Graciózus szoknyavadászok

TALLÓSI BÉLA

Mozart Don Giovanni című művének bemutatójára készül a kisvárosi teátrum, tudjuk meg Vítektől (Jan Hartl), az opera rendezőjétől, s közben a film nézőiként részesei leszünk a zenedráma színházi próbáinak. Vítek, a rendező meséli el a film eseményit, sajátos kommentárt fűzve a történésekhez. Nemcsak azokhoz, amelyek a próbákon zajlanak, hanem azokhoz is, amelyek a színház falain kívül esnek meg. A film hol az életben, hol az operában játszódik. Ám a színházon kívüli történések – mivel a Don Giovanni szerepeit éneklő színészekhez és az alkotógárda tagjaihoz kapcsolódnak –, ha lazán is, összefüggnek azzal, ami a teátrumon belül zajlik (az élet nem választható el a művészettől).

Hogy az operaelőadásnak szenzációt kerekítsnek, még inkább, hogy felhívják rá a média figyelmét (anélkül ma már semmi se működik), Amerikából vendégszereplésre hívják Jakubot (Martin Huba), aki egykor a kisvárosi színházban kezdte karrierjét, és óriási női rajongótábora volt. Bár a férfin nyomot hagyott az idő, még mindig graciózus rámenősséggel tesz ajánlatokat fiatal nőknek (ebből egy fura helyzet is kialakul, amikor saját lányát próbálja meg behálózni – természetesen nem tudja, kiről van szó).

Jakub érkezése leginkább Markétkát (Libuše Šafránková), az amatőr énekest és énektanárnőt zaklatja fel, mivel a múltban nagy szerelem fűzte őket egymáshoz. Mára azonban Markétkát csak felnőtt lánya, Adelka (Ivana Chýlková) emlékezteti a férfira. Az Amerikába kiköltözött hőstenor mit sem tud a létezéséről. A vendégszereplés alkalmával szembesül a ténnyel, hogy van egy lánya. Mi több, unokája is van, mégpedig Adelka lánya, akinek az apukája ugyancsak „egyszeri esemény” volt az anyuka életében. Miként Markétkát is apa nélkül nevelte fel édesanyja (Jiřina Jirásková).

A film címe, a Donšajni a Jakubhoz hasonló „graciózus szoknyavadászok” megnevezése. Ilyen Vítek is, aki azt mondja, nem szereti az operát, viszont – s ezt sorozatban bizonyítja – rajong a szopránokért, akikkel a legszebb áriákat élvezheti az ágyban.

A filmben zajló próbák, a kész operaelőadás vagy a Vítek ágyában felcsendülő áriák mögül és a graciózus szoknyavadászok kalandjaiból sok minden kitűnik napjaink visszásságairól s az opera mint műfaj (tágabb értelmezhetőséggel a kultúra) helyéről modern korunkban. A fricskázó anekdotázások érintik egyebek közt a klasszikus operák modern kosztümbe öltöztetésének sokat vitatott kérdését, érintik az operaénekesek megélhetési gondjait (az egyik énekesnő utazási irodát működtet, s éppen a premier idején kapja mobilon a hírt, hogy csődbe mentek, s haza kell hozni a kint rekedteket). Szó van a helyi maffia érdekeltségeiről – az amatőr énekkartól el akarják venni az évek óta bezárt kastély színháztermét, mert anyagilag hasznosítható kincset remélnek benne. Miután kiderül, hogy értéketlen lomtár, visszavonulnak a kastélyfoglaló kemény fazonok, hogy nagyobb falatként a színházat foglalják el és le, kaszinónak. A művészet graciózus csábítóit lesöprik a szellem magaslatáról. Fúvószenekarban, katonazenekarban és rockbandában „végzik”. Élni kell. Korunk igényeihez alkalmazkodva. Menzel erről üzen graciózus keserű komédiában.