Folklór és dzsessz sajátos ötvözete

KéparchívumBalázsék azonban csupán ugródeszkának használják a népdalokat, úgy bánnak az ismert motívumokkal, mint valami kifestő fehéren hagyott felületeivel. A körvonalakat respektálják ugyan, az ábrákat viszont úgy színezik ki, ahogy nekik tetszik. Elhangzik egy-egy ismert dallam, ám a továbbiakban sokkal érdekesebb lesz azt figyelni, mivé „fajul” az adott motívum néhány improvizálásra hajlamos zenész tolmácsolásában, akik képesek túllépni a merev műfaji konvenciókon, egyéni hangzásvilágot hozva létre.

Szalóki Ágnes és Palya Bea képviselik a népi vonalat a lemezen, mindketten a két műfaj közötti légüres térbe fészkelték be magukat, tudatosan kerülik a „népies” frazírozást, inkább afféle nyersanyagnak tekintik az alapmotívumokat. A női énekhangok éles kontrasztban állnak a férfihanggal, Winand Gáborról ugyanis bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy e projektet megelőzően bármilyen kapcsolata lett volna a népzenével. Winand egyedülálló hangjának köszönhetően a mai magyar dzsesszélet talán legtöbbet foglalkoztatott énekese, dolgozott egyebek mellett az ESP Grouppal, a Trio Stendhallal, Gadó Gábor egykori Joy nevű zenekarával, Vukán György CAE triójával, valamint a Class Jazz Banddel. Első szólólemeze, a Corners of my mind az év lemeze lett Franciaországban.

A Magyar Népdalok című lemez megjelenése előtt a népzene akkora távolságra volt a dzsessztől, mint mondjuk a techno a kortárs komolyzenétől, azaz első hallásra feloldhatatlannak tűnik az ellentét. Ám ha valaki „meghallja” az underground elektronikus tánczene és a kortárs komolyzene markáns vonulatának számító minimál közötti összecsengéseket, máris érti, mivel kísérleteznek Balázsék. Arra is kíváncsi lennék, hogyan reagál egy mit sem sejtő, csupán a cím alapján döntő vásárló, amikor odahaza felteszi a lemezt, és autentikus magyar népdalok helyett „borult” improvizációkat, merészen kalandozó gitárszólókat és zongorafutamokat, valamint elszabadult, bonyolult ritmusokat kap. Megpróbáltam szűz füllel hallgatni a produktumot, és el kell ismernem, hogy a dolog működik, a két tábort be lehet csalogatni ugyanabba a klubba, és esély van arra, hogy a koncertet követően a táncházak törzsközönsége keresni fogja Balázsék lemezeit, a dzsesszisták csápjai pedig kinyíljanak a folklór felé.

Balázs Elemér hatévesen kezdett ismerkedni a dobokkal, és 1988-ban már a budapesti Jazzkonzervatóriumon is túl volt. A magyar dzsessz élvonalának keresett dobosa lett, többek között Szakcsi Lakatos Béla és Babos Gyula parrtnereként. Pat Metheny, a legendás dzsesszgitáros a következőket nyilatkozta róla a kilencvenes évek végén: „Úgy gondolom, Elemér az egyik legjobb dobos ma a világon. Képes minden zenei pillanatot belülről hallani, muzikalitása, finomsága és spontán döntéshozó képessége révén minden vele játszó zenész számára lehetővé teszi, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Csodálatosan üti meg hangszerét – mindig élvezem, ha alkalmam nyílik vele muzsikálni, illetve játékát hallgatni.”

Rendkívül aktív muzsikus, zenekarával párhuzamosan több mint ötven lemezen működött közre, tehetségén és szakmai felkészültségén túl nem mindennapi sokoldalúságát is bizonyítva. A dzsessz szinte valamennyi irányzatában otthonosan mozog, ezért gyakran szerepel neves külföldi szólisták oldalán.

Leújabb merész kísérletét, két műfaj összeházasítását legközelebb április 25-én hajtja végre a kassai GeS klubban, ahol a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének társszervezésében kezdetét veszi a Balázs Elemér Group szlovákiai koncertkörútja. A turné további állomásai: 4. 26. Eperjes, 4. 27. Bártfa, 4. 28. Besztercebánya, 4. 29. Ipolyság, 4. 30. Kürt, 5. 1. Komárom.