Felemás fogadtatás

Robbie új albumának beharangozó dala, a Tripping a második helyig jutott az angol kislemezlistánReuters-felvételA kezdet a szakmát igazolta, a magánéleti problémákkal küszködő Robbie szólódalai nem igazán találtak megértő fülekre. A ’97 decemberében kiadott Angels című hozott fordulatot a karrierjében, s innentől kezdve – Amerikát leszámítva – világszerte sikert sikerre halmoz. A „tévedhetetlen” kritikusok nagy nehezen belátták, hogy tévedtek az énekes megítélésében, azóta dicshimnuszokat zengenek róla. Ha a tengerentúlon is befutott volna, ma ő lenne a pop királya. Az egy hete megjelent Intensive Care című albumának fogadtatása viszont korántsem egységes, legalábbis a közönség körében, mivel a szakma tetszését ezúttal is maradéktalanul elnyerte. Már a beharangozó felvételt, az énekes által gengszter-minioperának nevezett Tripping címűt is felemásan fogadták: egyesek eddigi legjobb felvételének tartják, mások épp ellenkezőleg, a legrosszabbnak. Albumában leginkább azok csalódtak, akik előző slágereihez hasonló dalokat vártak. Sejteni lehetett, hogy nem a kitaposott úton megy tovább, tavaly ugyanis szakított korábbi szerzőtársával, Guy Chambersszel, akinek keze az összes nagy slágerében benne volt, és Stephen Duffyt szerződtette maga mellé. Az együttműködés első gyümölcse, a tavaly októberben kiadott Radio című dal, amely legnagyobb slágereit összegző válogatásalbumán szerepelt, kétségkívül pályafutásának egyik legjobb szerzeménye. A széles körben kevésbé, ám kritikailag elismert dalszerző-előadó eredetileg a Duran Duran énekese volt, de onnan gyorsan távozott, és szólókarrierbe kezdett. Később The Lilac Time néven zenekart alapított, majd a kilencvenes években ismét szólóban próbálkozott, a Duran Duran szintetizátorosával, Nick Rhodeszszal is készített közös lemezt, de előadóként összességében nem tudott maradandót alkotni.

Az Intensive Care Robbie eddigi legkomolyabb, legérettebb munkája, amely hűen tükrözi életének utóbbi időszakát. Tavaly múlt el harmincéves, és ezt elmondása szerint nehezen tudta feldolgozni. A kiegyensúlyozott magánélet iránti vágyódása súlyos depresszióba taszította, végül ismét, már sokadik alkalommal alkohol- és gyógyszerfüggő lett. Mindez hallatszik az albumról. A gengszter-minioperának nevezett Tripping, a rockosabb Your Gay Friend, a szinti-popos alapú Sin Sin Sin és a The Rolling Stonest idéző A Place To Crash című dalokat leszámítva középtempós, érzelmes popzenét tartalmaz – több felvétel a Coldplay idei lemezének hangzásvilágát idézi. A korábbiaktól eltérően a mostani albumon nincs egyetlen olyan dal sem, amely első hallásra megmaradna az ember fülében.

Lemezcége egyelőre nem döntötte el, hogy kiadja-e a korongot az Egyesült Államokban, mivel az énekes tengerentúli próbálkozásai eddig kivétel nélkül kudarccal végződtek. Az előző stúdióalbumából, a 2003-as Escapology címűből az erős reklámkampány ellenére odaát mindössze 136 ezret adtak el.

Elképzelhető, hogy Robbie élete hamarosan megelevenedik a filmvásznon. Egy Los Angelesi klinikán, az említett alkohol- és gyógyszerfüggőségének kezelése során vetette papírra az életét. „Az írás a terápia részét képezte. Egyik barátom javasolta, hogy mutassam meg néhány hollywoodi filmesnek. Legnagyobb meglepetésemre a Paramount Pictures megvette a jogokat. Bevallom, örülnék, ha film készülne az életemről, de semmiképp sem akarok benne szerepelni, mivel a színészethez nincs tehetségem” – nyilatkozta. (péjé, o, z)

ROBBIE LISTAVEZETŐ SLÁGEREI ANGLIÁBAN

1. 1998 szeptembere – Millennium

2. 1999 novembere – She’s The One / It’s Only Us

3. 2000 augusztusa – Rock DJ

4. 2001 júliusa – Eternity / The Road To Mandalay

5. 2001 decembere – Somethin’ Stupid (Featuring Nicole Kidman)

6. 2004 októbere – Radio