Gina Lollobrigida 80 éves

Budapest. Ma nyolcvanéves Gina Lollobrigida olasz színésznő, egy korszak női szépségideálja. A Róma közeli Subiacóban, egy festői kis faluban nevelkedett három lánytestvérével. Ifjú korától kitűnt társai közül szépségével (1947-ben elnyerte a Miss Róma címet, a Miss Italia versenyen harmadik lett) és a művészetek iránti érdeklődésével: tanult szobrászatot, később fotósként is elismertségre tett szert és énekórákat is vett. Mario Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán „fordult meg utána”, így került a film világába.

1949-ben összeházasodott Mirco Skofic jugoszláv orvossal (egyetlen fia apjával), s rövid idő alatt Európa egyik legnépszerűbb színésznője lett. Igaz, ekkor még nem tehetségével, hanem szépségével és érzékiségével kápráztatta el (elsősorban a férfi) nézőket. A közvélemény a „nagy kebel, kicsi ész” skatulyába sorolta be, s ő hiába harcolt e minősítés ellen karrierje végéig.

Rövid hollywoodi kitérő után az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt partnere, a René Clair rendezte Az éjszaka szépei szórakoztató formában, ironikus felhangokkal szembesítette az álmot a valósággal. 1953-ban az Afrika kincsei című szatírában – mellesleg Humphrey Bogart oldalán – üzletileg ugyan megbukott, de nevét világszerte megismerték. Sikeresebb volt a Kenyér, szerelem... vígjátéksorozat Vadmacskájaként, partnere Vittorio de Sica volt egy mindig szerelmes középkorú törzsőrmester szerepében. A sorozat harmadik részében keresztezte először útját későbbi nagy vetélytársa: az éppen gyermeket váró „isteni Lollo” átengedte a főszerepet az akkor még ismeretlen Sophia Lorennek.

Lollobrigida két ízben is főszerepet játszott az Alberto Moravia regényéből készült A római lány című filmben: 27 évesen a naiv utcalányt, 60 esztendősen az édesanyát alakította, igaz a kritika alaposan lehúzta. Igazi nemzetközi karrierje 1955-ben jelképesen A világ legszebb asszonya című produkcióval indult, egy évvel később a cirkusz világába elkalauzoló Trapézban artistalányként Tony Curtis és Burt Lancaster partnere volt, majd a Victor Hugo regénye nyomán készült A párizsi Notre-Dame tragikus sorsú Esmeraldáját személyesítette meg.

1959-ben szakított férjével, s újra Hollywoodba utazott, de sztár mégsem lett belőle. Ismét otthon készült filmjei közül a legnagyobb visszhangot a Cicababák váltotta ki, amely miatt 1965-ben bűnvádi eljárást indítottak ellene erkölcstelenség címén. Néhány film erejéig még vissza tudták csábítani a tengerentúlra, például a Jó estét Mrs. Campbell! forgatására.

Sok mindent megkapott az élettől, de szavai szerint örök fájdalma maradt, hogy nem dolgozhatott együtt Fellinivel. Számos díj és kitüntetés birtokosa, így a Firenzei Művészeti Akadémia – harmadik nőként – tiszteletbeli tagjai közé választotta és a francia művészeti rend parancsnoka címével is kitüntették.