Győzött a leszbikus szerelem

ÖSSZEFOGLALÓ

A háromórás francia alkotás, amely elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) díját is, két nő szenvedélyes szerelmi viszonyának története. A zsűrielnök a fődíjat a rendezőnek és a két női főszereplőnek, Adele Exarchopoulosnak és Léa Seydoux-nak közösen adta át, akik könnyek között köszönték meg az elismerést. A közönség hosszú ovációval ünnepelte az alkotógárdát.

„Ez egy nagyon szép történet egy csodálatos szerelemről, amellyel mindenki azonosulni tud, nem számít a szexualitás” – indokolta a zsűri döntését az amerikai filmrendező-producer a díjkiosztót követő sajtótájékoztatón. Hozzátette: „kivételezett helyzetben vagyunk, hogy láthattuk ezt a filmet, és egyáltalán nem jöttünk tőle zavarba”. Spielberg szerint – aki üdvözölte a rendező bátorságát azért, hogy el merte mesélni ezt a történetet – a rendezésnek köszönhetően valóságos életre keltek a film szereplői. A párizsi újabb, melegházasság elleni vasárnapi tömegtüntetés kapcsán a zsűrielnök jelezte: nem a politika, hanem a film volt hatással a zsűritagokra.

A Julie Maroh Le bleu est une couleur chaude (A kék egy meleg szín) című képregénye alapján készült filmben a rendező a filmvásznon ritkán látható módon, konkrét képekkel egyszerre mutatja meg a testi vágyak és az érzéki szerelem kialakulását. A film eredetisége abban rejlik, hogy teljes természetességgel mutat meg egy női homoszexuális viszonyt, s nem annak másságára, hanem a szerelem egyetemes jellegére koncentrál.

A film első része néhány hét alatt játszódik, amikor is a gimnazista Adele (Adele Exarchopoulos), aki korábban fiúkkal járt, találkozik Emmával (Léa Seydoux) egy kék hajú, festőművésznek készülő leszbikus egyetemistával, akivel felfedezi a szenvedélyes szerelmet. A második rész több év történetét dolgozza fel: Adele a szerelemnek köszönhetően megismeri önmagát, nővé válik, és megtalálja hivatását a tanításban, miközben Emmából elismert művész lesz.

A rendező a bemutató előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy nagyon sokat dolgozott a testek szép megmutatásán, az arcok és a fények közeli filmezésén, ugyanakkor nem „aktivista filmet” akart készíteni.

„Nem tudom, miért foglalkoztam volna külön a homoszexualitás kérdésével. A legjobb mód, ha erről a témáról akarunk beszélni, az, hogy úgy filmezzük, mint bármilyen szerelmi történetet” – hangsúlyozta a rendező, aki egyszerűen „egy pár történetét akarta elmesélni”. Hozzátette: „a szereplőimre úgy tekintettem, mint két egymást szerető emberre. Az, hogy két nőről van szó, egyáltalán nem foglalkoztatott”.

A Film Europe még idén bemutatja Szlovákiában az Arany Pálmával díjazott alkotást. Ivan Hronec, a Film Europe igazgatója úgy nyilatkozott, hogy e remek filmre ők már azelőtt rátaláltak, mielőtt a fesztiválok felfedezték volna. (MTI, tb)