Geometria és absztrakció irányelvként

Szentpétery Ádám Kassán, a Műszaki Egyetem Képzőművészeti és Intermédia Tanszékén, illetve Rozsnyón tevékenykedik. Festészete már a nyolcvanas években a geometrikus absztrakció felé fordult, ekkor kezdte munkáiban felváltani a figuratív elemeket a geometrikus szabályosságokon alapuló absztrakt formanyelv. Míg a laikus köztudat a művészetet jellemzően spontaneitással párosítja, Szentpétery erre rácáfol, mégpedig teljes mértékben: kompozícióiban a milliméterre pontos szimmetria az irányadó, képei matematikai kombinációkon alapulnak. Festményei középpontjában geometrikus struktúrák és az azokkal való játék áll, vizuális kifejezőeszközei a geometria elveiből indulnak ki. Ebben a geometriával való játékben az egyenes, a tér és az alapszínek jutnak főszerephez.

Képein bonyolult rendszerek jönnek létre azáltal, hogy sok-sok színes, a vásznon vízszintesen, függőlegesen és diagonálisan végigfutó festékcsík keresztezi egymást. Minden egyes találkozásnál az alkotó mintha összefonná őket, a festékrétegek hajszálpontos szövetcsíkok módjára fonódnak egymásba. Az összefonódási struktúrák visszatérő mintáját adják az alkotásnak azzal, hogy szisztematikusan ismétlődnek egy szigorúan geometrikus rendszerben. Ezek az összefonódások, bár a végletekig szimmetrikusak, mégsem hatnak harmonikusnak, hanem feszültség árad belőlük. Ez annak tudható be, hogy az alkotó manipulálja a vászon tulajdonságát, mint sík felületet: hol leszűkíti, hol kibővíti a teret, amivel életszerű, háromdimenziós hatást kelt.

A tárlat anyaga Szentpétery legújabb munkáiból merít, a 2020–2023között készültekre helyezi a fókuszt. A kiállított munkák meghatározó részét a Deformációk című ciklus alkotja, amelyen Szentpétery 2007 óta dolgozik – a grandiózus, kör alakú alkotások térbeli gömbök érzetét keltik, az alkotó egyfajta optikai illúziót tár elénk. Legfrissebb alkotói ciklusával Szentpétery a jelenlegi poszt-Covid-helyzetre reflektál (Covid 20-22), a digitális médiák hatását vizsgálja az életünkre, és a vizuális információk átvitelét követi nyomon – a Network elnevezésű sorozata egyben a tárlat névadója is.

A tavaly elhunyt Bak Imre, a neoavantgárd egyik legfontosabb képviselője, az elmúlt évtizedek leginkább befolyásos és meghatározó alakja a magyar festészetben. Pályafutása kezdetén festészete leginkább az amerikai és német képzőművészeti törekvésekre adott reakcióként értelmezhető, melyben a hard-edge és a minimalizmus jegyei játszanak fontos szerepet. Az elkövetkező évtizedekben Bak absztrakt festészeti formanyelvét fejlesztette azzal, hogy az avantgárd hagyományait értelmezte újra. Több mint fél évszázadon át tartó pályafutásában figyelemre méltó, hogy – bár állandóan kísérletezett – egy meglepően egységes életművet hagyott maga után. Munkáit olyan neves galériák állították és állítják ki, mint a londoni Tate Galéria, a New York-i Metropolitan és a bécsi MUMOK, de aki követi a hazai galériák kínálatát, az láthatott Bak-festményt a Szlovák Nemzeti Múzeumban és az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galériában is.

A nagyszombati Ján Koniarek Galéria egy külön termet szánt Bak Imre képeinek bemutatására. A tárlat a felvonultatott alkotások számát illetően szerényebb, mint a szomszédos Szentpétery-kiállítás, fontos azonban megjegyezni, hogy kifejezetten értékes művekről van szó, hiszen a kiállítás anyaga Bak utolsó két ciklusát mutatja be, tehát a festőművész utolsó képeit láthatjuk itt, olyan festményeket, melyek Bak életének utolsó két évében, 2021-ben és 2022-ben készültek. A csend változatai címet viselő ciklus azzal emelkedik ki Bak életművében, hogy a festő korábbi képeihez képest fontos, sőt kulcsszerephez jut bennük a fehér, amely mellett halvány árnyalatok dominálnak.

A kurátorok, Fenyvesi Áron és Vladimír Beskid szerint BakImre úgy festette meg utolsó sorozatát 2022-ben, hogy azt az alkotói pályafutása lezárásának, egyben legújabb alkotói programja összefoglalásának tekinthetjük. Bak Imre absztrakciói jellemzően tájak és személyek portréit veszik alapul – az utóbbi érvényesül a Together 1. és Together 2. című festményein. Ezeken a festményeken arcok archetípusai jelennek meg kollázsszerű kompozíciókban. A csend változataihoz képest ezek a festmények élénkebb tónusokkal dolgoznak, az alkotó a festék textúrájának új lehetőségeit vizsgálta, aminek következtében helyenként az ecsetvonások is kivehetőek – azt bizonyítva, hogy a festőművész a legutolsó képein is kísérletezett.

A két kiállítás a nagyszombati Ján Koniarek Galéria Koppel-villájában július 2-ig látogatható.