Hányadrendű a kultúra?

Miközben az éppen aktuális magyar miniszterelnök arról áradozik a tévében, milyen nagyon szeretnek ők bennünket, határon túliakat, az anyaország mennyire szívén viseli sorsunkat annak ellenére, hogy a tavaly december 5-i népszavazás megosztotta az országot és a magyarságot, az anyaország figyelmének valóban komoly bizonyítékát adja. Mégpedig azzal, hogy az idei, 2005. évi megítélt könyvkiadási támogatásokat visszatartotta, egy árva forint sem gurult át a légiesedő határon, minek következtében idehaza újabb hullámokat vet majd a körbetartozás, a kiadók ellehetetlenülése, a hitelező nyomdák kínja, a megrövidített szerzők siráma, az újabb szegény karácsony. Nem érkeztek meg az Ilylyés Közalapítvány lapkiadási támogatásai sem. Az elszámolás azonban nyilván nem késhet, hiszen rendnek kell lenni: vagy kinyögjük a kinyöghetetlent, varázslóvá leszünk vagy rablóvá vedlünk, és csak azért is megmutatjuk, hogy szegény ember vízzel is tud főzni. Meg hát az ember elél zsíros kenyéren, miért ne élne el a kultúra is, hiszen megszokhatta az „átkosban”... Bocsánat, de nincs pénz az államkasszában, mondják.

S közben halljuk a sirámokat, hogy az Európa Unióból milyen lassan csörgedeznek a pénzek ilyen-olyan lyukak és kátyúk betömésére, s hogy a csatlakozott államok Európa másodrendű állampolgárainak érzik magukat. Euréka! – mondom én kárörvendően: hát csak tapasztaljátok meg a saját bőrötökön, uraim, milyen is az, ha másodrendű valaki a saját hazájában, mi ezt éljük már a múlt század óta. Hátha felfogjátok megalázó és léleknyomorító voltát...

S közben átsuhan az agyamon: a másodrendűek mellett akkor talán mi most már egyenesen a harmadrendűség sorsára jutottunk? Amikor a Győr környéki rabszolgaüzemekbe három műszakban ingázó dél-szlovákiai magyargyanús elemek is ellenségek, mert beállnak a futószalag mellé azok helyett, akiknek nem fűlik a foguk örökös készenlétben lesni a távol-keleti nagyurak parancsait? Annyiért?! A hajnalban, éjszaka meg hétvégeken buszra cammogó asszonyok számára mit jelent a demokrácia? A szabadság? Hideg házat, végrehajtót, rossz minőségű ételt, minősíthetetlen közlekedést, nevetséges színvonalra süllyedő orvosi ellátást, robotot – és mit jelent a bársonyos vagy akármilyen forradalom, mit jelent Európa? Ők valóban nem tudják miből támogatni a kultúrát, ami talán csak egy melegebb kabát, terített asztal vagy karácsonyra befűtött nagyszoba...

És mit jelent a kultúra valójában a mi anyai és atyai nagyurainknak, akikből – az alkotó egyéniségek, gondolkodók felmutatása helyett – nyugati példára sztárokat gyárt ez a szép új világ?

Advent van, közeleg az elcsendesülés és a számvetés ideje. Amikor a szavak és a tettek között ekkora szakadék tátong, üdvös lenne, ha végre a demagógok is elcsendesednének.