Fesztivál a keleti végeken

Részlet a GUnaGU előadásábólA szerző felvételeEzt nem én állítom, hanem a nagypolitikában is járatos Boris Šterbák, az államfő kassai irodájának egykori hivatalnoka, aki egymaga több fesztiválprogramot látott idén, mint a kassai megyei hivatalnokok együttvéve. Azért idéztem őt mindjárt az elején, mert úgy tűnik, szakmai téren is hasonlít az ízlésünk, én is úgy gondolom, hogy az összesen 21 különböző előadás között több világszínvonalú, eddig sosem látott produkció volt.

A cirkuszi előadás és a poézis különös elegyét prezentáló cseh Continuo Színház esetében például bizonyos, hogy ha a nyitrai színházi fesztiválon, a Divadelná Nitrán léptek volna fel, tele lenne velük az országos sajtó. Ugyanez vonatkozik a montenegrói Podgoricából érkezett társulatra vagy a francia táncszínházra is.

Ezt a fesztivált hatodik éve rendezik meg Kassán, néhány lelkes ember ennek szervezésére áldozza a szabadidejét, a külföldi társulatok pedig a szokásos honorárium negyedéért zarándokolnak abba a városba, ahol megbecsülést, tiszteletet és baráti bánásmódot kapnak cserébe. Az Óvárosi Színház néven működő „családi vállalkozás” süket fülekbe próbál kiabálni, megkövesedett állapotokat próbál felrobbantani, és kényelmes közönséget igyekszik becsábítani a színházba. Aki azonban a csekély sajtóhírverés ellenére is becsábul, elégedetten konstatálja, hogy valóban talál ízlésének megfelelő előadást.

A kínálat ugyanis rendkívül színes volt idén, a kísérleti színházaktól a hagyományos, realista felfogású rendezéseken át a musicalig sokféle zsáner váltotta egymást. Kilenc nap alatt 21 társulat, köztük kilenc külföldi színház mutatkozott be, ráadásul a szervezők azt is lehetővé tették, hogy a messziről jött produkciók némelyikét Eperjesen, Rozsnyón, Lőcsén, Iglón, sőt Miskolcon is láthassa a közönség.

„Ilyen körülmények között jövőre már nem vagyunk képesek színvonalas nemzetközi találkozót szervezni. Nagyobb összefogásra lesz szükség, és örömmel tölt el bennünket, hogy a külföldi társulatok vezetői is látnak fantáziát a dologban. A gördülékeny megvalósításhoz azonban stabil háttérre is szükségünk van, és ezt csak az illetékes állami és megyei szervek teremthetik meg” – mondta Ľuba Blaškovičová, a fesztivál igazgatója, aki nem rejtette véka alá csalódottságát, amiért a kulturális tárca csupán 237 ezer koronás támogatásra tartotta érdemesnek a kassai rendezvényt, míg a Divadelná Nitra a maga 14 előadásával idén 7 millió koronás támogatásban részesült. Az sem világos, miért emelte az Állami Színház a tavalyi ár duplájára az épület bérleti díját a fesztivál idejére. A Fő utcai „Slovan mozi”-ként ismert, üresen álló terem üzemképessé tételét pedig szó szerint ki kellett könyörögniük a szervezőknek, és Kassa város vezetése még így is nagylelkűnek mondható, hiszen információink szerint a félkész termet az utolsó előadást követően ismét bezárták.

A kilencnapos rendezvény költségvetése elérte a hárommillió koronát, azaz szponzorok nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani. Ám ahogy azt Ján Hanzo, az eperjesi színház igazgatója frappánsan megjegyezte, egy akció jelentőségét a támogatók személye adja meg. Ha valamit a város pénzel, az városi rendezvénynek tekinthető, ha a megye, akkor jelentősége regionális mértékű, ha pedig a minisztérium, akkor beszélhetünk országos rendezvényről, országos sajtóvisszhanggal és érdeklődéssel.

A kassai deszkákon úgy történtek csodák, hogy a nézőtéren ülő százötven emberen kívül szinte senki sem szerzett erről tudomást. Az ostravai Aréna színház például nemrég a legjobb független előadásnak járó díjat nyerte el az itt bemutatott Bulgakov-darabbal. A már említett Continuo cirkusz-színház pedig olyasmit hozott Kassára, amihez hasonlót a legöregebb színházi rókák sem láttak még. Kiegészítő programként négy színészmesterség-, illetve mozgáskurzus zajlott a kamarateremben ukrán, magyar és cseh szakemberek vezetésével, pénteken pedig nemzetközi színházi szemináriumot tartottak a szakma és az érdeklődő közönség számára. Merem remélni, hogy jövőre az egész ország felfigyel arra, ami a keleti végeken történik Európai Színház és Kultúra Találkozója néven.