Fiatal teoretikusok térhódítása

Az álló sorban (balról): Beke Zsolt, H. Nagy Péter, Lacza Éva, Cselényi László és Tóth Elemér. Elöl (balról): Lauer Edith, a Posonium Irodalmi Díj alapítója, Dobos László, Vadkerty Katalin, Lipcsey György és Mátyásfalvi György, a Posonium Művészeti Díj alapítójaSomogyi Tibor felvételeA Posonium Irodalmi és Művészeti Díjjal az alapítók „azokat az alkotásokat kívánják támogatni, amelyek a magyar irodalmat és szellemiséget, a nemzeti örökséget, a hagyományokat erősítik és korszerű formában, magas művé?szi színvonalon jelenítik meg”. Duba Gyula, a díjakat odaítélő kuratórium elnöke megjegyezte: az utóbbi évek azt mutatják, hogy állandósult a hazai magyar könyvkiadás, és évente mintegy 160 kötet jelenik meg. Ebből készítenek egy szűkebb válogatást, amelyből kiválasztják a díjazottakat. „Az idei év rendhagyó volt – mondta Duba –, látványosan előtérbe kerültek az irodalomtörténeti és irodalomelméleti mű?vek.”

A kuratórium döntése alapján idén nem osztották ki a Fődíjat és az Elsőkötetes szerzői díjat, viszont eggyel több Különdíjat és Szülöföld-díjat ítéltek oda.

Életműdíjat kapott Cselényi László sok évtizedes, kísérletező és gazdag költői munkásságáért. „Cselényi László alkotó nyugtalansága az időnkénti más látszatok, ellenkező sugallatok ellenére is hosszú évtizedek óta állandóan és egyenletes intenzitással jelen van irodalmunkban, s hogy végleges nyitottsága miatt szinte minden kor reprezentatív tudása, mű?veltségi anyaga, életérzése megtalálható és megszólaltatható benne, s életműve 2008-ban úgy is olvasható, mint olyan hipertext, olyan »kiber-nagytörténet«, amely?ben a költészet immár valamiféle »berekeszthetetlen textualizáció«, s végső soron a gondolkodás lényegére, a linearitás ellenében az asszociativitásra, a befogadó olvasó helyett a kreatív olvasóra apellál” – mondta laudációjában Tőzsér Árpád.

Ugyancsak életműdíjat kapott Vadkerty Katalin történész értékes, feltáró történelmi kutatómunkájáért. Szarka László eredményes és példamutató történészpályának nevezte Vadkerty Katalinét, akinek a csehszlovákiai magyarság 1945–48 közötti történetéről írt trilógiája a háború utáni jogfosztottság éveinek egyik megkerülhetetlen, fontos dokumentuma. „Vadkerty Katalin elemzései kopogós, kemény, könnyen érthető szövegek – jegyezte meg Szarka László –, ennek ellenére vannak, akik ma sem akarják érteni őket.”

A Posonium Művészeti Díj Életműdíját Lipcsey György szob?rászművész kapta kiemelkedő képzőművészeti munkásságáért. Kubička Kucsera Klára művészet?történész szerint Lipcsey György már akkor tudatában volt annak, hogy szobrásznak született, amikor még el sem kezdte a pályáját. Mint ahogy később pályáján annak is tudatában volt, mikor és mit kell elkezdenie, mibe kell belevágnia. Azon művészek közé tartozik, akik meghallják a „belső hangot”.

Három különdíjat osztott ki ebben az évben a kuratórium. Az egyiket H. Nagy Péter kapta a Hagyománytörténés. A „szlovákiai magyar líra” paradigmái (AB-ART), valamint a Hibridek (NAP Kiadó) című tanulmányköteteiért. H. Nagy Péter „a 90-es évek irodalomelméleti bummjával” érkező nemzedékhez tartozik, a Kulcsár Szabó Ernőről elnevezett iskolának, illetve irodalomtudományi közösségnek az egyik legtehetségesebb tagja, aki könyveiben végtelenül sok világot és világmagyarázatot tár elénk, mondta a köteteket és szerzőjüket méltató Németh Zoltán.

Szintén különdíjat kapott Beke Zsolt Az irónia hurka (NAP Kiadó) című könyvéért. A Tőzsér Árpád által kitűnő felkészültségű és megbízható értékítéletű fiatal literátorként jellemzett Beke „jel?vizsgáló” tanulmánykötetében „fő?leg a szövegköltészet darabjai, elsősorban szlovákiai magyar verbális kompozíciók kerülnek a vizualitás-, a látvány-, a kép-nézőpontú vizsgálódás górcsöve alá”.

A harmadik különdíj Benyovszky Krisztiáné lett, Bevezetés a krimi olvasásába (Lilium Aurum) című monográfiájáért, amelyet laudációjában Németh Zoltán „olvasóbarátnak” nevezett, majd egyebek mellett megjegyezte: Benyovszky könyve nagy szakmai igényességgel megírt populáris monográfia egy populáris mű?fajról, amely még azoknak is kedvet csinál a krimi olvasásához, akik eddig nem nagyon vettek kezükbe ilyesmit.

Szülőföld-díjban részesült Tóth Elemér Tölgyek (Lilium Aurum) című verseskötetéért. „Tóth Elemér versei a líra azon hangján szólnak, amely a magyar költészetnek mindig erőssége volt” – mondta méltatásában Duba Gyula. Szintén Szülföld-díjat vehetett át Lacza Éva, a Pátria rádió munkatársa Jelek a porban II. (Nap Kiadó) című interjúkötetéért, amely írókkal, költőkkel készített rádióbeszélgetéseit adja közre. „Lacza Éva gyűjteményében a hangok őrzik az időt – állapította meg Duba. – E hanganyagban nemcsak tudás van, hanem lelki azonosulás is az írók világával. Mint a kinyíló ablakok, olyanok ezek a beszél?getések.”