Gondoskodás és stressz

Kisgyerekes anyukák sokat tudnának mesélni arról, hogy a picikkel otthon töltött, látszólag laza semmittevéssel eltelt évek alatt hogyan váltak egyre kimerültebbé, lehangoltabbá és idegesebbé.

Talán meglepően hangzik, de a kicsi gyerekek évekig tartó napi 24 órás felügyelete komoly stressztényező. Hasonló (bár kevésbé szomorú) ahhoz, amikor tartósan beteg családtagról, vagy magatehetetlen idős szülőről, nagyszülőről kell gondoskodnunk. Miközben jó szívvel, szeretettel, magától értetődő önfeláldozással törődünk ránk bízott szeretteinkkel, gyakran nem figyelünk oda eléggé saját magunkra. Pedig a mások iránti gondoskodás, a gyereknevelés vagy beteg hozzátartozónk ápolása (különösen, ha közben munkánkat sem adjuk fel) olyan fokozott igénybevétel, melyre életünk átgondoltabb megszervezésével, segítők igénybevételével és némi kikapcsolódási lehetőség beiktatásával tudatosan fel kell készülnünk. A mások gondozásával járó túlzott stressz figyelmeztető jelei.

HARAG

A mások igényeinek való megfelelés, a napi 24 órában nyújtott önzetlenség és nagyvonalúság még a legnemesebb jellemekből is türelmetlenséget, ingerültséget vált ki egy idő után. A haragos érzések és a másik igényei okozta ingerültség irányulhat a ránk szoruló családtag ellen ugyanúgy, mint a többiekre, akikről egyre inkább úgy érezzük, nem segítenek eleget. Az sem ritka, hogy a folyamatos ápolást nyújtó személy haragja önmaga ellen fordul: bűntudata van, és saját magát hibáztatja, amiért nincs elég ereje minden feladatát maradéktalanul ellátni, vagy azért, mert nem tud mindig kedvesen és jókedvűen foglalkozni a rábízottakkal.

TAGADÁS

Bár a folyamatos túlterhelésnek kitett ember igyekszik a végsőkig alkalmazkodni körülményeihez, az a felismerés, hogy ez a helyzet sokáig tarthatatlan, időről időre mégis mindenkiben megfogalmazódik. E felismerés elől sokan abba a téves illúzióba menekülnek, hogy nehézségeik csak átmenetiek, s a tartós ápolásra szoruló családtag hamarosan sokkal jobban lesz, vagy életük valamely csoda folytán egyszer csak magától jobbra fordul.

ALVÁSI NEHÉZSÉGEK

A túlterhelés okozta kimerültség mindig csak részben fizikai természetű. Az idegeskedés, szorongás a folytonos kompromisszumkényszer és önvádaskodás lelkileg fárasztja ki az embert, és olyan feszült állapotot hoz létre, melyben az elalvás nehézsége, az éjszakai felriadások vagy a túl korai ébredés egyaránt gondot okozhatnak. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a stressz olyan túlpörgetett állapotot okoz, hogy a végsőkig kimerült ember már nem is érzi, észre sem veszi, mennyire fáradt és még akkor sem pihen le egy kicsit, amikor pedig megtehetné.

EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁK

A másokról való gondoskodással megbízott személyt gyakran annyira leköti a másik bajaival való foglalkozás, vagy saját apróbb panaszait családtagja komoly betegségével szemben annyira jelentéktelennek érezheti, hogy nem törődik magával, minden betegséget igyekszik lábon kihordani. Az egész télen át tartó makacs köhögés, nátha, vagy az állandósult gyomorfájás azonban egy idő után komoly betegséggé alakulhat, és kiköveteli magának a figyelmet.

IRRITÁLTSÁG

A stressz hatására csökkenhet a külvilág zavaró jelenségeivel kapcsolatos tűrőképességünk is. Ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy a legkisebb zajt is fülsüketítő lármának halljuk, és a legapróbb kellemetlenség, várakozás, probléma is dührohamot vált ki belőlünk, ideje egy kicsit befelé is figyelnünk.

ELMAGÁNYOSODÁS

A sok teendő miatt barátkozásra, kikapcsolódásra, a rokoni kapcsolatok ápolására is kevesebb időnk marad. Ugyanakkor nem mindig az idő hiánya az, ami a társas események útjában áll, a kimerült embernek többnyire inkább kedve nincs már semmiféle aktív kikapcsolódásra, otthonról való kimozdulásra, s emiatt könnyen elmagányosodik.

A KONCENTRÁCIÓ ÉS A MEMÓRIA ZAVARA

A túl sok teendő, az aggodalom és a kevés pihenés hatására csökkenhet a teljesítőképességünk is: mindent elvesztünk, elfelejtünk, fontos dolgainkat nem találjuk vagy szórakozottságunkban felesleges dolgokat is elvégzünk tévedésből. E kudarcok hatására még inkább szerencsétlennek és tehetetlennek érezzük magunkat.

SZORONGÁS ÉS AGGODALOM

A mások betegségével, gyámolításával járó feszült idegállapot túlzott idegeskedésben is megnyilvánulhat. Pesszimistává válhatunk, állandó balsejtelem gyötörhet, vagy minden apróságnak nagy jelentőséget tulajdonítunk, és szenvedünk tőle, ha valami nem megy tökéletesen. Ha az itt felsorolt tünetek közül jó néhányat gyakrabban is tapasztal magán, el kellene gondolkodnia azon, meddig tart még ki az ereje, nem kellene-e – ha mégoly nehéz és bonyolult élethelyzetben van is – valamin változtatnia. Az elhúzódó stresszhelyzetek ugyanis könnyen depressziós állapottá alakulhatnak, mely bár korántsem gyógyíthatatlan, mégis súlyos lelki betegség. Az állandó szomorúság, reménytelenség érzése, energiahiány, főleg, ha az alvási és étkezési szokások megváltozásával is jár, depresszióra utaló jel. Egy ilyen állapot a legritkább esetben múlik el csak úgy, magától, ezért mindenképp kérjen segítséget környezetétől, s ha szükséges, szakembertől is. (s, he)