SOROZATDARÁLÓ: Kurvák és oligarchák – Egy nagyon magyar sztori

Az első évad bemutatta a magyaros mutyizást, a másodikban átkerültünk egy gengszterfilmes, a valóságtól valamivel elrugaszkodottabb közegbe, a most érkező harmadik évad pedig már a fehérgalléros bűnözők világába vezeti el a Miklósi családot és velük együtt a nézőket. Az Aranyélet készítői nem szívbajosak. Szinte ipari mennyiségben utalnak arra, hogyan mérgezi meg a korrupció a mai magyar közéletet és politikát, kezdve a sajtó oligarchák általi felvásárlásától egészen a déli határon felhúzott kerítés brutális és kegyetlenül találó kigúnyolásáig. Megmutatja az egyház kényelmetlen összefonódását a nagypolitikával, ahogy azt is, hogy a nagy pénzeket teljesen értelmetlen presztízsberuházásokra tapsolják el ahelyett, hogy bármi értelmeset kezdenének vele. Persze hatalmas szó, hogy a mai Magyarországon van egy olyan, politikától független csatorna, amely megteheti mindezt, de ha az Aranyélet harmadik évada csupán politizálni és a mai közéleten gúnyolódni akarna, az bőven kevés lenne egy jó sorozathoz. Az alkotók azonban mindezt egy tökéletesen felépített családtörténetbe tudták beágyazni, ami csattanós választ ad arra a kérdésre is, hogy kibírja-e a sorozat azt, hogy a második évad végén kinyírták a legnépszerűbb karakterét, Endre bát (Anger Zsolt maga a tökély).

Endre bá szelleme beárnyékolja a szereplőket, és a forgatókönyvírók mesteri húzásával a karakter úgy is elképesztően fontos szereplője maradt a történetnek, hogy ehhez nem kellett semmilyen hihetetlen fordulathoz nyúlniuk. Az új évad lassan építkezik, szóval senki se várja tőle, hogy már rögtön az első rész levigye a fejét: itt még csak alapoznak a készítők a későbbi – igen sűrű – történésekhez. Ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy lesz egyre izgalmasabb minden, egyre több titokkal szembesülünk, és persze egyre több titokra derül fény. Az Aranyélet készítői láthatóan hisznek a következményekben: itt minden, amit a hőseink az előző évadokban tettek, valamilyen formában biztosan előkerül, mert ha nem is nyilvánvaló módon, de ebben a világban minden cselekedet következményekkel jár. Patikamérlegen egyensúlyozták ki, hogy a Miklósi család minden tagja azonos súlyt és jelentőséget kapjon a sztoriban, de ez az egyensúlyozás mégis harmonikus, egyáltalán nem tűnik erőltetettnek. És ugyan a szálak eleinte külön futnak, abban mindenki biztos lehet, hogy időben egybeérnek. Nem szeretek túl nagy szavakat használni, de eléggé világos, hogy az Aranyélet harmadik évada a magyar televíziózás eddigi csúcsteljesítménye, pedig az HBO az első évaddal, illetve a Terápiával azért eléggé magasra tette a lécet. Kár, hogy innen nincs tovább, Miklósiék történetének végére pont került, de legalább sikerült pont a csúcson abbahagyni.

Tóth Csaba