Gimi, grafiti és zenegalopp

Nem akartam elhinni, hogy a valóságban létezhet egy osztály, mit osztály!, egy egész iskola csupa kezelhetetlen ördögfiók gyerekkel. Akik tanárokat tesznek sírba a szó szoros értelmében, felfordítják az egész iskolát, s nincs rájuk regula, amellyel fegyelmezni lehetne őket, csak a rábeszélés.

Jó vagy rossz iskolákat fogtam-e ki, nem tudom, de egészen a legfelső szintig olyan fegyelem és szigor volt nálunk az órákon, hogy azok a mindent felforgató viszonyok, amilyeneket – szerepe szerint – kezdő tanárként Michelle Pfeiffer él meg a Veszélyes kölykökben, valótlannak tűntek. Amikor megnéztem Jan és Zdeněk Svěrák Az üvegvisszaváltó című, pedagóguskörnyezetben játszódó moziját, amely arról szól keserű komédiázással, hogy az ember idős korára is megőrizheti szellemi-fizikai aktivitását, talán még azután is, hogy lapátra teszik, rádöbbentem, ez az iskola már nem az az iskola. Veszélyes munkahely lett. Abszolút érthető és elfogadható, hogy Az üvegvisszaváltó nyugdíjba hajszolt (igen, hajszolt) irodalomtanára megszökik a nebulók közül, elhagyja az iskolát, megfutamodik a vad viszonyok elől. S hol volt akkor még a Gimi (Gympl) című – ahogy hirdetik –, diákokról, szülőkről, tanárokról szóló új cseh komédia, amely a diák–tanár viszony legeslegsű?rűbb?jébe vezet. Másfél órát tölthetünk egy gimiben, meg a giminek otthont adó főváros legveszélyesebb pontjain, tornyokon, tetőkön, tűzfalak tövében, sötétben kúszva-csúszva, menekülve, futva. Mivelhogy ennek a giminek az átkozott növendékei Peter Kocourek (To?máš ml. Vorel) és Michal Kolman (Jiří Mádl) irányításával megszállott grafitisek, és éjszakánként nyakukba veszik a város legmélyét (a metrót) és legmagasabb pontjait. Ezek az elvetemült, vásott kölykök bravúros festményeket fújnak káprázatos technikával, de aztán másnap jön az iskola. Míg az éjszaka leple alatt elemükben érzik magukat, az iskola nem az a hely számukra, ahol szeretnek megmutatkozni. Legalábbis nem előmenetelben. Legfeljebb a tanárok szívatásában, mert ma már – a film valósága szerint – nem a nebulók szívnak, hanem fordítva. Felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezhető, szórakoztató komédiázást kínál Tomáš Vorel, a film rendezője. Ha nincs poénkodás, van jó zene: több helyütt kapcsol át az ember filmnézőből egyfajta koncerthallgatóvá, annyira magával ragadó zenei futamai vannak a filmnek. Abban a jelenetben, amikor a rajtakapott grafitisek a tetőn ugrálva próbálnak egérutat nyerni, ámulatba ejtő bravúros zenegalopp az aláfestés. A film zenéje Wich műhelyében született.

Nincs összefüggő tartalmi szála a filmnek, nincs nagy íve, inkább csak mesél, poénkodik, kiélezett helyzetekre, még inkább karakterekre épít. Egy pedáns, a cigarettázókat égő cigivel a kezében üldöző, csak a hivatásának élő, inkább hivatalnok, mint pedagógus igazgatónő, aki mindig minden bűnös helyzetben neveket akar. Neveket, a felelősök neveit. Szélsőségesen kedélyingadozó, csak egyetlen dologban kitartó, hogy elcsábítsa a szuper osztályfőnököt, Tomášt (Tomáš Matonoha). Mindenki ked?vencét, aki megpróbál villámhárító lenni az igazgatónő és az osztály között. Valójában még maga is gyerek, aki a grafitizés ízét-veszélyét is ki akarja próbálni. A tanári karban jól megrajzolt típusok vannak: a meleg tornatanártól kezdve az elmezavar határán imbolygó irodalomtanárig. Ugyanúgy megvannak a felnagyított karaktervonásokkal megrajzolt szülőtípusok. Az újgazdagék, Kolman apja, aki szponzorálja az iskolát, viszonzásul megköveteli fia jól irányított előmenetelét. A vodkásüveg fenekére gyakran néző anya, Kocourek anyja, aki pékségi alkalmazottként keresett pénzéből tartja el két fiúgyermekét, s mint egy hajóroncs, hagyja magát sodortatni mások akaratával. Ha ilyen jól megírt-megválasztott figurák életre keltéséhez megfelelő színészeket tudnak szerezni, adott a pazar komédiázás. A cseheknek pedig kiváló színészeik vannak. S mint a Gimi is mutatja, kiváló színésznőik, akik komikaként és drámai színészekként is tökéletesen hitelesek és meggyőzőek. Az igazgatónőt a cseh vígjáték intézménye, Eva Holubová alakítja. Nem kisebb és kevesebb a Kocourek anyját játszó Zuzana By?džovská, aki olyan jó a szerepben, mintha egyszerre lépett volna be a filmbe az alkoholelvonóról és a mentálisan sérültek intézetéből. Koloman is parádés szülőket kapott: anyját Ivana Chýlková, apját Jan Kraus alakítja.

Másfél órára megéri újra beülni az iskolapadba, ha másért nem, hát azért, hogy hálát adjuk: ezen már túl vagyunk. Mert ilyen gimiből nem kérnénk.

Rekord starthelyzet

Az 1993-tól napjainkig tartó időszak statisztikáját véve alapul Tomáš Vorel komédiája, a Gimi a cseh filmek mezőnyében megdöntött minden eddigi szlovákiai startolási rekordot. A filmet hazai bemutatója, január 10. óta az első hétvégén, tehát négy nap alatt 14 814 néző tekintette meg. Ugyanilyen időszak alatt 12 797-en váltottak jegyet a nézettségi lista második helyén álló opusra, Jan és Zdeněk Svěrák legutóbbi (nálunk bemutatott) munkájára, Az üvegvisszaváltóra. Ezt követi a 2006 márciusában bemutatott Raftingolók című ifjúsági komédia 10 242 nézővel, amely Karel Janák rendező műhe?lyéből került ki. (tb)