben

Felnőtt gyerekek felnőtt szülője nem jár állatkertbe

Aki éjjel-nappal dolgozik, annak kijár a jó kávé

A hitben erőtlen pedig zöldségfélét eszik...

Nincs leleményesebb az embernél. S most nem csak Odüsszeuszra gondolok, akinek ez volt az állandó jelzője, s nem is csak a kertszomszédomra, aki se szó, se beszéd egy méter széles sávot elkerített a telkünkből.

Rengeteg benne a vitamin, de vizesít és puffaszt

Siratóének. Jaj szegény fejemnek, jaj, kalácsok, lepények...