Guggolva a tarlón

Képzeletben nekünk is le kell guggolnunk ehhez a filmhez, és érdemes megpróbálni. A Mezítláb a tarlón történetét, amely finom humorú, színes anekdoták laza láncolata, egy nyolcéves kisfiú, Eda Souček (Alois Gréc) szemével láttatják Svěrákék. A fiúcskát és szüleit már ismerjük a filmes alkotópáros korábbi közös munkájából, az Oscar-díjra is jelölt Általános iskola című, 1991-es nagy sikerű moziból. Az is az édesapa, Zdeněk Svěrák életéből, gyerekkorából merít, csak egy kicsit későbbről, a második világháborút követő időszakból.

A Mezítláb a tarlón az Általános iskola előzményfilmje. Cselekménye a Cseh–Morva Protektorátus idején játszódik. A Souček családnak ki kell költöznie az apa munkahelyétől, a villamos művektől kiutalt szolgálati lakásból, mert a családfő ellenállóként nagy titokban Londont hallgatja a rádióban. Otthagyják Párágát, és beköltöznek az édesanya örökségébe, egy takaros falusi házba. A film Eda beilleszkedésének folyamatából rak ki líraian szép, élvezettel szemlélhető bájos mozaikot. Azért bájos ez a mozaik, mert a felnőttek és a gyerekek világának minden mozzanatát azon a szűrőn át kapjuk, amelyen keresztül Eda értelmezi az eseményeket. Vagyis olyan szemszögből tolmácsolja a film a kisfiú számára idegen környezetet – minden egyes figurájával együtt –, amelyből ő látja a vidéki lét furcsaságait. A film azt tárja elénk festői szépségű felvételeken, hogy Eda miként éli meg gyermeki tudattal a kusza, zavaros vidéki viszonyokat, hogyan próbál alkalmazkodni és megfelelni a vele szembeni elvárásoknak. Mindenekelőtt el kell sajátítania a falusiakat a városi gyerektől megkülönböztető legfőbb képességet, a mezítlábas tarlón járást, hogy egy legyen közülük.

A Mezítláb a tarlón a mesélésnek, a történetmondásnak azt a formáját választja és tartja meg mindvégig, amely hitelesen próbálja követni és hűen visszaadni a gyermeki lélek és a bontakozó tudat alapvető sajátosságait. Ezért van az, hogy bár az események hátterében zajlik a háború, a filmben látható vidéki, idilli létbe szinte alig-alig szüremkedik be. Eda nem érzékeli a háborús viszonyok veszélyét, mindent izgalmas kalandnak él meg. Sokszor látunk a realitás talajáról elemelt, csak a kisfiú képzeletében játszódó eseménysort (amikor például legyőzhetetlen hősként menekül a németek sortüze elől).

A film bájának legfőbb forrása az Edát elragadóan alakító Alois Gréc átütő jelenléte. Néhány szellemes ötleten és megoldáson kívül (a sírkoszorúkból épített bunker a temetőben) legfőképpen a tüneményes gyerekszínész igéző játéka vésődik be az emlékezetbe.